Borisz Akunyin - Grigorij Cshartisvili - Temetői történetek

Még régebben egy nyomdában dolgozó ismerősöm hozta el a könyvet a leselejtezettek közül és volt olyan szerencsében részem, hogy kölcsön adta és hát hogy őszinte legyek nálam is felejtődött, így mondhatni már az én tulajdonommá vált.

Közhelyes és elcsépelt ugyan, de én is mindig vonzódtam a temetőkhöz és mint a könyvszerzője is írja az elején, feltételesen tafofil - leginkább a "tova tűnő titka" foglalkoztatta. - Bár  hogyan értelmezhette azt, hogy "nem gyűjt temetőket és sírokat" - nem tudom. - Hiszen egy tafofil ember sem gyűjtheti ezeket a szó szerinti értelmezésében. Jah, aki esetleg nem tudná a tafofil szó jelentése " a temetők megszállottja" idegen szóval "taphophil." 

Lehet már írtam régebben arról, hogy miért is vonzanak a temetők, miért szeretem őket, de szerintem illene itt is megemlítenem. Talán kicsi koromban kezdődött, amikor féltem tőle. Egy idő után szintén kiskoromban nagyon sok temetővel kapcsolatos álmom volt, szinte egymás után. Nem mondanám, hogy visszatérő volt, mert mindig más szituációban álmodtam temetőkről, temetésekről. Elkezdtek érdekelni ezek az álmok, amik által már elkezdtem vonzódni is a temetőkhöz és a halál misztikumához. Hogy kimondottan miért szeretem a temetőket? A felépítésük, szerkezetük, a sírboltok, sírkövek, kripták, koporsók. Szerintem szépek, misztikusak, mágikusak és egyben nagyon szép műalkotások. Szóval ez a könyv pont nekem való.

Forrás

A könyvet talán két részre is lehetne bontani, mert 6 esszét és 6 novellát tartalmaz. Először egy hosszú bevezetőt olvashatunk arról, hogy mi vezette odáig a szerzőt, hogy megírja a könyvet. Utána jönnek az izgalmasabb részek. 

6 ország városának a leghíresebb temetőiről ír, tájleírás, temető bemutatása stb. Majd egy a temetővel kapcsolatos történetről úgynevezett "legendáról". - Talán nem is igazi legendáról volna szó, mert Karl Marx tudtommal nem volt vámpír, vagy kitudja. - Ez a 6 híres vagy hírhedt?! temető nem más, mint  a moszkvai Régi Doni temető, a londoni Highgate temető, a párizsi Pére-Lachaise temető, a yokohamai Gaidzsin Bocsi (Külföldiek temetője), a new york-i Green-Wood temető és végül a jeruzsálemi Zsidó temető az Olajfák Hegyén. 

A hozzájuk kapcsolódó történetek, kísértethistóriák nagyon hasonlítanak a gótikus irodalomra mint pl Edgar Allan Poe novelláira, bár számomra sokkal érdekesebbek voltak és jobban letudtak kötni, mint a Poe írások. - Nincs bajom vele amúgy, de nekem csak a versei tetszenek, kövezzetek meg! Na jó ez nem teljesen igaz, mert "A fekete macska" című novellája nagyon is tetszett. - Mindenféle természetfelettivel találkozhat  kedves olvasó.

A könyv végére érve azt is megtudhatjuk, hogy miként vélekedik a szerző a halálról, mit és hogyan gondolkodik az elmúlásról. Valamilyen szinten azonosulni fogunk a felfogásával, bár ez sem kőbe vésett írás. A vélemények igazából megoszlanak a művel kapcsolatosan. Vannak, akiknek nem tetszik az egész felépítése, koncepciója, de szerencsére akadnak azért olyanok is, akik teljesen megvannak vele elégedve, én is az utóbbihoz tartozom.

Én csak ajánlani tudom, nekem nagyon tetszett, bár leginkább a temetők leírása fogott meg, a történet csak hab volt a tortán.

This Way Up - egy mese tragikomédiával.

A mozicsillagon böngésztem, mikor rátaláltam erre a mesére. Pont keresni akartam, az én ízlésemnek megfelelőt. Valami sötétet, elvontat, groteszket, valamit ami én vagyok. A "This Way Up" animációs-mese mondhatni ezt pont ki is elégítette. Az animáció bár mindössze 9 percet vesz igénybe, de benne van minden, ami kell.

Mindig bámulattal csodálom azokat, akik képesek nemhétköznapi mesét/animációt létrehozni. Talán nem is gyerekeknek való mindegyik, de mégis annyira jóérzés, hogy vannak, akik mernek egy tabu témáról alkotni. Mint ahogyan a halál megközelítése.

Forrás

A történet két temetkezési-vállalkozóról szól, akik a szokásoshoz híven útnak indulnak, hogy elvigyenek egy koporsót  benne egy halottal a végső nyughelyére. Igen ám, de ez a nap még sem olyan szokványos mint eddig. Az útjuk során akadályokba ütköznek és a temetőbe érkezésük sem ment zökkenőmentesen.

Mindent megtesznek annak érdekében, hogy időben eljuttassák a nénit a temetőbe. 

Tragikomédia, mert bár eléggé zord, gyászos az egész képi világ, mégis találhatóak benne vicces jelenetek.  Ami érdekesebbé teszi és megfelelő hangulatot kölcsönöz az animációnak az az, hogy majdnem olyan, mintha egy némafilmet közvetítenének. A zenei aláfestés, ami végig követi a temetkezési-vállalkozók napját kiválóan elénk tárja egy temetéssel kapcsolatos érzéseinket bár groteszk megközelítésből. 

Ha jól olvastam Oscar-díjra is jelölték.

Ajánlom azoknak, akik szeretik a sötét hangulatú, morbid, elvont és groteszk műveket mesékbe burkolva. Tafofil embereknek kötelező! :D

Arany János - Letészem a lantot.

Boldogtalan vagyok, sokat sírok és aggódok. A bologságprogram sem lelkesít már, mint régen. Arany szavaival élve:


Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Más ég hintette rám mosolyját,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Nem így, magánosan, daloltam:
Versenyben égtek húrjaim;
Baráti szem, müvészi gonddal
Függött a lantos ujjain;
Láng gyult a láng gerjelminél
S eggyé fonódott minden ága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Zengettük a jövő reményit,
Elsírtuk a mult panaszát;
Dicsőség fényével öveztük
Körűl a nemzetet, hazát:
Minden dalunk friss zöld levél
Gyanánt vegyült koszorujába.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Ah, látni véltük sirjainkon
A visszafénylő hírt-nevet:
Hazát és népet álmodánk, mely
Örökre él s megemleget.
Hittük: ha illet a babér,
Lesz aki osszon... Mind hiába!
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Most... árva énekem, mi vagy te?
Elhunyt daloknak lelke tán,
Mely temetőbül, mint kisértet,
Jár még föl a halál után...?
Hímzett, virágos szemfedél...?
Szó, mely kiált a pusztaságba...?
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Letészem a lantot. Nehéz az.
Kit érdekelne már a dal.
Ki örvend fonnyadó virágnak,
Miután a törzsök kihal:
Ha a fa élte megszakad,
Egy percig éli túl virága.
Oda vagy, érzem, oda vagy
Oh lelkem ifjusága!

Én az extrovertált személyiség. Menni vagy maradni?

Társasági ember vagyok, igénylem az embereket magam körül, a barátokat. De lassan úgy érzem, hogy mindenki "elfog hagyni". Miért? Mert ki mennek külföldre és én itt maradok, egyedül, barátok nélkül. Nem igazán vannak olyan barátaim, akik ne fontolgatnák az emigrációt. Bár az egyik barátnőm és párja tudom, visszajönnének majd. Vagy egy másik barátnőm, aki elsősorban Pestre költözik majd a barátjával... Lehet, hogy még távol van ez a helyzet és kicsit önző is vagyok emiatt, de minden ember az. Személyek miatt  maradni, ugyan is felesleges. Tudom, hogy  barátaim meg maradnak majd attól függetlenül, hogy elmennek a városból/országból.

Már a történelem során is nagyon sokszor arra kényszerült az emberiség, hogy kivándoroljon a saját országából. Legfőképpen a háborúk borzalmai miatt "menekültek" (mint ahogyan ez most is jelen van kicsiny országunkban...) És vannak, akik a jobb remények miatt mennek el. Mint pl a barátok. Én szeretem a hazámat. Lehet, hogy  rendszer tényleg nem a legmegfelelőbb, lehet hogy a magyar egészségügy egy káosz, sok  munkanélküli, nincsen olyan sok lehetőség és ha van is éhbérért dolgoztatnak, de szeretem. Itt nőttem fel, Debrecenben. Egy gyönyörű városban, sok szép szökőkutakkal, csodás parkokkal és nevezetességekkel. Elméletileg minden csak hozzáállás kérdése, nem? A boldogságprogramon ezt tanultuk. Hozzáállás. Ha valaki itt nem próbál meg boldog lenni, nem próbál meg boldogulni, talán máshol sem lehet boldog. Apukámék is költöznek, bár nem hagyják el Magyarországot, de elköltöznek  városból. Ceglédre. Nővérem Dunakeszin lakik szintén a párjával. Én anyukámmal itt maradok, de körülöttem szinte mindenkit foglalkoztat az a gondolat, hogy hova is menyjenek külföldre, dolgozni. Van, aki Japánt vagy Finnországot szeretné választani. Akad olyan is, aki Korea és Spanyolország között vacillál. De  legtöbben Németországot és Angliát választják.

Tudom, én inkább meg se szólaljak, amiért jelenleg még nem dolgozom. "Nem tudhatom, hogy milyen nehéz világban élünk..." A legtöbben a szocializmust emlegetik, hogy az mennyivel jobb volt. Volt mindenkinek munkája, nem volt olyan, aki ne dolgozott volna, meg lehetett élni. Ha valaki NEM AKART dolgozni, azt letartóztatták. Nem volt olyan, hogy hajléktalan. Lehet így volt, de és igen, ott van az a híres de.... Horváth Andrea - Angyalok tánca c. könyvéből átjött a sötét oldala is.  A kommunizmus eszméje, ha tényleg megvalósítható lett volna, talán más világ lenne, mint ami most van.

Ha ennyire tudják, hogy rossz a helyzet a politikusok miért nem változtatnak rajta? Szerintem annyi ember fog elmenni innen, hogy lassan kénytelenek lesznek belátni, hogy változtatásra lesz szükség, ha nem akarják, hogy lassan Magyarország lakatnak legyen vagy kisebb népességű...
Már az általános iskolás gyerekek is kiakarnak menni külföldre, mert hogy mindenki ezt csinálja, vagy már ők is tisztában vannak  Magyarország politikai helyzetével? Vicces. Nem, nem az.

Valójában ezt  a posztot tulajdonképpen barátkeresésre szántam még is kicsit másabb jellegű bejegyzés lett belőle.

Tudjuk, hogy a magyar egészségügy miért olyan, amilyen. A legtöbb orvos, ápoló is kivándorolt a betegek meg egyre csak gyarapodnak, ezért van az, hogy sok a lekezelő, nem helyénvalóan viselkedő egészségügyi dolgozó, mert 1 orvos jut sok betegre és ennek nem így kéne lennie. Ilyen szempontból teljesen meglehet érteni őket is, hogy nem szeretik a munkájukat, stresszelnek, főleg, mert a fizetésük itt sem kivitelezhető, amennyit valójában megérdemelnének. Ezért fogadják el a hálapénzeket is, ami szerintem felesleges. Orvos, az a dolga, hogy meggyógyítja a beteget és nem csak azért, mert fizetnek neki külön egy kis plusz pénzt. Bár manapság már a Hippokratészi eskü sem számít egy szent dolognak.

Menni vagy maradni? - Ez itt a kérdés.
Tényleg ennyire rémes a helyzet, hogy nincs más megoldás csak továbbállni? Miért kényszerít egy ország is arra, hogy máshol találjunk "gazdasági boldogságot?" Kényszerít, mert nincs más lehetőség feljebb lépni a ranglétrán. Van az  mondás, hogy légy te a változás, amit a világban látni szeretnél. Sokan még is jól eléldegélnek itt is, úgy is hogy nem igazán volt kapcsolatuk. Még ha nem is feltétlen kell megvenni a legnagyobb luxus árú-cikkeket, de csak meglehet élni valahogy. Akik veszélyben vannak, azok leginkább a minimálbéresek. Rajtuk igazán segíthetne a kormány.... Mert 50-70 ezer forintból ketten nagyon  nehezen tudnak megélni...
Én szeretem a hazámat, szeretnék világot látni ugyan, de örökre nem hagynám el. Ha a körülményeim elérhetővé tennék én annyira bebizonyítanám, hogy igen is bármi lehetséges! Munkát találnék hamar és megtudnék élni belőle, Ami a legfontosabb, szeretném is azt, amit csinálok éppen. Tudom, hogy minden rajtunk és a hozzáállásunkon múlik.

11. Top 5 Mátyás Attila (Fuck Off System, Action, Sex Action, Agnus Dei)

Igazából én legelőször nővérem által a Sex Action-t ismertem meg. Még középiskola 9.-ben sokat hallgattam, és nem rég tudtam meg, hogy kapcsolódik hozzá az F.O System is. Amit egyáltalán nem is hallgattam, csak névről ismertem. Szintén Trish blogjának köszönhetem, hogy bővebben beleástam magamat az Fuck Off System-be és nagyon rákattantam a dalaikra. Már belegondolva szomorú, hogy nem ezeken a zenéken nőttem fel és hogy nem ismertem hamarabb. Na, de ami késik nem múlik, így manapság bepótolom a "lemaradásaimat"... :D

1. F.O.System - Öngyilkos vágyak.

Bár az elején nagyon nem fogott meg ez a szám, mikor hallottam vagy nem is hallottam? Ki emlékszik már rá. A lényeg, hogy nagyon ráfüggtem és rájöttem, hogy igen csak jó kis zenét csinál ez a banda és imáádom! :D

2 F.O.System - Hold, ha eljön az idő.

Kellet egy kis idő, amíg rájöttem, hogy ez két külön szám csak egybe van rakva. Még régebben letöltöttem ksanci olaláról, de akkor csak két szám fogott meg és azokat hallgattam rongyosra. Nos, bár azok is igazán jó számok voltak, de lecseréltem a listámat.

3. Sex Action - Vörös a szád

Talán egy albumát hallgattam a "tinikoromban", azon volt ez a szám is. Bár arról az albumról az összes szám örök kedvenc marad. Talán ide be is linkelhetném azt az egész albumot. Ez a szám meg király!! Élő példa arra, hogy  magyarok is alkothatnak maradandót!

4. Mátyás Attila - Valaki

Szintén Trish blogja által ismertem meg. Szerintem a szóló projektjei is nagyon jól sikerültek.

5. Sex Action -  Kell ez a hajsza

A végére nosztalgiaként jöjjön még egy Sex Action szám. Fülbemászó dallam és  a szövegeik sem  utolsó... :D

10. Top 5 VnV Nation

Hűha, nem igazán szoktam őket hallgatni, pedig vannak jó számaik. Trish blogján találtam egy tök jók, ami szerelem volt első hallásra. Próbáltam végig keresni, de nem találtam meg... :/

 Existance

Erről a számról tudni kell azt, hogy én úgy találtam rá  Youtube-on hogy Sopor Aeternus -  Existance, nos mint kiderült valójában Project Pitchfork szám és ez a feldolgozás VNV Nation remix nekem nagyon adja. Bár ez a szám nekem mindenhogy tetszik.

Szerintem ez az egyetlen, (mivel a másiknak ugye nem jut eszembe a címe, pedig azt is nagyon szeretem) amit itt közzé teszek. (Szerintem ez lesz a legrövidebb top 5-ös listám.)

Hová tűntél debreceni sötét élet?

Amikor felregisztráltam annak idején a Magyar Gothic Club-ra (MGC-re), olyan érzésem volt, hogy egyedül vagyok, de szerencsére az oldalnak köszönhetően rájöttem arra, hogy ez nem így van. Hiszen ott ismertem meg olyan dark/goth embereket, akik debreceniek voltak, vagy csak itt tanultak.  Találkozók is voltak szervezve és annak ellenére, hogy volt már akkor is problémám egy akkori barátnőmmel elmentünk rá és nagyon jól éreztem magamat (azt is leszámítva, hogy rosszul voltam, kb minden találkozó alkalmával, de ez most mindegy is.) Ez  a fajta társaság megszűnt az MGC-vel együtt. Végül is a legtöbben felnőttek, saját lábra álltak, dolgoznak és nincsen idejük ilyesmin részt venni.

Forrás

Viszont, volt egy bizonyos Szeptember 27.-ei napon találkozó kb 2 éve, ami nagyon szuper volt és sokan el is jöttek, még Budapestről is, arról nem is beszélve, hogy a Facebook-os eseményt is igen csak sokan visszajelölték (még ha nem is jöttek el). Szóval nem lenne vészes a debreceni helyzet, csak valamiért nem tudom, hogy ezek az emberkék miért nem akarnak egy jól működő debreceni goth közösséget kialakítani. Mert az ember azt hinné, hogy nem vagyunk elegen ahhoz, hogy találkozókat szervezzünk, ami nem igaz. Hiszen többen vagyunk, mint bárki is gondolná. Talán lehet ennek is oka van, hogy a nyáron szervezett találkozó így befuccsolt. Talán a sors nem akarja, vagy én nem is tudom. Változnak az idők, ismerek olyat, aki már nem részese a szubkultúrának, de ismerek olyanokat is, akik még mindig és mégsem akarnak szocializálódni egy ilyen rendezvény keretein belül. Talán a felnőtté-válással már tényleg nincsen idejük közösség kialakításra?

Akartam volna szervezni egy industrial party-t, hogy az se mindig csak Pesten, Szegeden vagy Nyíregyházán legyen. Meg is érdeklődtem a Kaptár nevezetű szórakozóhelyen hogyan is lehetne kivitelezni egy ilyen lehetőséget, ha van rá igény, akkor lehetett volna. Ha bejött volna csinálhattuk volna havonta egyszer, vagy két havonta, de hogy legyen valami élet a debreceni dark színtéren... Kiírtam sok Facebook-os csoportban, páran írták, hogy benne lennének a többiek meg nem is reagáltak rá. Pedig milyen jó lett volna. Meglehetne oldani mindent itt is, de ahhoz tényleg az kéne, hogy ne csak pár ember akarja, hanem sokkal több.

Hogy mi lesz a debreceni sötét élettel, nem tudom. Jó lenne, ha lennénk minél többen és szocializálódnának is, vagy a felnőtté-válás miatt már tényleg nincs kedve és ideje az ilyesmihez? Pedig Budapesten is nagyon sokan már önálló életet élnek, dolgoznak és az idősebb kategóriának már családja is van még is tudnak időt szánni ilyesfajta eseményekre. Akarják, hogy legyen. Van igény rá és tudják, hogy jól szoktak szórakozni. Én is szeretnék hasonlót, de ha nem jön össze egy igazi társaság a debreceniekből kifogunk halni, vagy mindenki ellesz magának és eltűnnek majd az emlékek is a süllyesztőben. Kénytelenek leszünk idegen városba barangolni, hogy legyen egy hely, ahol ismerkedhetünk hasonló gondolkodású, hasonló stílust kedvelő egyedekkel. Egy hely, ahol fel szabadulhatunk a sok ismeretlen ismerőssel, virtuális barátokkal stb.

Bárcsak ne így lenne. Bár lehet, hogy tényleg csak azért volt jó a két évvel ezelőtti találkozó, mert
 spontán történések miatt lett olyan, amilyen? Na mindegy, majd lesz valahogy. Örülnék neki, ha itt is lenne élet és nem csak 250 km-re.

Vagy örüljek azért, mert volt és átélhettem egyszer-kétszer? Örülök én neki, tényleg. Ha nem is lesz több, azért örülök, hogy megtörténhetett. Szép emlékként gondolok vissza azokra az időkre.

9. Top 5 The Crüxshadows

Ezt a bandát még a kezdetek kezdetén ismertem meg és nagyon megfogott, talán a hegedű volt az, ami megragadta a figyelmemet. Bár amúgy is mindig tetszettek az ilyen darkwave-es szinti-pop-os zenék. Főleg, hogy abban az évben indult el a zenei karrierjük, amikor születtem. 1992-ben.

1. Birthday

Ez volt az első szám, amit hallottam tőlük és hát a hegedű szóló nagyon csodálatos, így egyből megfogott.

2. Sophia

Ez volt a második szám és már tudtam, hogy rajongani fogok a zenéjükért. Az üteme és a hegedű szóló, áhh imádom.

3. Quicksiver

Mikor ezt a számot hallottam, már akkor is nagyon ismerős volt, nem tudom hogy honnan. Szóval az egész stílusa olyan retrós hangzású, de szeretem. Amúgy is szeretem a retrós zenéket...

4. Valkyre

Ez egy modernebb szám, 2011es. kicsit valamilyen szinten változott a korábbiakhoz képest, sokkal több az industrialhoz hasonló elem van ebben a számban és kevesebb a hegedű, szinte csak elvétve található benne. Kicsit már-már olyan Aeshetic Perfection-ös. 

5. Go Aaway

Talán ez a szám a legfurább, amit más megszokhattunk a The Crüxshadows-tól. Egy lassúbb, szomorkásabb hangvételű dal. Nincsenek benne nagy elektronikusabb elemek. Ez így tökéletes. Amit közölni akartak vele, az szerintem így jön át igazán és a hegeű szóló, Istenem, de csodálatos...

8. Top 5 The Cure

Óh, én nagyon szeretem a The Cure-t és ők benne is vannak a mindennapi zenelejátszós listámon a telefonomon. Ami érdekesség a Cure imádatomban az az, hogy régen nem szerettem, vagyis nem fogott meg annyira, mint pár éve. Talán kellet egy kis idő arra, hogy felérjek hozzá vagy nem tudom. Mindenesetre nem azt kell nézni, hogy mi volt, hanem hogy most mi van. Imádom és kész. Robert Smith hangja gyönyörű és a távolból is felismerem. A dalaik mélyre hatóak, megérintenek, és van pár eléggé vicces számuk is, de azokat is jó hallgatni.  Egy top 5 listát nem lesz könnyű előállítani, mert szinte mindegyik számukat szeretem kivétel nélkül. Nagyon remélem, hogy ott tudok majd lenni a cure koncerten.


1. How Beautifull you are

Hogy miért fogott meg nem tudom, lehet a csodálatos hegedű szóló miatt, de az is lehet, hogy  története, hiszen ha jól emlékszem Baudelaire egyik novellája ihlette. Csodaszép dallam.

2. Hot hot hot

Eléggé funkys stílusú ez a szám, de még így is hűek maradtak a stílusukhoz. Nagyon szép és ez pl egy kicsi vicces szám.

3. Hey You

Valamiért úgy néz ki, hogy nekem ez a "kiss me, Kiss me, Kiss me" album nagyon elnyerte tetszésemet. Szaxofon? nagyon tetszik benne, különleges hangzást ad neki.

4. In Between Days

Talán az első között volt ez a szám, amit nagyon megszerettem. A hangulata és a stílusa, imádom.

5. Boys Don't Cry

Talán ez volt az első The Cure szám, ami igazán megtetszett. Azért fogott meg, mert nekem eszembe juttatta a "Keresd a nőt" c. filmből az elején lévő bandát, akik melankolikusabb dalokat játszottak és mivel azok a számok nagyon megtetszettek, így erről a film ugrott be és ez vezettethetett oda, hogy Curelázban égek és megszerettem a Tradgoth zenekarokat. 

7. Top 5 Fields Of The Nephilim

Hűha. Valamiért ők sincsenek a mindennapi zene lejátszós listámon, pedig jó kis rock zenét játszanak, zúzósabb elemekkel. Hátha most majd kedvet kapok hozzá.

1. Moonchild

Nem csak ez a szám, hanem maga az együttes nekem kicsit olyan "Hé Arnoldból szellemvasutas" jellegű. Jó kis zúzós, nekem tetszik.

2. Sumerland

Felesleges hasonlítani más zenekarhoz, mert bár a hangszíne nagyon hasonló még is teljesen egyedi stílust kölcsönöz.

3. She

Egy sokkal lírikásabb hangvételű szép dal.

4. Mourning Sun

 

Elég gyászos hangvételű, mint ahogy a címe is utal valamilyen szinten a gyászra.

5. Love Under Will

Talán valamennyire eltérőbb dalocska, mint az előzőek, de nagyon jó. Tetszik.

Egy álom, ami fogva tart?

Megint vele álmodtam, de miért? Tudom, hogy nincsenek véletlenek és minden álmom, ami vele kapcsolatos jelentést hordoz. Elég sokáig úgy gondoltam, nekem ő az igazi. Lett volna lehetőség újra találkozni és akkor megláttuk volna hogyan tovább, de már nem igazán láttam értelmét, 8 év... Hátsószándék nélkül, barátként találkozni, kötöttségek nélkül jó lett volna, de így... Ő nem akart. Meg amúgy is messze van. Most a Mask -  Álom című slágere jutott eszembe, hiszen róla álmodtam. Ráírtam ugyan a Facebook-on a napokban, elolvasta, de nem reagált. Lehet egy újabb lehetőséget szalasztottam el? Gyakran érzem úgy, hogy én tényleg lehetőségeket szalasztok, talán azért mert túlságosan érzelmes vagyok, magas az érzelmi intelligenciám meg néha félénk vagyok, bizonyos dolgokhoz, meg önbizalom kéne...Nem tudom, hogy mi lesz. Szerintem az elszalasztott pillanataimnak is okuk kell, hogy legyen. Te jó ég. 8 év és még mindig néha felkavar, tinik voltunk de szerintem nála tapasztaltam meg az első igazi szerelmet, még ha plátói is volt az egész. Vagy csak egy fellángolás lett volna, Ami sok-sok éven keresztül előtört belőlem és hosszan tartott? Én már nem tudom. De ha van még bármiféle közös sorsunk, akkor majd újra és újra "összehoz" bennünket. Nem létezik rossz döntés.

Melankólia - Az élet elvontabb szépségű oldala -

Mindannyian melankolikus lelkek vagyunk. A sivár hangulat, a nyomottság mindenkiben ott van mélyen. Néha meg előtör és a felszínre jön. Paradox ugyan, de melankolikus hangulattal is lehet boldog az ember vagy éppen pozitív gondolkodású, mert a melankólia nem egyenlő a depresszióval. Nagyon nem. Bár a szó jelentésében nem tűnik túl pozitívnak, illetve amiket kiadott róla az internetkeresője. Másképpen is lehet értelmezni, mint egy metaforát. Én értelmezem úgyis, mint nem reményvesztettség, hanem reménytalálás. Ezt az egyik nagyon régen írt kis pársoros versemmel tudnám jobban szemléltetni:

” Megvilágította a hold a templomtornyát.

Az elfeledett városromját.

Fényként világít azóta az elhagyatott hely,

Mely ha eltévedsz utat mutat,

Hogy melyik irányba indulj el.” 

Olvastam valahol, hogy a szó valódi jelentése "fekete epe". Az ősz vagy éppen a tél gyakran kihozhatja ezt az emberből, mélységes gondolatok, az elmúláson való elmélkedések, egy kis szomorúság, ami elkelhet néha. Nem rossz, ha valakiben előjönnek ezek az érzések. Ugyan, miért is lenne rossz? Az ember természetes velejárója ez is, ha valami nem jó történik kicsit beljebb fordul önmagában és kérdésekre válaszokat keres. Túlgondolás - velem ez gyakran megesik.- Mint ahogyan a Star Wars-ban is felfedezni véltem sok sok filozofikus gondolatot, mélyebb tartalmat és mondanivalót. Őszintén, mikor hasonló hangulatom van bizonyos zenéket akkor szoktam hallgatni. A Sopor Aeternus-t vagy esetleg Nox Arcana-t hallgatva megértésre találok, jólesik hallgatni és ilyenkor van az, amikor úgy érzi az ember ezekkel a gondolatokkal nincsen egyedül. Gyakran érzem úgy, hogy nem ért meg senki, főleg mikor a pozitivitásomban is kicsit csak elmélázok az élet nagy kérdésein. Leginkább a halálon. Az elmúlásnak az egyetlen olyan forrása, amivel rengeteg gondolat, elmélet motoszkál a fejemben, és szeretném tudni mi van utána, van az életnek valójában célja? Vagy ebben a paradoxokkal teli létben minden, ami felbukkan, gondolat értelmetlen? Biztosan negatívnak tűnhetek most, ami amúgy nem igaz.

 "Az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégsem találják meg azt, amit keresnek. (...) Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák" - idézet a Kis hercegből.-

Forrás

 A melankóliában tudjátok mi a szép? Az, hogy jobban észre veszünk dolgokat és rácsodálkozunk, hogy az univerzumban milyen sok értéktelen érték van. -Értéktelen érték- Látni, ahogyan a fák elhullatják leveleiket és felöltik az újévszaknak megfelelő ruháikat. Hallani a csend "zaját", amikor a magányosnak tűnő pillanatokban lélekjelenlétet gyakorolhatsz és érezheted hogy Élsz, még akkor is ha nem így gondolod. Felnézni az égre és meglátni a sok szép száz meg százezer csillagot az univerzumban és az jár a fejedben, vajon mennyi kisbolygón lehet élet? - amiről még csak nem is sejtjük, hogy van.- vagy éppen mennyi eltávozott lélek lépett egy új csillagrendszerben és ott vajon milyen a létezés? Látni, hogy milyen szépen fénylik és világít a hold, ami bár nem a saját természetes fénye, de tudjuk hogy a nap ilyenkor szimbiózist képez a holddal. Hallani a patakvízcsobogását és látni, ahogyan fodrozódik a víz felszínén. Ezeket a gondolatokat tekintve már nem is olyan szomorú és depressziós a szó jelentése, még pozitív értelmet is kaphat.

Vajon a paradoxonok az élet mozgatórugói?

képzeltszellembarát

Néha úgy érzem bizonyos dolgok a sorsiróniájának tudhatóak be. Ilyen az, mikor megtudod, hogy a testvérednek volt képzeletbeli barátja, neked meg nem. Szerettem volna szellemeket látni, érintkezni velük. Elvileg a kisgyermekek kb 6 éves korig látnak, angyalokat, szellemeket. Talán az unokatestvérem, aki keresztanyukámmal bent volt az otthonban, mikor mama eltávozott láthatta, ahogy ki száll a lélek a testből? 6 éves lehetett. Arról nem tudok, hogy lehetett volna-e neki képzeletbeli barátja, de nővéremnek volt. Kicsi volt, 2 vagy 3 éves és  még Tiszadadán laktunk. Másfél év van közöttünk, anyukám szerint én semmit nem érzékeltem belőle. Nővérem sokat játszott egy bizonyos Karcsival, de ki lehetett ez a Karcsi? Honnan jött? Vagy esetleg ott hallhatott meg és ott ragadt? Egy spirituális szemlélet szerint a képzeletbeli barátok valójában szellemek. Ez után fogok nyomozgatni, hogy kiderítsem ki is volt tulajdonképpen ez "fazon".

Dorothy Blog Award

Blithe-tól kaptam ezt a díjat, a Dark blogközösség között osztotta ki, ha lehet így fogalmazni és köszönöm.

A díjat Die Verfluchten blog írója, Dorothy Chanté alapította. A díj lényege, hogy jobban megismerjük ne csak egymást, hanem egymás blogját is, ezáltal kapcsolatokra és akár újabb olvasókra tegyünk szert.

Szabályok

– Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad
– Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad
– Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől a díjat kaptad (térj ki a szereplőkre, a szokásaikra stb… nem írhatod azt, amit ő írt a sajátjáról)
– Írj 12 dolgot a saját blogodról
– Válaszolj a 12 kérdésre
– Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban
– Kommentelj annak a blogján legalább 1 fejezethez (vagy akármihez), akitől kaptad, ugyanis mindenkinek jól esik a visszajelzés, ez lehet kritika, véleményezés, vagy az esetleges tetszésed kifejezése. A lényeg, hogy építő legyen!
– Cseréljetek linkeket is! Rakd ki azt, akitől kaptad, és írj neki, hogy ő is rakjon ki téged
– Küld tovább legalább 12 embernek a díjat

12 dolog Blithe blogjáról.

1. Nagyon Kreatív blogról van szó. Különleges ékszereket készít baráti árban.

2. Ha jól emlékszem nagyon régóta blogol, mert mikor én is elkezdtem ő már javában csinálta.

3. Bár legfőképpen kreativitással foglalkozik még is akadnak személyesebb bejegyzései is, amiket nagyon szeretek olvasni.

4. Bejegyzései szépek, jól áttekinthetőek bár a személyesebb jellegűek néha hosszabbak és kifejtősebbek, ami egyáltalán nembaj, szeretek olvasni regényeket, mondtam már? :D

5. Blithe alapította az MGC nevezetű oldalt 2005-ben, de megszűnt és most újjá éledt.

6. Szép teljesítmény az összes blogja/oldala.

7.  Nagyon szép színekkel dolgozni. A háttérképe ha lehet annak nevezni szerintem gyönyörű és illik hozzá, valahogy az ő személyiségét tükrözi.

8. Sok oldalú egyéniség, nyitott és sok minden érdekli, még a zenei skálája is eléggé vegyesnek mondható.

9. Egyetemista létére sok időt tud fordítani a hobbijára és vannak diy bejegyzései is.

10. Ha nem írtam volna még a blogja eredetileg Blogspot-os volt, de átköltött a Worldpress-re mert ott több a lehetőség és a blog egyben webshop is, de jelenleg még tesztüzem alatt áll.

11. Több helyen is van elérhetősége, mint Facebook-on, Tumbl-ön, Instagram-on stb.

12. Felkapott blog, ami nem is csoda hiszen nagyon sok követője akad még a Facebook oldalán is.

12 dolog az én blogomról.

1. Egy volt tanárnőm hatására kezdtem el blogolni.

2. 2009 vagy 2010-ben kezdtem el és az elején nagyon sok negatív bejegyzésem volt, így volt, hogy sokszor újra kezdtem.

3. Ez a harmadjára újra kezdett blogom.

4. Leginkább személyesebb bejegyzéseim vannak, mivel a blogomat tulajdonképpen magamnak írom, a saját magam megerősítésének, mint pl a tegnapi coming out-os bejegyzést is.

5. Most jöhetne az a kérdés, de ha magamnak írom miért osztom meg nyilvánosan és miért nem írok naplót? Nos, az én életem nyitott könyv, ami benne van a nevében is. Az én személyes jellegű bejegyzéseimben talán más is megtalálhatja önmagát és ha magamat biztatom a leírt dolgokkal, talán mások is átláthatják hogy másképpen is lehet. Magamnak írom, de talán szeretném megértetni magamat másokkal is.

6. Rájöttem, hogy szeretek írni, szeretek blogolni még annak ellenére is, hogy a helyesírásom nem tökéletes. Sosem volt az, de sokat javult, ahogy Trish mondta sokszor tényleg csak figyelmetlenségből írok el valamit.

7. Döntöttem a Bétázás mellet, de nekem ez kicsit macerás, ezek ellenére köszönöm, akik besegítettek és vállalták a béta szerepét, csak sajnos türelmetlen vagyok. Ha jön az ihlet le kell írnom és azonnal közzé kell tennem, nem tudok várni arra, hogy valaki átnézze. :/// Tudom, hogy aki írásra adja a fejét annak alap lenne, hogy helyesen is írjon, de sajnos nem figyelhetünk oda mindig mindenre, bár mikor könyvekben van valami rosszul írva az nagyon irritál.

8. Alapvetően változtam, a negatívabb bejegyzéseimet ha le is írtam manapság olyat, mindig kitörlöm utólag. 

9. Próbálok boldog és pozitív lenni, a saját tapasztalataimat szeretem megosztani a világhálón még akkor is, ha tudom a nyíltságommal sokan visszaélhetnek.

10. Megosztó személyiség vagyok, vannak akik szeretnek és vannak akik nem. A negatív kritikát nehezen viselem, főleg ha valaki nem is építőjellegűnek szánta, nem tetszhet mindenkinek a bejegyzésem.

11. Szerettem volna különleges blogot létrehozni, olyan értelemben hogy filozofikus és spirituális blogot létrehozni, persze hogy ezek is maradjanak leginkább a személyes tapasztalatokon belül.

12. A blogom eredeti címe talán misamisa92 volt, -anime-tini-death note- utána átváltottam kriptaszökevényre, most hogy harmadjára is újra kezdtem wikka92 lettem, mert nem volt jobb ötletem. Jah és Misa Misa pillangó hercegnő gondolatai, egy nyitott könyv lett Wikka pillangó hercegnő gondolatai, amiből a pillangó hercegnőt már kivettem, mert idősödöm még akkor is, ha örök gyerek maradok.

Válaszolj 12 kérdésre.

1.Mióta olvasod a blogom?

Talán amióta feliratkoztál a blogomra, vissza néztelek és feliratkoztam rád én is.

2. Milyennek képzelsz a blog alapján? (eredetileg Hajni kérdése, de nagyon tetszett ^^ )

Kedves, segítőkész, aranyos lánynak, aki nem zárkózik ez az új dolgoktól sem, sok oldalú. Majdnem olyan mint én, ahogy magamat szoktam jellemezni "színes egyéniség, sötét stílussal."

3. Mit gondolsz a blog stílusáról?

Nagyon tetszik, minden úgy ahogy van.

4. Min változtatnál a dizájnban?

Őszintén? Semmit. Szerintem nagyon tükrözi az egyéniségedet az ahogyan megcsináltad.

5. Milyen bejegyzéseket olvasnál még szívesen?

A személyes bejegyzéseidet nagyon szeretem.

6. Volt/van kedvenc bejegyzésed?

Lett, minden moris bejegyzésed. :D

7. Szoktad figyelni a blog Facebook oldalát?

Szoktam, bizony.

8. Mit gondolsz a fenti menüsorról?

Jól megvan csinálva, már más blogokon is csodáltam, amit Annie is megjegyzett, hogy legördülő én sem értek a programozáshoz, de vannak blogok amiknek tényleg jól áll az a menüsor.

9. Mit gondolsz, mennyire felismerhető a logóm (ami a fejlécben is benne van)?

Abszolút felismerhető. :)

10. Tag-ek, Címkék – mennyire segítik a tájékozódást a blogon?

Igazából lehet figyelmetlen voltam eddig, de a címkéket észre sem vettem mostanáig. Mert hát nem ott kell keresni, ahol pl más blogokban is megtalálhatóak.

11. Szerinted túl sok kihívást csinálok/csináltam? 

Nem, nincs olyan hogy túl sok. :D

12. Mit tanácsolsz a jövőre nézve a bloggal kapcsolatban?

Csak így tovább! ^^

Annie 12 kérdése

1. Mióta olvasod a blogot?

öö kb 1-2 éve

2. Van kedvenc bejegyzéstípusod vagy rovatod?

A zenés bejegyzéseidet is nagyon szeretem, bővíteni tudom a repertoáromat általa. :D

3. Mi az az egy szó, amivel leírnád a blogom?

különleges.

4. Hogy tetszik a Helyek és legendák rovat? Ráférne egy új cikk, ugye? :D

Jól kitaláltad, hogy ilyeneket is szeretnél bele vinni, illetve megismertetni az olvasóidat ezekkel a furcsa misztikus történetekkel, szeretem olvasni az ilyet.

5. Mit szólnál, ha kicsit világosabb lenne a színvilág?

Az valahogy nem te lennél szerintem.

6. Szeretnél legördülő menüt? (5/b, Megtanítod, hogyan írjak legördülő menüt?)

Gondolkodtam már rajta, de meghagyom másnak, túl macerás szerintem, nem is tudok programozni.

7. Készítettél már valamit a tutorialeim alapján? Ha igen, megmutatod?

Még nem, pedig tervbe van.

8. Mit gondolsz, hogyan, milyen tartalommal tudnék férfi olvasókat szerezni? Most ugyanis a Facebook-oldal lájkolóinak 75%-a, a blog tizenöt feliratkozójából tizenöt nő.

Ez egy nehéz kérdés, szerintem a Helyek és Legendák rovatoddal férfiakat is vonzhatsz az olvasóid körébe.

9. Meghallgattad valamelyik zeneválogatásomat?

Persze, szinte mindegyiket megszoktam.

10. Jobb lenne, ha lennének random dark képek, cikkek, Youtube-linkek a Facebook-oldalon, vagy jó úgy, ahogy most van, hogy szinte a blog bejegyzéseit posztolom?

Lehetnek, rontani nem rontana a helyzeten, de szerintem így is jó, hogy csak a bejegyzéseid osztod meg rajta.

11. Mit gondolsz a dőlt betűvel megjelenő gúnyos troll-énről? Van benne valami humorfaktor, vagy csak simán idegesítő? (Ha azt mondod, hogy idegesítő, akkor sem hagyom abba FTW)

Bírom! De tényleg. Mintha saját magamat hallanám olyankor, az a két én. Jekyll és Hyde viaskodása, ami bennem is jelen szokott lenni. Mókás. :D

12. Milyen embernek tartasz?

Őszinte leszek, amolyan megmondó emberkének, mint amilyen Puzsér Róbert, vagy Bihari Viki. Bocsánat a összehasonlításokért,őket nem szeretem amúgy, de velük ellentétben téged bírlak! :D Tetszik a véleményed dolgokról, még ha ilyen keményebben is megmondod a magadét, jó értelemben, vagy hogy is írjam. Emellett még nagyon is kedvesnek gondollak és jó fej lehetsz. Tőled még a negatív kritikát is elfogadnám. :D

Charlotte Madness 12 kérdése

1. Mióta olvasod a blogom?

A kezdetek óta, amióta belinkelted a Dark blogközösség Facebook csoportba.


2. Melyik a kedvenc bejegyzésed?

Igazából nagyon szeretem a kihívásos bejegyzéseidet, de nekem az egyik kedvencem az, amiben az egyik barátnődnek írt versedet tetted közzé. Nagyon szép vers még mindig és az a "minden a legnagyobb rendben, csak én ülök itt a szobában csendben" rész az egyik kedvencem. Itt megtekinthetitek.


3. Szerinted min kellene változtatnom?

Valamiért az a piros, nekem is szúrja a szememet, nehezen olvasható. Egyébként mást szerintem minden rendben van.


4. Mondj pár jellemzőt a blogomról, ami szerinted a leginkább jellemzi.

Egyszerű, egyedi, kellemes, szép versek.


5. Téged érdekelnének a személyes véleményeim több dologról esetleg az ajánlóim?

Igen, egyértelműen. :)


6. Mit szólsz az ötlethez, hogy néha a városról ahol élek képeket és élményeket osszak meg?

Nekem nagyon tetszik, kíváncsian várom majd azokat az írásaidat.


7. Milyenek képzelsz a blogom alapján?

Mivel már beszélgettem veled a Facebook virtuális terében, így már kialakult egyfajta véleményem rólad és nagyon aranyos kedves lánynak ismertelek meg.


8. Szerinted még mivel bővíthetném ki a blogom?

Esetleg te is csinálhatnál különböző menüket a könyebb áttekinthetőség érdekében.


9.  Hogyan kell olyan sablonokat használni, amik nincsenek benne az alap sablonokba? (Kérlek segíts,mert kétségbe vagyok esve informatikai analfabéta lévén :D )

Fú, elvileg ha rá lépsz egy oldalra, ahol vannak ilyen sablonok, ki kell másolnod a HTML kódokat és  be kell illeszteni őket a blogodba, valami beállitásos résznél vagy hol. Most nem jut eszembe hirtelen.


10.Mit gondolsz a verseimről? Neked melyik a kedvenced?

Ezt már fentebb kifejtettem. :)


11.  Mi az, amin változtatnom kellene a blogomon?

Hm igazából semmin, ami igen azt meg fentebb már talán leírtam.

12. Esetleg van valami tanácsod nekem (mivel kezdő vagyok még)?

Lesznek ám kritikusok, mindenkinek vannak, de ne foglalkozz velük, csak ha építő jellegűek a kritikái.

Az én 12 kérdésem.

1. Hogy találtál rá a blogomra?

2. Miért döntöttél úgy, hogy olvasni fogod?

3. Mit gondolsz róla? 

4. Min kéne változtatnom? (A helyesírást leszámítva)

5. Milyen jellegű bejegyzéseimet szereted leginkább olvasni?

6. Szerinted nagyon gáz, hogy  személyesebb bejegyzéseket is megosztok a nyilvánosság előtt?

7. Mennyire lehet észre venni az írásaimon, hogy paradox személyiség vagyok?

8. Milyennek találod a blogom dizájnerét, elrendezéssel, színekkel, sávokkal mindennel együtt?

9. Milyennek ismertél meg a blogom alapján?

10. Ha leginkább magamnak írom, szerinted is írjak inkább naplót?

11. Ha valamennyire megismertél az írásaimból, milyen új blogcímet ajánlanál a wikka92 helyett?

12. Legyenek hosszabb, kifejtősebb bejegyzéseim?

Elsősorban én is a Dark blogközösségnek adnám tovább és úgy, ahogy Annie írta, de azért egy két embert megjelölök benne, aki bár benne van a csoportban még sem olyan aktív, de olvasom a blogukat. /meg talán nem csak darkbloggereket/

Helen Krueger

Nyarlathotep

Megaera

Nallag

Tabutéma: Melegnek lenni baj? - Coming Out

Talán azzal, hogy én most írni fogok erről a témáról lehet botrányt fogok kavarni, talán csak egy két olvasóm fog megbotránkozni rajta, vagy akár több nem tudom.

Forrás

Olvastam egy cikket, arról hogy melegnek lenni baj, ha tehetitek olvassátok el, mert nagyon szép írás. Sokat gondolkodtam róla és úgy döntöttem megérdemel egy bejegyzést ez a téma, mivel eléggé közel áll hozzám az LMBT kultúra. Alföldi Róbert véleménye szerint baj, amit nem kért az ember. Ez így van, senki sem kéri mégis így érez, hogy mi lehet ennek a hátterébe szerintem még mindig rejtély. Az én kis spirituális szemléletem szerint - minimum  biszexuálisnak kéne lennie minden embernek- a lélek számít. Legalább is nagyon sokszor így voltam vele. Rá kellet jönnöm azonban, hogy ez nem feltétlenül van így, mert a fizikai vonzódás is sokat számít. Ismeritek a pánszexualitás fogalmát? Elvileg én az vagyok, gyakorlatilag még nem tudom, hasonló a biszexualitáshoz. Pán-szexuális az a személy, akinek nem számít a nem, hanem a lélek. Így voltam vele nagyon sokáig. Tulajdonképpen tényleg fontosak a címkék? Hiszen régen az ókori társadalomban elég sokszor előfordult, hogy valaki a saját neméhez vonzódott vagy csak szeretkezett vele, tudtommal ez teljesen elfogadott volt akkoriban, vagy nem volt annyira tabutéma, mint manapság. Ott volt Szapphó példája nőkhöz írt szerelmes verseket, bár hivatalos bizonyíték nincsen arra, hogy leszbikus lehetett. A társadalomban sokan megvetik azokat az embereket, akik képesek felvállalni a másságukat csak azért, mert nem akarnak titkolózni, titokban élni.Szerintem teljesen normális dolog, ha valaki úgy akar együtt lenni a párjával mint minden"normális" ember. Mindig lesznek utálkozók, mindig lesznek beszólogató emberek. Sosem felejtem el, mikor olvastam Steiner Kristóf - Gumimatrac a Gangeszen című könyvét volt benne egy olyan rész hogy mikor utána szólnak az emberek az utcán, hogy "te rossz buzi", ő büszkén hátrafordult és utána kiabált, hogy "igen is jó buzi vagyok." Hogy mi miatt aggat valaki ilyen jelzőket másokra, miközben még az adott személyt nem is ismerik, nem is beszéltek vele, nem lehet tudni. Ki találta ki először is azt, hogy aki "buzi" az rossz? Nekem régen a meleg barátaim mindig azt mondták, hogy a buzi kifejezés sértő rájuk nézve - ezt amúgy én is megértem, fordított helyzetben nekem sem tetszene, ha lebuziznának - Mindenkit úgy kéne elfogadni ahogy van és amilyen. Függetlenül attól, hogy kihez vagy mihez vonzódik. Sok leszbikus vagy biszexuális él tagadó fázisban. Valamilyen szinten ez a tagadás dolog bennem is jelen van. Hogy miért? Mert a legtöbben tényleg szeretnének megfelelni a család idillikus képének, mert ilyen társadalomban növünk fel, ezt plántálják belénk hogy a család anyából apából és gyerekekből áll, nem két anyából sem két apából. Meg ugye ott van az is, hogy természetes úton gyermek sem születhet pedig a nemi szerveink elvileg éppen hogy arra valóak lennének, gyermeknemzésre. Persze ehhez az kell, hogy két ellentétes nemű pár szerelmeskedjen. Igazából megmerem kockáztatni azt a kijelentést is, hogy az AIDS egy biológiai fegyver első sorban a homoszexuálisok ellen. Tutira mesterségesen előállított valami, hogy akik "rendellenesen" viselkednek halljanak meg. Csak, hogy szerintem a biszexuálisok adták tovább a heteroszexuálisoknak is, így már nem csak a melegek vannak veszélyben ezzel a "gyógyíthatatlan" betegséggel kapcsolatban.Ha a Bibliát, vagy bármelyik vallás Szent könyvét vesszük alapul megint ott vagyunk, ahonnan elindultunk. Bűn, nem elfogadott. Megértem én, hogy sokan a Pride miatt lázonganak, mert hát már átment giccsparádéba, és emiatt is elítélnek mindenkit, mert "felvonul" pedig csak éppenséggel egyenlő jogokat akarnának, mint ami azoknak van akik simán járhatnak kézen fogva az utcán megbotránkoztatás nélkül és akár még csókot is válthatnak.Régen a Pride nem olyan volt, mint manapság. Ajánlok egy filmet, Az Imák Bobbyért pont erről szól. Anyukámmal végig sírtuk, hogy hogyan férhet ennyi gonoszság az emberekbe, nem akarok spoillerezni ezzel kapcsolatban nagyon, csak ha tudnátok milyen sok ember lett öngyilkos azért, mert nem tudott együtt élni a gondolattal, hogy meleg. Hogy nem tud a családjának örömet szerezni a megfelelő idillikus családi képpel, amit minden embertől elvárnak a szüleik. Melegnek lenni tényleg ennyire baj? Sok szülő azt hiszi csak egy átmeneti korszak a gyermeke életében, majd kinövi. Ezt mondták nekem is a J-rock animés korszakomra, ezt mondták a goth  korszakomra is és még mindig benne vagyok immár 8 éve... Van, amit nem lehet kinőni. Főleg, ha arról van szó hogy kit tart vonzóbbnak valaki, vagy kivel tudja leginkább elképzelni a szexuális együtt létet. Szerintem melegnek lenni nem baj, sőt vannak jó oldalai is. A melegség vagy biszexualitás nem döntés kérdése, ahogy a heteroszexuálisok sem úgy döntöttek. Lehet ez az elfogadott norma, de miért ne lehetne elfogadott a másság is? Csak azért megfelelni másoknak, hogy ne okozz csalódást hülyeség. El kell fogadnod magad olyannak, amilyen vagy, függetlenül attól milyen nemhez vonzódsz, értékes ember vagy, ne hallgass azokra, akik szerint "beteg" vagy. Ha nem vállalod fel önmagadat és megpróbálsz "normálisan élni, normális párkapcsolatban" elnyomva azt aki valójában vagy sosem lehetsz boldog. Ha nő vagy és férfi testben születtél élj nőként, ha férfi vagy női testben élj férfiként. Egy igaz ember nem fog ezért megvetni. A természet néha okoz csalódásokat, de manapság már lehet változtatni. Egy a fontos: Légy önmagad és ne akarj mások elvárása szerint boldog lenni, mert nem leszel az, ha hazugságban kell élned. Ha gondolod ne is aggass magadra címkéket, és ne is hagyd hogy mások skatulyázzanak be, csak légy azzal akivel jól érzed magad és boldog vagy. Hiszen a saját boldogságodért TE vagy a felelős. Ne hallgass másra.