Azért gondoltam, hogy ez egy jó téma lenne, mert én, mint nő gyakran felfázok. Ennek a lelki oka az, hogy nem élem meg a nőiességemet úgy, mint ahogy kellene és talán ezért tér vissza az a kellemetlenség. Szerintem több nő is küzd azzal, hogy hogyan élje meg igazán a nőiességét. És mint tudjuk, amiről gyakran beszélünk, amit gyakran ismételünk szokássá válik és a tudatalattink is elhiszi majd. Így megpróbálok a nőiességről pozitív szempontból írni, hogy ezáltal magamat is gyógyítsam abban, hogy hogyan is lehetek nő.Ez a bejegyzést a nőkről fog szólni, ámde előtte fontosnak tartom megemlíteni azt, hogy valójában három férfit is megkérdeztem arról, hogy ők hogyan élik meg a férfiasságukat. Volt aki azt mondta, hogy szerinte egy férfi akkor férfi igazán, mikor meg is tudja védeni a nőt. Volt olyan ismerősöm, aki erre a kérdésre maga sem tudta igazán a választ és leginkább külsőségekben gondolkodott a kérdésről és volt olyan is, akinek a fizikai munka, illetve a szexuális együttlétet tulajdonította a férfiasság megélésének.
Nem született egy forma válasz egyik férfi ismerősömtől sem és szerintem ha a nőket kérdeztem volna ez ügyben, akkor is eltértek volna a válaszok. Az egyik legjobb barátnőmet is megkérdeztem, hogy ő, mint nő hogyan vélekedik erről és adjon nekem néhány tippet, hogy hogyan tudnám megélni a nőiességemet.
A férfiak nem tudják, hogy nekünk nőknek mi mindent kell átélnünk. Valamilyen szinten a szenvedés a nőiesség vele járója, ha jól tudom valami hasonló a bibliában is szerepel. A legtöbb nő minden hónapban kb 1-2-3 napot végig szenved a menstruáció okozta görcsöktől. Hetekkel, a menszesz előtt fáj a mellünk, a derekunk, már akkor is picit fáj a hasunk és van, akinek még a háta is fáj. Kellemetlen érzéssel jár a szűzhártyánk elszakítása vagy is az első szexuális együttlét. 9 hónapon keresztül hordozunk a hasunkba egy babát, a mi teljesen felborítja a hormonháztartásunkat, émelygünk tőle, hányingerünk lesz és érzékenyek leszünk a szagokra, fáj a hátunk és mikor le telik a 9 hónap, vajúdás és fájdalom közepette hozzuk világra gyermekünket. Vajon mi lenne, ha ez fordítva működne? Vajon a férfiak egyszer is kibírnák ezeket, amit mi időszakosan szenvedésként élünk meg? (Biztos vannak a férfiaknak is hasonló kellemetlenségük, nem tagadom.)
Én sajnos gyakran ismételgettem magamnak azt, hogy "utálok nő lenni." Ugye ez elég rossz negatív kijelentésnek számít, egy nőtől. Néha szeretek, bár gyakran belegondolok, hogy ha férfi lennék talán könnyebb lenne 1-2 dolog. Ha már nőnek születtem, akkor legyek nő és élvezzem mind azt, ami a nőiesség megélésével jár. Valójában az első gondolatom nekem is a szexuális együttlétre terelődött, én is arra gondoltam, hogy egy nő ott tényleg nő lehet. Abban az órában, percben és pillanatban. De barátnőm véleménye a nőiességről, (hálás vagyok, hogy van nekem. :) ) hogy ő igen is szeret nő lenni elgondolkodtatott. Most szó szerint idézek tőle: " szerintem nem azt kell szeretni hogy nő vagy hanem azt kell szeretni aki vagy, hogy milyen nemű az már lényegtelen."Figyelem ez egy kulcsfontosságú mondat!!!
Ha nőnek születtél, akkor szenvedned kell. Ez az élet rendje. Viszont, mi lenne akkor, ha ezek mellett a fizikai fájdalmak mellet igen is megélnénk azt, hogy nők vagyunk. Igazi nők. Nekünk azt kell megtanulnunk, hogy igen is BÜSZKÉK legyünk arra, hogy Nőknek születtünk.
Élvezzük, hogy fájhat a hasunk a menstruációs görcsöktől, mert az azt jelenti, hogy igen is termékenyek vagyunk és csodát hozhatunk létre. Élvezzük azt a 9 hónapot, mert csodát hozunk világra. Meg kell élnünk az anyaság örömeit. Hiszen a terhességnek is van jó oldala. Mint ahogyan a szerelem is megszépít bennünket. Tanuljuk meg értékelni minden egyes olyan pillanatot és tevékenységet, amivel még szebb nőkké, még ragyogóbbakká válhatunk. Általában hosszú hajunk van, amit százféleképpen variálhatunk, rengeteg ruha és egyéb kiegészítő között válogathatunk, nagyon sokféle kozmetikai eszközök vannak ahhoz, hogy mi nők sokkal jobban érezzük magunkat a bőrünkben. És ne féljünk meztelenül be állni a tükör elé és kijelenteni: " Meztelenül is szép vagyok! " A női test gyönyörű legyünk rá büszkék, hogy nőnek születtünk. Az élet számunkra is számtalan szépséget és gyönyört hordoz. Éljük meg! Hiszen nőnek lenni.... CSODÁLATOS érzés.
Minden nő társamnak és férfinak üzenem, hogy jobb veletek a világ!
Nos, érdekes megközelítés a témának de lenne még kérdésem. Mégis ki mondja meg nekem / nekünk hogy ki a jó nő vagy sem? Mégis mit jelent nőnek lenni ha nem a biologiai különbséget nézzük? Mert csak azért, mert a férfiaknak kukijuk van, nem másabbak. Nem Istenek, ahogy a nő sem az, csak azért meg képes egy gyereket kihordani és két melle van. Azon felül, hogy vannak elkerülhetetlen szenvedéses időszakok, mégis miért kéne másért is szenvedni? Miért nincs teljes egyenlőség, csak azért mert nő vagyok? Miért az a nő ako tud főzni, varrni, gyereket nevelni és karriert épiteni? Miért az a nő, aki okos és gasztroguru? Miért az a nő, aki ki nem látszik a ruhák és cipők mögül? Miért a nő a gyengébbik nem? Miért kéne úgy viselkednem ahogy elvárják a nőtől? Egyáltalán miért vannak elvárások? ha akarom, rövid fius hajam lesz és fius szokásaim, ez ellen nem tehet senki. Mert úgy leszek nő, jobban mondva, ugy leszek valaki, ahogy azt akarom. És hiányolom a teljesebb kifejtést.
VálaszTörlésMit jelent nekem nőnek lenni? Egy átok. Bár inkább férfi lehetnék. Ez egy teher, ahol több az elvárás mint az elismerés.
Koszonom a hozzaszolast es teljesen jogosak a kerdeseid. Szerintem senki nem mondja meg, hogy ki a jo no es ki nem az. Ha az ember kepes szeretni magat es ugy gondolja magarol, hogy jol nez ki, akkor a kulvilag is,olyannak fogja latni. Onbizalom. Itt elsosorban arra akartam ravilagitani, hogy nonek lenni jo, masreszt szerintem ferfinek is lenni csodalatos lehet, de nrm vagyok pasi, igyh nem tudom az o nezopontjait csak a sajatomat. Nem kell, hogy legyenek elvaeasok, termeszetesen mindenki sajat maga donti el, hogy milyen legyena haja es a kinezete, viszont en csak a lehetosegrol irtam. Az egyenlosegrol meg szerintem nem olyan rossz a helyzet, ming regen volt, de irtam a ferfi es a no kapcsolatarol is egy regebbi bejegyzest.
TörlésKedves Wikka!
VálaszTörlésIsmét egy remek témát hoztál fel, nem is tudom, hogy kerülte el eddig a figyelmemet, úgyhogy nem is bírom ki, hogy ne írjam le a véleményemet! :D
Először is, nagyon tetszett, hogy férfiakat is megkérdeztél a férfiasság témájáról, mivel szerintem a két téma nem választható el szervesen. Attól lesz nőies valaki, mert olyan tulajdonságokkal (külső-belső, akár biológiai, akár jellembeli… stb.) bír, amivel a férfiak nem. És fordítva! Tehát szerintem a fizikai fájdalmakon túl (mondom ezt úgy, hogy egy igazi has fájós ember vagyok menstruációkor, gyógyszer gyógyszer hátán pár napig a táskámban, és így sem nagy öröm dolgozni) mi nők élvezünk egy csomó privilégiumot. Például mi sírhatunk. Ezt nem szabad lebecsülni, mert ez egy öngyógyítási folyamat, ha egy nő elkeseredett, tehetetlen, bármi rossz, szomorú dolog történt vele, sírhat, és ezzel csökkenti a benne gyülemlő stresszt. De egy férfi? Még úgy sem sírhat, ha senki sem látja, mert az férfiatlan.
A másik pont az életmódbeli kérdések, ami elvileg mindenkinek magánügye. Gyakorlatilag, ha egy férfi nem nagy alkoholfogyasztó, akkor hamar megkaphatja az ominózus b*zi jelzőt. Arról nem beszélve, ha esetleg vegetáriánus, vagy vegán életet akar folytatni! Az öltözködési és testápolási szokások az átlagostól való magasabb szintén való „űzése” a fenti jelzőt vetíti előre. Az érzelmek kinyilvánítása szintén tilalmas, vagy legalább is kendőzendő, ahogy például a fizikai gyengeséget sem szabad kimutatniuk (például vékony testalkatú fiút kér meg a nénike nehéz csomagjának a vonat kalaptartójára való felpakoláshoz, persze a fiú nem mondhatja, hogy nem, mert ehhez ő kevés).
Összegezve nem könnyű nőnek lenni, de a világért sem lennék férfi, mert én mondhatok nemet következmények nélkül. Antialkoholista lehetek, visszautasíthatok ételeket, úgy öltözök, ahogy akarok (fiúsan, ha jól esek, máskor lányosan), segítenek a nehéz csomagokkal kérés nélkül is, és még sorolhatnám. Lehet, konzervatívnak tűnök, de abból a bizonyos régi elnyomó világból sok olyan előzékenységi szabály megmaradt, ami az elnyomás eltűnésével (néhányak szemében csupán gyengülésével) mégis megmaradt (az ajtóban pl. előreengedik a nőket).
Bocsi a hosszú kommentért!
Szép napot!
Arianna