2016. február 29., hétfő

Stigmatizáltak, Isten kiválasztottjai?

Túlságosan sok a megmagyarázhatatlan jelenség a világon. A legtöbb ilyen esetnek vallási vagy tudományos magyarázatot próbálnak adni, de minden csak hipotézis. Van, amire tényleg nincsen logikus magyarázat. A vallást és a tudományt néha össze kapcsolják, pedig szerintem annyira különbözik a kettő, hogy nem látom értelmét ennek a párhuzamnak. El kell fogadnunk, hogy van amire nincsen magyarázat, vagy talán a Stigma lenne a bizonyíték Isten valódi létezésére?

Forrás
Kiskoromban a Stigmata című filmben hallottam először a Stigma szóról. Anyukám persze nem engedte, hogy megnézzem, de titokban leselkedtem. A stigmatizáltak tulajdonképpen olyan sebeket hordoznak a testükön, vagy fizikai fájdalmakat éreznek, sebek  nélkül, amit Jézusnak kellet elszenvednie a keresztre-feszítése során.A stigmák elvileg olyan sebek, amik véreznek és talán sosem múlnak el mégsem fertőzőnek el. Érdekes, nemde? Általában akkor a legerősebbek, amikor Jézus szenvedéseinek a napja van. A legelső stigma Assisi Szent Ferenc testén jelent meg, - illetve ezt ismeri el és tartja számon a római katolikus egyház - de a stigmatizált nők aránya jóval több, mint a férfiaké. Persze, nincs kizárva az sem, hogy férfi testén mutatkoznak a jelek.
A feljegyzések szerint az első stigmatizált egy nő volt, 1242-ben született bizonyos Christina Von Stommeln, aki már gyerek korábban sem számított egy hétköznapi lánynak.
Ötéves korában látomások gyötörték, beállt egy begina közösségbe, 15 éves korában vált stigmatizálttá a fején, a lábán és a kezén jelentek meg a jelek, a közösség őrültnek titulálta és vissza kellet térnie szülőfalujába. Megismerkedett Peter Daciaval, aki egy domonkos szerzetes volt, ő volt a legjobb barátja, 1288-ban bekövetkezett halála után Christina látomásai megszűntek. Christina kolostorban élve egyedül halt meg 70 évesen 1312-ben. Később emlékművet állítottak neki és 1908 november 8.-án Boldoggá avatták. Még számos hasonló esetről vannak feljegyzések. Hogy kicsit ugorjunk is pár évszázadot a huszadik században egy magyar nő testén szintén megjelentek a stigmák. Galgóczy Erzsébet 1905-ben született Szolnokon. Nagyon beteges gyermek volt, a szülei mélyen vallásos egyszerű emberek voltak. Mivel sokat betegeskedett később is lett első áldozó, akkor szerette meg nagyon Jézust és a Szűzanyát. 1920-ban döntötték le a betegségek a lábáról igazán és 1929-ben jelentek meg rajta az első stigmák  a kezén és a lábán, meg az oldalában viszont  töviskoszorú-t később "kapta" meg. Elméletileg a Szűzanya, Mária gyakran megjelent nála és ápolta őt. Amúgy több olyan megmagyarázhatatlan esetről hallottam már, ahol elvileg tényleg megjelent és látták Máriát, a Szent szüzet. Az sincs kizárva, hogy a nagy vallási fanatikusok csak beképzelik ezeket a dolgokat, de mi van akkor, ha mi tévedünk és nekik van igazuk?
A stigmák erősen kötődnek tehát a katolikus valláshoz és általában olyan személyeken szoktak megjelenni, akik mélyen vallásosak, de előfordult olyan eset is, amikor vallástalan emberek testén jelentek meg. Még a Vatikán is eléggé szkeptikus a stigmákat illetően. Főleg azért, mert bennük van a félsz, hogy esetleg csak szélhámossal van dolguk.
Ezeket  a különleges jelenségeket évek óta vizsgálják és különböző feltételezéssel próbálták megmagyarázni.

Vajon véletlen lenne, hogy legfőképpen a hívők köreiben történik ez a fajta "Isteni beavatkozás." Vajon a stigmatizáltak tényleg kiválasztottak valami küldetésre, amit egy felsőbb hatalom szánt nekik?
Van erre ténylegesen logikus magyarázat? Vagy csak az elme játéka lenne, amolyan pszichoszomatikus állapotban? Kérdések...kérdések... De választ is kapuk rájuk valaha? Az egyház általában az ilyen embereket elkezdik szentként tisztelni. Többségében csodákra hivatkoznak, ám 1935-ben Dr. Eward Hartung szerint Szent Ferenc stigmái a kötőhártya gyulladás egyik fajtája, amit a malária okozhatott. A 60-as években egy hematológus Dr. Oscar Radnoff is nyomozgatni kezdett ez ügyben és arra a következtetésre jutott, hogy ha valakit erős érzelmi hatás éri, akkor vérezni kezdhet ezt Gardner-Diamond szindrómának nevezik. A stigmákat a böjtöléssel is kapcsolatba hozták.Viszont nem csak a kimondott Jézus jegyek lehetnek érdekesek, hanem mondjuk más testtájékon megjelent szimbólumok is. Vagy éppen anyajegyek. Anyukám kórházi szobatársának az egyik tenyerén egy látható háromszög állt össze az életvonalakból. Az egyik barátnőmnek az anyukájának ott vannak anyajegyei, ahol Jézust keresztre feszítették. Ezeket mivel lehetne magyarázni? "Véletlen egybeesés?"

Lehet vannak az életben olyan dolgok, amiket nem is kéne igazán boncolgatni, nem lehet mindenre tudományos magyarázatot adni. El kell fogadnunk, hogy mindig is lesznek olyan jelenségek a világban, ami rejtélyesek (mint pl az én problémám is az orvostudomány számára), misztikusak. Ne keressünk mindenben logikát, mert lehet nincs is benne logika.
Hogy ki hogyan vélekedik a stigmákról ezek után, döntse el maga az olvasó.

Források: metropolita.huwww.heiligenlexikon.dewikipedia.org

2016. február 28., vasárnap

A világ 7 csodája!

A Boldogságprogram következő témája az apró örömök hónapja lesz. Talán ez volt az egyik kedvencem tavaly is a hála, a megbocsátás és a boldogító jó cselekedetek mellet. Sajnos mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy csak akkor kezdünk el értékelni valamit, amikor már elveszítettük azt. Ezt a napokban tapasztaltam meg igazán. Nagyon fájt mindkét szemem és hirtelen belegondoltam, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy van látásom. Szörnyű lehet úgy élni, hogy valaki nem láthatja a világban létrejövő csodákat. Mégis van olyan ismerősöm, aki nem hagyja, hogy ez a "probléma" legyűrje őt és így is tud ÉLNI. Ez azért csodálatra méltó. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy mindenért hálát kell adnunk, amink van. Ezt egy kedves ex "tanárnőmtől" már megtanultam. Még akkor is, ha néha borús felhők gyülekeznek körénk, amitől nem láthatjuk a napot. Szintén személyes tapasztalat. Adjunk hálát, hogy van hallásunk és hallhatjuk a csiripelő madarakat, amik a tavaszt hozzák el nekünk. A legfontosabb, hogy hallhatjuk azt a szót SZERETLEK. Minden kapcsolatban áll mindennel. Tapintani, mikor megérintheted a számodra kedves embereket, amikor megérinthetsz egy kis házi kedvencet és érzed a kis puha bundáját. ... Érezni. Érezni magadon a lehulló esőcseppeket, érezni bőrödön a napfényét. Érezni az érzelmeket. Hiába történnek rossz dolgok, azokat is el kell fogadnunk. Szükség van rájuk, hiszen a fény sem létezhet a sötétség nélkül. Meg kell tapasztalni, mégis örüljünk, hogy érezhetjük a negatív érzéseket. Ők is a mi lényünk, a részünk. Mikor átölelhetünk valakit és éreztethetjük vele, hogy értékes és szeretetreméltó. Megízlelni a zamatos gyümölcsöket. Érezni, ahogy táplálja testünket. És látni a sok nevető arcot. Hiszen a szeretet és a nevetés a leghatalmasabb gyógyítóerő a világon!  Bármennyire is jelentéktelennek tűnnek, ezek a legértékesebbek. Meglátni a nagyot a kicsiben, a rosszat is jóval viszonozni. Ne csak nézz, láss is! Lásd a csodát, ami körül vesz bennünket, hiszen mindenhol ott van, az érzékszerveinkben is. Ne csak egy fát láss, lásd A Fát. Nézz mélyebbre, és vonatkoztass el attól, amit eddig láttál. Menj oda hozzá és öleld meg, válj eggyé a természettel. Találj vissza az ősi gyökereinkhez.


 

2016. február 24., szerda

Zenék a múltamban - Kórtörténet.

Bevallom, a Bájoló magazin egyik bejegyzése juttatta eszembe, hogy én is írhatnék egy kis zenei áttekintéses bejegyzést. Kicsit nagy fába vágtam a fejszémet, mert nem mondhatom el magamról, hogy a rock zenén nőttem volna fel, eléggé vegyes zenei ízlésem volt és konkrétan nehezen is tudok vissza emlékezni, hogy miket is hallgattam addig, amíg nem ismertem a metál és rock zenéket. No mindegy, megpróbálom feleleveníteni.

Óvoda és általános iskola 3. osztálya (1995 - 2000): Szerintem mint sok mindenkinek, akinek volt igazi gyerekkora az biztos hogy ilyen kis pici korában hallgatott Hupikék Törpikéket. Nem, nem a mesére gondolok, hanem az együttesre. Általában ugye 80-90-es évek zenéit dolgozták fel gyerekeknek való verzióba. Nagyon szerettem őket, de néha nosztalgiaként előszoktam venni, hála a Youtube-nak. Szintén még kisiskolás koromban toppant be a köztudatba a Bubble Gum együttes. Sosem felejtem el, nővéremmel közösen kaptunk karácsonyra anyuéktól egy Bubble Gum kazettát. Szó szerint rongyosra hallgattuk, olyan szinten hogy karácsony harmadik napján folyton bekapta a szalagot a magnó anyát ez nagyon idegesítette és fogta a kazettát széttörte. Úgy sírtam. Imádtam azokat a dalokat. :D és hogy azért külföldi bandákról se feledkezzünk meg ott volt az Aqua - Barbie girl.

4. osztály (2001): 4. osztály környékén jött nekem egy olyan, hogy magyar rockot és rock and roll zenéket hallgattam. Nővérem Szóráth mamától születésnapjára kapott egy Omega kazettát, talán nővérem nem is, de én viszont nagyon sokat hallgattam, persze a leghíresebb és egyben legkedvencebb számom volt a gyöngyhajú lány, amiről valami oknál fogva Soul Asylum - Runaway Train c. száma jutott mindig az eszembe. Anyukám megrögzött Hungária és Dolly Roll rajongó volt. Nagyon sok kazettája volt tőlük és gyakran hallgatta. Így nem csoda, hogy én is megszerettem. Az egyik kedvenc számom akkoriban a Hungáriától a csintalan palacsinta névre hallgatott. Sajnos nincs fent Youtube-on, így a dalszövegéből is csak annyira emlékszem, hogy: "Csintalan palacsincsincsin, jaj de korog a poci?!" Mókás szám volt. Talán pont azon a nyáron volt az, amikor a rádióban nagyon sokat nyomatták a Eifel 65 együttestől a I'm Blue és a Move Your Body című számokat. Nagyon nagyon szerettem, állandóan azokat a számokat hallgattam, ha jól emlékszem akkortájt adták sokat a zenei csatornákon Gigi D'Agostino - The Riddler című számát. Most már tudom, hogy az a szám csak egy feldolgozás volt, viszont a mai napig az eredeti és a feldolgozás is nagyon nagy kedvencem.

A hippi és musical  korszakom (2001 - 2005): Igen, nekem volt hippi korszakom is. Az talán 4. év végén kezdődött és 7.-ig tartott. Bele gondolva nővérem tök jó dolgokat kapott mindig a születésnapjára, még úgy is hogy ő nem rajongott annyira értük, viszont én... Ha úgy vesszük nekem 5. osztályos koromban kezdődött a rock korszakom, még pedig nem fogjátok kitalálni hogy mivel. (Bár, aki régóta követi a blogomat az tudhatja) Dobpergést kérek "tüptürüp" a The Beatles-el. Szóval nővérem Szóráth mamától kapott egy Beatles CD-t igen, itt már CD volt. Volt egy lány, aki alattam járt egy évvel. Ő nagy beatles fanatikus volt és mondtam, hogy nem ismerem őket, de tesómnak van egy beatles CD-je. Mondta, hogy hallgassam meg és megtettem. Nem is tudom már, hogy melyik számot hallottam először tőlük, de talán a legismertebbet a Hard Days Night-ot. Az egyszerű szöveg környezet, a dallam egyből megfogott. Utána jött a Let It Be, Lady Madonna, She Loves You, Can By Me Love, Yesterday, Hey Jude és így tovább. Olyannyira rabjukká váltam, hogy azon a karácsonykor Szóráth mamától kaptam egy beatles képet, hogy majd nyomtassam rá egy pólóra és két másolt Beatles CD-t, én annyira örültem neki még ha nem is eredeti volt, hogy elsírtam magamat és mamával együtt sírtuk! (Mama, bárhol is vagy hálás leszek mindig neked!) Jah, a legfontosabbat kihagytam. Szóval 4.-ben láttam először a Hair című filmet, mégpedig ez is amolyan sorsszerűség volt. Apa egynap vett egy CD-t valamilyen boltban, a hair filmzenéje volt. Ugye mi még kicsit voltunk és nem ismerhettük a filmet, így apa felvázolta a történetet röviden. Akkor hallottam először a hippi szóról/stílusról. És itt jön a sorsszerűsége a dolognak. Két napra rá, ahogy apa megvette a CD-t leadta a tv is. Muszáj volt megnéztem. Teljesen magával ragadott az egésznek a hangulata. Állandóan a filmzenéit hallgattam és el kezdtem hasonló ruhákba is járkálni, nagyon tetszett a hippi divat és a mentalitás, bár akkor nagyon rossz hippi voltam, hiszen akkor még ettem húst. Valahogy a körülöttem lévők tudták, hogy odáig vagyok a hippi stílusért és szerencsémre nagyon sok hippi stílusú ruhát kaptam. Tehát a beatles és a hippi korszak valahogy összefonódott.

A musical korszakom  hétévesen kezdődött igazán. Tulajdonképpen nem is musical volt az akkoriban, hanem színház utáni rajongás. Ugye Szóráth mama vitt először színházba 7 évesen a Dzsungel Könyve előadására, engem, nővérem és uncsinkat. Annyira magával ragadott az egész előadás, hogy tátott szájjal néztem végig. Mama nagyon aggódott, mert eléggé hiperaktív, izgága gyerek voltam, hogy hogyan fogom én végig ülni az előadást. Ő is megvolt lepődve. Nagyon szerettem színházba járni, és éltem-haltam mindenféle zenés darabért. Az is érdekes volt, hogy mikor hallottam Evita történetéről, nem sokkal később pontosan karácsonykor éjfélkor le is vetítették az Rtl klubbon. Erre is egy akkori osztálytársam hívta fel a figyelmemet. Azok a zenék.... és Madonna nagyon jól játszotta a főszereplőnő szerepét. Ekkor kattantam rá nagyon az Evita zenéjére és szerettem meg általa Madonnát is. 6.-ban volt olyan, hogy böngészgettem az interneten és találtam egy torrentet, ahol szinte az összes musical zenéje rajta volt magyarul. Két napig folyamatosan ment a gép, hogy leszedjem. Olyan musical zenékre is rá voltam kattanva, amit még nem is láttam. Ilyenek voltak a Jekyll és Hyde, Elisabeth, Valahol Európában, Sakk stb. És persze volt köztük olyan is, amit már láttam színházba vagy tv-ben, a Színes Szélesvásznú Álomkabát zenéit nagyon szerettem. 9.-es voltam szakmunkás osztályban, mikor mamám elvitt a West Side Story előadására a debreceni Csokoni színházba. Eredeti nyelven énekeltek és feliratozva volt, de persze előtte ha jól emlékszem a filmet is láttam. Aznap este anyukám szerint énekelten álmomba a híres America c. számot. Az volt az utolsó előadás, amit mamával láthattam. (Nővérem, és uncsim sosem voltak nagy színházba járók, ők inkább akkor is loki meccsre mentek)

Nemzeti rock korszak (2006): Amikor és 7.-es voltam, akkor nővérem 9.es volt. Akkoriban jött össze az első barátjával, aki hungarista volt. Általa nővérem is elkezdett hallgatni nemzeti rock zenéket és így én is. Megtetszettek, jó volt a ritmusuk a dallamuk, a szövegeik. A kárpátiára nagyon ráfüggtem akkoriban, a Magozott Cseresznyének a Ballagó Idők (Óh, Magyarország) c. számát nagyon sokat hallgattam. Sőt, Egészséges Fejbőrt is, persze a "fekafikázószenéket" sosem szerettem, mert a rasszizmus mindig távol állt tőlem. A Fejbőrnek is meg a keményebb hungarista bandáknak is csak a lájtosabb számait hallgattam. Bár a E.F-nek a Csiba te liba számát nagyon szerettem, a dallam fogott meg. Vádló Bitófáknak a Másként c. számát imádtam nagyon, a szövege amúgy nem éppen békés, mert a melegek ellen szól, szerintem csak azért tetszett amúgy mert a Kerozin - Halál a májra c. szám dallamára lett írva, de olyan sokszor hallottam, hogy mikor az eredetit hallgattam (Tudom, hogy a Singsing az eredetije, de itt a Kerozinra értem) automatikusan a hungarista verzió jutott az eszembe és azt is bevallom, hogy Hunnia - SkinHead vagyok c. számát is nagyon szerettem. Bár akkor még nem is annyira tudtam, hogy mit takar a fogalom, tuti hogy a dallama fogott meg. (Igazából nem mindig a szöveg, hanem a dallam miatt kezdtek el szeretni valamilyen zenét vagy bandát bár a divíziió88-at utáltam, érthető okok miatt). És a Dalriada-t is ekkor ismerhettem meg, de még Echo Of Dalriada néven.

8.osztály Amikor Rockernek tituláltam magamat, de előtte abban az évben Disco-t hallgattam (2007):
8.-ban szintén egy torrent alkalmával találtam egy 80-as 90-es évek retro disco válogatást. Le is töltöttem azonnal, a retro az mindig jó. Nővérem akkoriban kezdett el járni talán az Orange nevezetű szórakozó helyre, ahol retro számokat adtak, magyar és külföldit egyaránt. Jó hely volt. Nos, ebben a válogatásban olyan zenék voltak, amiket többnyire mindenki ismert. Mr President - Coco Jambo, Ace Of Base- Beautyfull Life, ATB - Hold you, Abba - Gimme Gimme Gimme, Alfaville - Forever Young, Aqua - Babrie Girl, Boney M - Rasputin stb. És voltak mellette azok, amiket akkor ismertem meg pl 2Unlimited - No Limit, hogy én mennyire imádtam ezt a számot! Szerencsére a Xe-none is feldolgozta, így hallgathatom továbbra is csak metálosabb verzióba. A Thembi-től a Love me forever c. számát is ennek a válogatásnak köszönhetem. Hogy miért tetszett meg az a szám? Aki hallotta már, akkor az tudhatja hogy egy feldolgozás a "Hevenu Shalom Aleichem". Az a dal, amit Zsidó esküvőkön szoktak énekelni. Milyen "véletlen", hogy az Army Of Lovers-nek is van egy hasonló száma Israelism néven. Amúgy a Shalom Aleichem ha jól emlékszem azt jelenti, hogy béke veletek. Nagyon szeretem a héber népzenét, vagy a héber nyelvezetű dalokat. Szintén itt ismertem meg Ofra Hazát is, aki szintén héber. A leghíresebb száma az Im Nin' alu 2003-as verziója, a rádióban is sokat adták. Ilyen és ehhez hasonló dalokat hallgattam a nagy váltásig. Elérkezett a félév. Nővéremnek volt egy rocker osztálytársa, illetve több is, de vele nagyon jóba lett és mutatott nővéremnek zenéket. Volt rajta Static X, Nightwish, Korn, System Of A Down. Nos, ezek nekem is nagyon megtetszettek. És volt két rocker osztálytársam, akik szintén mutattak rock számokat mint pl Tankcsapda, Depressziós, Avenged Sevenfold, Evanescance, Paparoach, Good Charlotte, Linkin Park stb. Mégis, a hivatalos rock korszakomat a Beatles, Korn és SOAD szentháromságnak köszönhetem.  Néha-néha egy kis Slipknote is belefért, az első zenekaros pólóm pont hogy Slipknote-os volt. Ami még azóta is megvan és többségében nyáron szoktam benne aludni, mert az már akkor is nagy volt rám, amikor nekem adta egy volt osztálytársam. A 8.-os ballagáson nővérem hungarista barátjától kaptam egy Korn és egy Systemes pólót, nagyon örültem neki. Meg mamától is kaptam egy "rockeresebb" ruhát, ami még a mai napig megvan. Elég furcsán tekinthetek rám az emberek, mikor fehér pólóban, amin kékes virágok voltak kijelentettem, hogy rocker lettem. Vissza gondolva ez így elég hülyén hangzott/hangzik. Ezen a nyáron ismertem meg a Sonata Arctica együttest, meg a Starovarius-t és a Raphsody-t, talán kicsit lájtosabb a felsorolt háromtól, de a Paramore-t is. Emlékszem, mentünk a Balatonra és az mp3 lejátszóm állandóan a fülembe volt útközben és ezeket a zenéket hallgattam. A Paramore-tól több kedvenc számom is volt, de tőle leginkább csak a pörgősebb számokat szerettem pl: Misery Business, Fences, Born for This, a Sonata Arcitca-tól nagy kedvencek a Shy, a Fullmoon, Kindom For A Heart stb. Az Avenged Sevenfold -  Size The Day számhoz szép 8.-os emlékeim vannak, az osztálytársaim is pont akkor fogadtak be. A Korn-tól a kevencem a World Up volt (tudom, hogy ez is egy feldolgozás). 9.-ben valamiért nagyon sok punk zenét is hallgattam ezek mellet. Pl a Hatóságilag Tilos - Kapuvári buzibár c. számát  szerettem, sőt még a meleg barátaimnak is tetszett. Auróra, Junkies, NoFx, Ska-p. Óh, és hát ekkortájt ismertem meg a goth metált is. Igazából itt már el se tudtam képzelni, hogy hogyan tudtam eddig metál zene nélkül létezni.

Babybat korszak és a japán mánia (2007 - 2008): 9.-től. Sosem tagadtam, hogy a goth metál által ismerkedtem meg a goth szubkultúrával. Odáig voltam annak idején a goth metál zenekarokért, persze nem tudom miért a női bandákat jobban szerettem, szinte csak is őket hallgattam. Mikor jobban elkezdtem ismerkedni a különböző rock és metál műfajokkal, akkor találtam egy oldalt, ahol sok goth metál zenekar volt felsorolva. Az abszolút kedvencem a Within Temptation volt, amit amúgy már hallgattam 8.-ban is. Utána jött a többi, Xandria, Leaves Eye, Lacuna Coil. Szinte csak ezeket hallgattam, hogy mi fogott meg bennük akkoriban nem tudom. Manapság már nem igazán tudom őket meghallgatni, már nincs olyan hangulatom, hogy elővegyem. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom de mintha találtam volna náluk jobbakat, így lecseréltem őket. Persze nem mondom azt se, hogy ha valaki berakja menekülve rohanok el, mert nem igaz. Hiszen valamikor az életem részét képezték és mint fentebb írtam ezeknek a zenekaroknak köszönhetem, hogy rátaláltam a goth stílusra, vagy ő talált én rám. Nekem valahogy a goth és a visual kei kéz a kézben jártak. 10.-ben kezdtek érdekelni az animék világa. Kedvencek ugye Kaleido Star, bár azt korábban is ismertem és szerettem. A Pokoli Lány, Nana zenéjét nagyon szerettem. De egyszer csak hirtelen eszembe jutott, hogy úgy hallgatnék japán rock zenét. És akkor volt egy ismerősöm, aki jártas volt benne, küldött egy An  Cafe és egy Dir En Grey számot. Azért remélem érzitek ennek a súlyát. :D An Cafe tök happy, pozitív a DEG meg pszichos, beteg és depresszív. De mindkettőt imádtam, egy nap ismertem meg őket és a szívem csücskei lettek. Később jöttek a többiek, Versailles(2010) (bár rá akkor kattantam nagyon, amikor ingyen bejutottam a koncertjükre, azelőtt nem voltam nagy rajongójuk.), D'espairs Ray(2011), Girugamesh. A Despa koncert kicsit csalódás volt, de azért jó volt. A DEG(2012) konci egy nagyon meghatározó eseményt lett az életembe. Meg később jöttek a különféle anime zenék. Bár a babybat korszakomban nem szerettem Emilie Autumn-t csak egy számot hallottam amúgy tőle mégpedig a Gothic Lolitát, túl bizarrnak tartottam. Pont ebben az évben volt szerintem, mikor először láttam a Rocksuli és a Kárhozottak Királynője c. filmeket. Az utóbbinak a hangulata, filmzenéje eszméletlen volt! Talán itt is kerültem kicsit mélyebb kapcsolatba.

Ismerkedés a goth alstílusokkal és zenéikkel (2008 - 2009): 10.-ben ha jól emlékszem már fel voltam regisztrálva MGC-re. Ott nagyon sok kedves emberkét ismertem meg, akik segítettek nekem. Bár még ekkor is hallgattam japán zenéket pl a kalafinát 10.-ben ismertem meg, de ekkor hallottam a számomra legelső Cure számot a Love Song-ot. És nem tetszett.... Ezt így leírni is borzalmas már. Emlékszem MGC-n fel volt sorolva a legtöbb alstílus és elolvasgattam őket, rákerestem azokra a zenékre, amik az adott stílusra jellemzőek voltak. Az első ilyen a hippi goth leírásnál volt mégpedig a Faith and the Muse és a Patience Worth c. száma. Annyira imádtam az egész hangulatát, főleg hogy egy temetős videóban hallottam. Utána az Inkubus Sukkubus a Withces számát nagyon szerettem, az már nagyon tradgothosnak hangzott akkoriban klippel együtt is.  Talán a Viktoriánus leírásnál tettem még egy próbált Emilie Autumn-al. Az első szám, amit kidobott a kereső a Sharlott volt és ez szerelem volt első hallásra!!! Ez komoly! Itt kezdődött az E.A függőségem. A másik nagy kedvencem volt a Castlet Down, a What If és a By The Sword. Mindegyik számának más-más stílusa volt, azonnal megkellet ismertetnem a környezetemben élőkkel, hiszen a jó zenéket terjeszteni kell, nem igaz?:) Viszont akadtak olyan kivételek, hogy nem egy adott alstílus, hanem profilokban láttam némelyik előadó nevét és ezután kerestem rá a Youtube-on, hogy mifélék lehetnek. Így ismertem meg a Faun-t, a Sopor Aeternust és talán a Nox Arcanát is. /Bár a pozitív irányba történő változásom itt már javában elkezdődött/ Cabaret goth. No hát persze, hogy a Voltaire-t köszönhetem neki. Hála az Expression magazin zenei mellékleteinek is, hogy olyan gyöngyszemere találtam rá, mint a Melnitsa, The Blackmore's Night.

Folk, Pszichobilly, Industrial/darkwave/ebm/(2010 - 2012): A keltás zenéket mindig szerettem filmekben is, ugye nekem a Faun volt a legelső ilyen zenekarom.Utána jött a The Moon and the Nightspirit, nagyon örültem, hogy magyarban is létezik ilyen zene. Nagyon tetszett, hogy olyan természet közeliek a dalaik, a szövegeik. Imádom őket. Kár, hogy az Omniát jóval később ismertem meg. A folk világ ezért sem állt tőlem távol. A Suidakra, a Korpiklanii egyből belopta magát a szívembe. Azt azért meg kell említenem, hogy mindig nagyon szerettem az olyan zenéket stílustól függetlenül, amiben hegedű van. Így az ír kocsma zenék is nagyon hamar kedvencemmé váltak. Bár a Paddy and the Rats-ot ismertem meg hamarabb, de a Firkin sokkal jobban elnyerte a tetszésemet. A pszichobillyt igazából még a halloween partymon ismertem meg, de akkor csak úgy tudtam, hogy van ilyen stílus és később kezdtem el jobban foglalkozni vele. Ebből a stílusból a The Creepshow a kedvenc zenekarom. Az industrial zenéket nagyon későn ismertettem, egy indus goth barátom van, Marci aki itt tanult Debrecenben és ő általa ismertem meg ezt a fajta zenei stílust. Még a kezdetek kezdetén azért ismertem az E-nomine-t, a japán imádatom által az Aural Vampire-t, ami dark wave. Emilie Autumn koncertere várakozva hallottam egy Velvet Eden számot a Withc on Flame, na jó meg egy másikat is a Confession Of Mask-ot is és ez a két szám nagyon megfogott. Később nővérem jelenlegi párja által, aki szintén industriál zenéket hallgatott régebben, megismertem a Hocico-t, az Agonoize-t, és a Aeshetic Perfection-t, ami nagyon nagy favorit marad. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy ezekben az időszakokban kezdtem rákattani néhány metálcore zenére is az ex barátom által.

Gregorián fanatikusság (2012 - 2014): Sosem volt amúgy titok, hogy mindig oda voltam az Enigma és Era-féle zenékért. Ugye, mikor megismertem az E-nomine együttest, abban is leginkább a gregorian vonulata fogott meg. Már régebben is kerestem amúgy olyan zenéket stílustól függetlenül, amiben van gregorián. Az első ilyen metál szám a Sirenia - Other Side c. számában fedeztem fel, később jött a Krypteria, de ezek ilyen lecsengők voltak. Viszont az egyik barátnőm által ismertem meg a Powerwolf együttest. Mindig is közel állt hozzám a power metál, (ugye a Sonata Arctica nagyon nagy kedvenc a mai napig) mikor meghallottam azt a számot, talán a We Drink Your Blood volt a címe és hogy van benne gregorián elem, rögtön tudtam hogy függő leszek. Nem sokkal később, megismertem a  Mortemia-t, amiben szintén van gregorián elem. Jah, amúgy amikor írtam fentebb, hogy a női goth metált már nem igazán tudom hallgatni azt úgy is értettem, hogy már a férfi bandákra vagyok jobban ráfüggve. Mortemia is valamilyen szinten goth metálnak minősíthető, de ez sem lenne egyértelmű mert Death metálos elem is van benne.

Tradgoth és a horrorpunk(2014 - ): És végre ez is eljött. A megvilágosodás. Tudom, hogy a Bonanza Banzai nem igazán játszott goth zenét, de bizonyos dalszövegeik beleillenének a kategóriában. Bár már régebben is szerettem, de jobban ekkor lettem igazán nagy fanatikusa. No, meg a The Cure-t is nem olyan régóta szeretem. Trishnek egy bizonyos bejegyzésében szerencsére nagyon sok magyar alter/darkwave/goth bandát ismertem meg. A Hold, az F.O System, a Thy Catafalque olyan hamar belopták magukat a szívembe. Annyira magaménak érzem azt a hangulatot, amit a zenéikkel árasztanak magukból, teljesen fanatikus lettem. A Horrorpunk műfajáról is nem olyan régen szereztem tudomást, egy kihívás alkalmával az egyik bloggertársnőm által. Mikor meghallottam egy-két számot abból a műfajból rákellet jönnöm, hogy én ezt mindig is szerettem, csak éppen sosem tudtam, hogy milyen kategória és néhány régi horror filmben már hallottam hasonlót. Itt jött újra be a képbe a Creepshow is. Jelenleg még ezeket a zenéket nyomatom többségében.

Az útkeresésem lehet meglátszik a fejlődésemen keresztül. Persze nem mondom, hogy nincsenek átfedések különböző zenék között. Hiszen amikor kimondottan egy zenei stílusra fókuszáltam mellette persze hallgattam mást is, mégis többségében azt az adott zenét, amiket felsoroltam. Ezért is mondom azt, hogy zenei téren nagyon vegyes vagyok.

Murakami Haruki - Kafka a tengerparton

Murakami Haruki 2002-ben írt könyve izgalmas olvasmány lehet mások számára is, elvont, filozofikus gondolatokat fogalmaz meg. Eleinte nagyon nehezen értelmező, mivel két szálon fut a történet, de idővel az össze kuszált szálakat könnyen meglehet érteni, bár lehet csak nekem ment nehezen más lehet egyből rájön, hogy ez most hogy is van.
Két különböző korú férfi élettörténetét ismerhetjük meg, az egyik egy 15 éves fiatal fiú Tamura Kafka, aki elszökik otthonról, a másik egy idős értelmi fogyatékos bácsika Nakata úr, aki ért a macskák nyelvén és a környékén élő emberek elveszett macskái után kutat, hogy ebből a kis pénzből kiegészítse a szociális juttatást, amit kap az államtól.

A fejezetek váltakozva mutatják meg a két főhős történetét, ezért páratlan és páros fejezetekre oszlanak. Tamura Kafkát egy " Varjúnak" nevezett ifjú biztatja, hogy szökjön  meg, a varjú azonban nem öltött fizikai különálló testet, talán úgy kell értelmezni, mint egy metaforát. Kafka belső hangja, másik énje. A fiatal fiú szökésének az oka részben az Oidipuszi jóslat (talán az Oidipusz király görög mitológiából ismerős lehet) miatt történt, de az is kulcsfontosságú, hogy megkeresse az édesanyját és a nővérét, ezért Tokióból Takamacuban talál menedéket egy könyvtárban Szaeki asszony és Ósima gondviselésében. Nakata urat  gyilkosság miatt körözik majd, de hosszú útra indul, hogy megtaláljon valamilyen "bejárati követ". A kalandjai során érdekes, kedves segítőkész emberekkel hozza össze a sors.

Realizmus regényről van szó, de ugyan akkor megjelennek benne fantasy - misztikus elemek is. Hivatalosan Mágikus Realizmus regény, ami teljesen érthető a fentebb említettek miatt. Megjelennek benne a múlt kísértetei, jóslatok beteljesedése, és egy alakváltoztató segítő szellem?! az isteni gondviselés jegyében.. Bár hivatalosan a két főhős sosem találkozik egymással, szinte csak elméleti síkon futhatnának össze, hiszen néhány helyen mindketten megjelennek, bár különböző időpontokban, így esélyük sincs hivatalosan a találkozásra. Nagyon szép hosszú tájleírásban is bővelkedik. Ami számomra fura volt az az, hogy minden japán nevet magyarosítottak. Pl: Osima-Ósima, Saeki-Szaeki, Takamatsu-Takamacu és így tovább. Viszont, mikor elkezdtem olvasni nagyon megragadta a figyelmemet és alig tudtam le tenni. Ritka az ilyen, mert a regények világa általában távol áll tőlem, főleg hogy leginkább spirituális könyveket szoktam bújni. Azon sem csodálkozom, hogy Franz Kafka irodalmi díjat nyert a könyv és ahogy az sem számít véletlennek, hogy miért pont a Kafka név/szó szerepel a mű címében, de mind ezekre rájövünk ha elolvassuk a könyvet!

Ez a könyv egyszerre szórakoztat és megbotránkoztat, elgondolkodtat és az egész világ tényleg egy metafora? Ósima karaktere által ezt is megtudhatjuk.

2016. február 13., szombat

Sajnosbatár, egy régi underground zenekar

Forrás
A Sajnosbatár együttes még a 90-es években alakult, szerencsére a mai napig fennmaradó együttesről van szó, vannak koncertjeik is. Még régebben egyetlen egy számot ismertem tőlük, de azt mondhatni rongyosra hallgattam. Ez a szám Ady Endre egyik verse volt megzenésítve a "Sírni sírni sírni". Annyira magával ragadt a versnek/dalnak az egész gyászos hangulata, hogy az egyik legkedvencebb Ady versem is lett egyben.



Most a "véletlen" folyamán újra elővettem ezt a bandát  és jelentős fejlődéseken mentek keresztül.
A kezdetek kezdetén még amikor nem rendelkeztek saját számokkal verseket zenésítettek meg olyan hírességektől mint, ahogy fentebb is említettem már Ady Endrétől , de mellette még Szergej Jeszenyin és Nagy László verseik is teret kaptak. A jellemfejlődésük onnan is látszik, hogy  a nevük a karrierjük elején Sajnos Batár volt. Tudom, nem sok változás. De azért még is jelentős, hiszen itt még ők is jóval fiatalabbak voltak, mint most. Szóval már a nevük nem külön, hanem egybeírandó.

A zenéjük leginkább a ma is ismertem underground alternatív zenekarokhoz hasonló, mint pl Szeder, Péterfy Bori vagy éppen a Magashegyi Underground. A szövegeik eléggé sajátosak és ők úgy nyilatkoznak róluk, hogy " helyenként filozófikusan trágárak, halálosan viccesek  és viccesen halálosak." A zenei aláfestés is eléggé eltérőbb a már-már megszokott alternatív zenei világtól.

forrás





2016. február 10., szerda

15. Top 5 Sopor Aeternus

Kár is lenne tagadni, hogy az MGC által ismertem meg. Sok adatlapban fel volt tüntetve kedvencek között és kíváncsivá tett. Bár Emilie Autumn-t is hasonlóan ismertem meg igazából.

Nővérem ha jól emlékszem pont a Sopor-ra használta azt a kifejezést, hogy "temetőzene."
Forrás
Még középsuliban az egyik énekóra alkalmával lehetett beszámolókat készíteni a kedvenceinkről. Naná, hogy a Sopor Aeternus-t választottam a különleges, nemhétköznapi stílusa miatt. Szerettem volna valami olyat bemutatni, ami még  tanárnőnek is különlegesség lehet. Ami a legjobb volt amellett, hogy ötöst kaptam a dolgozatomra az, hogy még a tanárnőnek is tetszett.

 Anna Varney többnyire olyan dolgokat dolgoz fel a dalaiban, amikről leginkább nem is szokás beszélni és a misztikus lények is megjelennek. Melankolikusabb, szomorkás hangulatú, szól az életfájdalmáról. Nem csoda, hogy sosem ad koncertet, mert annyi fájdalmat a színpadra vinni szinte lehetetlen is lenne. Viszont, lényegében számomra az ő dalai amolyan fényt adóak. Zenei stílusát tekintve talán kicsit bekategorizálhatatlan abból kiindulva, hogy nem csak egyfajta stílusban alkot. A darkwave a legjellemzőbb, de némelyik számában megjelenik a gothic rock is. A zenéjében teret ad különleges hangszereknek is, amik sokkal jobban kicsit reneszánszos, sötétebb hatást kölcsönöz neki pl: orgona, harangok, réz-fa-fúvók.

1. On Satur(n)Day We Used To Sleep
Az első szám, amit hallottam tőle. Egyből megfogott az a sötét melankólia és a reneszánszos hatása.

2. Imhotep
Az egyiptomi és római mitológia is kedvenc témái közé tartozik. Ez a szám sokkal inkább hajaz az industrial műfajra.

3. Hades Pluton
A "tangó-s" dal. Nagyon szépek a hangszerelések és különlegesebbé teszi a végén a híres tangó zene feldolgozása is. Gyönyörű.

4. No-One Is There

Szintén egy nagyon szép mélyreható szöveg és dallam a reneszánszosabb elemek itt is megjelennek. Egyszerre elgondolkodtat és bámulatba ejt.

5. Children of Corn

Ez kicsit olyan "lullaby"-oz hasonló. Na, ezt úgy értem, hogy nagyon szép dal és inkább ilyen kisgyerek altatós dalra hasonlít. Nekem legalább is a hangvétele meg a hangszerezések miatt arra hajaz.

14. Top 5 Nox Arcana

A Nox Arcana-t még középiskolás koromban, 9.-10.-ben ismertem meg. Már akkor is nagyon magával ragadott az egész kis sötét horrorisztikus már-már horrorfilmbe illő világa. Csodaszép és különleges a hangszerezése, egyben misztikus és elgondolkodtató. Nagyon szeretem. Ami a legjobb, hogy anyukámnak is tetszik, amúgy is horror fanatikusak vagyunk együtt..

1. Carol of the bells
Ezt még tavaly ismertem meg, de egyértelmű hogy ez áll az első helyen. Anyukámnak is mutattam idén és állandóan ezt hallgatja. Amit tudni kell az az, hogy a "reszkessetek betörők"-ben hallottam először ezt a kórusdalt és addig addig kerestem, amíg meg nem találtam és ami még jobb, hogy ez van "dark-os" verzióban is a Nox Arcana által.

2. A Dream within a dream
Talán ez volt az első szám, amit hallottam és megfogott. Ha jól tudom ez a szám Poenak az "Álom az álomban" című versét dolgozza fel. (Kedvenc vers)

3. Veni Veni Emmanuel
Erre szintén tavaly decemberben találtam rá, akkor ismertem meg ennek a számnak is az eredeti verzióját. 

4. Lullaby
Szerintem nagyon különleges az, hogy amit el akartak érni hatást azt szerintem sikerült is.

5. Panora's box
Talán mindannyian ismerjük a Pandora szelencéjéhez tartozó legendát. Nagyon nehéz volt kiválasztani 5 számot, mert szinte lehetetlen. Hiszen mindegyik más-más miatt érinti meg az embert. 

2016. február 5., péntek

Miért dönt valaki úgy, hogy apáca lesz?

Forrás

A legtöbben azt hiszik, hogy aki eme elhivatottság mellet dönt az leginkább azért teszi, mert mélyen vallásos és mindent megtenne azért, hogy az Urat  és Jézust szolgálja. Itt most nem az egyházról szeretnék írni, mindenkinek megvan a véleménye róla meg a különböző dogmatikus szervezetekről.

Bagdi Bella az egyik debreceni "Lélekben Hozzád Emelkedem" koncertjén elmesélte, hogy volt amikor nem tudott dönteni a sorsát illetően és azon vacillált, hogy színésznő legyen-e vagy apáca. Azt is elmesélte, hogy neki Teréz anya az egyik példaképe és még fiatal korában olvasott róla egy könyvet, hogy miért is vonult zárdába. Egy nap ült a vonaton, nézett kifele az ablakon és egyszer csak valami megszólalt benne, szinte hívogatta egy hang, ami így szólt: "Teréz, légy apáca". Nos, Bell is sokat vonatozott fiatal korában, és hasonlóan ő is várt egy ilyen jelre, de az nem érkezett meg. Más jelet kapott, ami felnyitotta  a szemét arra, hogy  Istent máshogy is lehet szolgálni és nem csak úgy, ha valaki pap, lelkész vagy apáca lesz. Ami közös mindegyikben az, hogy segíteni akarnak az embereknek. Persze, ehhez nem feltétlenül szükséges hogy valaki zárdába vonuljon.

Régen, még tini koromban gyakran néztem a "romantik" csatornát. Sokféle sorozat ment rajta, a Bátor Juan Atya, Júdás Asszonya, Isaura a rabszolga lány és a negyedik nagy kedvencem a Mint a filmekben. (Igen, ez volt a címe). Volt benne egy karakter, egy fiatal lány, aki lázadó volt, bulizós és kereste a szerelmet, egy vallásos iskolában tanult, ahol apácák tanítottak. A film végén nem várt fordulat alakult ki, a lány úgy döntött, hogy apáca lesz. Hm ez lehet picit személyes bejegyzés is lesz egyben, na sebaj.

Kiskoromban eszembe jutott, hogy én letudnám élni az életemet egy zárában, manapság is gyakran mondogatom azt, hogy 25 éves koromra, ha nem lesz családom én lehet hogy zárdába vonulok. Na, de mi miatt döntenek úgy szép, fiatal és okos lányok, hogy megvonják maguktól az élet élvezetét? Se család, se buli, semmi. Az biztos, hogy aki novíciának áll valami miatt úgy döntött saját akaratából, legrosszabb esetben meg kényszerítik rá a szülei, de az valóban egyre ritkább manapság. Anyukámtól megtudtam, hogy nekünk volt egy apáca rokonunk. Azért írtam úgy, hogy volt mert már lehet hogy meghalt anyum anyujának vagy apujának valami rokona. Ő azért lett apáca elvileg, mert nem lehetett saját gyermeke. Azért belegondolva ez is egy komoly indok, hogy valaki megvonásokkal teli életet éljen. Főleg, ha nem adhatja meg azt egy férfinak, amire a legjobban vágyik utódokat. Valami miatt van bennem egy olyan érzés, hogy ez lenne az én utam is. Bár nem vagyok megkeresztelkedve és  hitem is eléggé paradox, egyedi, furcsa stb. Vagy még gondolkodtam Khrsna-völgybe való költözésen is. Létezik olyan, hogy valaki tudja magáról azt, hogy sosem lesz szerelmes és ezért képes lenne egyedül Istent szolgálni? Mert biztosan van, aki hasonló ok miatt döntött úgy.  A magány is az életvelejárója, egyszerűen vannak dolgok, amiket meg kell élni. A hit ugyan nyújthat vigaszt valakinek, főleg ha ő is az ok-okozati összefüggések miatt keveredett ilyen helyzetben. De aki tényleg megtalálja a hitét és képesnek érzi minden napját imával tölteni az semmiféleképpen nem döntött rosszul. Azért jó, hogy szerencsére van ilyen "próbaidő", ugye  felszentelés előtt álló papokat, vagy a hivatalos apácai fogadalom letétel előtt álló növendékeket hívják novíciáknak. Talán 1 vagy 2 év és ha még sem érzik azt, hogy ez az ő utuk lenne bármikor kiléphetnek és meggondolhatják magukat. Ez azért jó. Nekem is javasolta egy barátnőm, hogy nézzek utána, hátha van valami ilyesmi. Próbáljam ki és ha meggondolom magamat ki is léphetek akármikor.

Szerintem a legtöbben szintén normális és igazi családra vágytak/vágynak, ahogyan én is. De egy saját ösvényt találni egyedül sem mindig könnyű. Ha valaki bűnt követett el, vagy éppen olyan dolgot tett, amit bűnnek tekint és vezekelni akar szintén egy jó indok arra nézve, hogy valaki bevonuljon. Az apáca lét sem olyan szörnyű, mint ahogyan azt sokan gondolnák. Olvastam egy cikket egy Magyarországi modern zárdáról és hogy hogyan élnek ott az apácák. Használnak internetet, telefont, szoktak kimenni is a természetbe, sokat kertészkednek, és jótékonykodnak. Manapság már nem olyan szigorú egy zárda, mint mondjuk a "Magdolna Nővérek" c filmben volt. (Igaz történet, brutális). A cikkben azt is írták, hogy vannak akik nem találják az útjukat és csak egy kis elvágyódásra várnak távol mindentől, hogy megtisztítsák elméjüket, ezért lesznek novíciák, de a próbaidő után meg eldöntheti, hogy  igazán ezt az életet akarja-e vagy nem, mint ahogyan azt már fentebb is írtam.

Én még mindig nem tudom, hogy lesz-e valaha családom, vagy nem. Hogy vonuljak be egy zárdába vagy a völgybe. Talán ilyen elhivatottságok nélkül is lehet úgy élni, ahogyan ott élnek az emberek. A jövő útjai is kifürkészhetetlenek. Majd lesz valahogy. Az pedig viccesen hangzana ha tényleg elég elhivatottságot éreznék apácának állni úgy, hogy extrovertált személyiség, gótikus beállítottságú, hitetlen hívő pogány vagyok.


2016. február 1., hétfő

13. Top 5 Adrian Von Zegleri

Amikor először kezdtem el ezt a kihívást, akkor ismertem meg úgy igazán, de már pár számot hallottam tőle, csak akkor nem tudtam ki az előadó. Csodálatos zeneszerző, sokféle stílusban alkot. Vannak keltás számai, relaxációs zenéi, melankolikusabb dalai, és elektronikusabb metál zenéi.

1. Prophecy

Mintha egy másik világba repítene. Csodaszép.

2. Gleipnir

Bámulatos, hogy milyen jó zenéket tud csinálni ez a fickó, annyira visszatudja adni a stílus jellemzőket. Nagyon átjön az az igazi pogány/folk zene hangulat. Imádom.

3. A Celtic Tale

Ha kelta zenét hallgatom, vajon miért a tündérek jutnak először az eszembe?

4. Arch Rivals

Bár a fantasy is hasonló hangulatot kelt bennem. Annyira meseszép.

5. Arashi

Valamiért nagyon a tini japán mániás korszakomat juttatja eszembe. Bár még mindig nagyon rajongok azért az országért, kultúráért, zenéért és filmekért, de már csak kevés animét szeretek-

12.Top 5 Nevergreen

A Nevergreen-től nem sok számot ismerek, nem igazán fogott meg annyira, bár van egy-két jó száma (inkább hallgatok Gyöngyvért, őket nagyon szeretem.) Ha már ez a feladat megpróbálom teljesíteni és nem úgy, mint a VnV National-t.

1. Ó Fortuna

A Carl Orff-féle Carmina Burana mindig is nagy kedvencem volt. Így tehát ez lett a "kedvenc" Nevergreen számom.

2. Frozen

Lehet nekem csak a feldolgozásai tetszenek? Bár szerintem nem sok van. Madonna régebbi számait mindig nagyon szerettem. A frozen annyira nem régi, még is nagyon megfogott az a boszorkányos külső és sötét klip.

3. Sweet Dreams

Még egy feldolgozás. De nem is a Marilyn Manson-os verzió volt az eredeti, gondolom ezt mindenki tudja.

4. Strangelove

Ismét feldolgozás, gondoltátok volna? A Depech Mode-tól is pár számot ismerek/szeretek, ez is közöttük van.

5. A szerelemben nem hiszek.

Legyen egy saját szám is.