2016. április 30., szombat

Vidám, sötét, elvont és elektro - Ashbury Heights

Forrás
Hamarosan érkezem  kihívás újabb állomásával, ami szerintem senkinek sem lesz újdonság, hogy a perkygoth lesz az. Nos, ezzel a bandával pont, hogy ezáltal ismerkedtem meg és nagyon rájuk vagyok függve. Igen, ciki vagy nem ciki de eddig sosem mélyedtem el abban, hogy a perkygoth-hoz milyen zene is illik. Illetve eddig is hallgattam egy-két olyan zenét, csak hát nem éppen tudatosan.

A zenekar 2005-ben alakult. Mint jól tudjuk már, a Skandináv országok elég jók és kiemelkedően teljesítenek, ha zenéről van szó. Ez alól ez a banda sem kivétel, ők Svédországból származnak.
Bár átment néhány tagváltáson egy állandó azért maradt, mégpedig az alapító Anders Hagström.Yasmine Uhlin 2008-ig működött együtt az Ashbury Heights-el, Kari Berg pedig 2010-ig. A két tag csere után a banda 2010-ben feloszlott a sok vita és nézeteltérés miatt, majd később 2013-ban újra összeálltak, immáron  a harmadik énekesnővel Tea F. Thimé-vel.
Zeneileg elektronikus besorolást kapott, de némelyik számukban erőteljesen ott van a szintipop hangzás is.

Dallamuk többnyire vidám hangulatot keltenek -legalábbis én boldog leszek tőlük -, de van egy-két melankolikusabb hangvételű zenéjük, kicsit már-már discosabb beütésű, néhány számáról igazából pont, hogy a 80-as/90-es évek disco zenéje jutott az eszembe. A dalszövegeik eléggé összetettek, én úgy jellemezném őket, mint a groteszk ellentétek kibontakozása. Azért gondolom groteszknek, mert pozitív tulajdonságokat, érzelmeket kiváltó dolgokat is belecsempésznek a szövegeikbe, mint pl: mosoly, szépség, hattyú, Krisztus stb. Az már más kérdés, hogy ezt hogyan ötvözik a sötét vonallal.




 Mondanom sem kell, hogy új kedvencre leltem. 

Forrás

2016. április 28., csütörtök

Közhely-e a lélek bölcsessége?

"A szépség nem az arcodon van. A mosolyodban. A szívedben." Ez az idézet Oravecz Nórától származik, ami manapság nagy felháborodást keltett, amiért általános iskolai alsó-osztályos tankönyvben jelent meg. Mennyire bűnös dolog gyerekeket valami másra is tanítani? Ami a hétköznapi életben még fontos lehet, bár főleg felnőtt fejjel.
Ez szintén olyan dolog, mikor kisgyerekeknek adják fel kötelezőolvasmányként Exupéry-től  A kis herceget. Lehet, hogy most még nem értik meg. De később, idősebb fejjel sokkal többre fogják értékelni. Talán a valódi probléma ott kezdődik, hogy félreértelmezik. Ennyi erővel Bagdi Emőkét, Louise L Hay-t, Müller Pétert, Szepes Máriát, Popper Pétert is lenézhetnék vagy Lao Che-t vagy akár Rousseau-t is.

Itt nem arról van szó, hogy megszabják hogyan élj. Csak egy lehetőséget kínálnak, amivel szabad akaratodból dönthetsz úgy, hogy élsz e vele, vagy nem. Ami biztos, mindannyian saját tapasztalatból beszélnek. Mert miért próbálna valaki megértetni, megmagyarázni valakinek valamit, amihez ő maga sem ért, mert nem tapasztalta? Az élet lehet ennyire egyszerű is, de sajnos túl bonyolítjuk néha, vagy akár mindig és ez alól én sem vagyok kivétel. Annak is az egó az egyik legfőbb okozója. Nem, nem az egoizmusra gondolok.

Gondolom Exupéry egyik leghíresebb filozofikus gondolata, a "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." is közhelynek hangzik már. Valójában több értelme is van, utalhat a  külsőségekre is, de utalhat valami másra is, amit én azután értettem meg igazán, amikor megnéztem A kis hercegről szóló animációs mesét. Ha becsukjuk a szemünket láthatjuk az eltávozott szeretteinket a szívünkkel. Ezért lehet jól látni a szívvel, mert ha azzal látunk, akkor nincsen láthatatlan.

A fentebb említett idézet, szerintem egy sokkal másabb fajta szépségre utal, amit nem a külsőségekben kell keresni. Nincsen baj azzal, ha valaki mondjuk tényleg próbálja a testét széppé tenni, sportolással, sminkkel, szép ruhákkal, kiegészítőkkel. Kell is, én is szeretem szépnek látni és érezni magamat. De az idézet szerintem éppen arról szól, hogy lelkileg kell igazán összhangban lennünk magunkkal. Ilyen esetben az a fajta külsőség, amit tényleg külsőségnek értünk elenyészik. Mert lehet bármilyen, szép, esetleg kicsit rút  férfi, nő, idős, fiatal, gyermek. Ha lelkileg ragyog széppé változik. És ez a fajta szépség néha sokkal többet ér, mint egy drága ruha, vagy jó alak.

2016. április 23., szombat

Vasárnap: Viktoriángoth

Tudom, hogy most szombat van és azt is tudom, hogy kimaradt a csütörtök a  péntek és ergo a szombat is. Pótolni fogom őket, nyugi. Csak ma voltam turizni és új gyöngyszemre bukkantam egy fűző személyében és felavattam a kihívás folytatásával együtt. :)

Annie írt egy gyönyörű összefoglalót - én sosem tudnék ilyen szépen írni róla - itt megleshetitek.

Ahogy Annie is írta tényleg  a legtöbben ezzel a fajta goth stílussal ismerkednek meg hamarabb. A kívülálló személyek gyakran vonhatnak le itt is téves következtetéseket, mégpedig azért, mert többnyire úgy vélik, hogy oda vágyódnak vissza. Pedig nem. Régebben talán én is így voltam vele, de rájöttem hogy minden korszaknak - amiért rajongok -  vannak hátulütői.
Egyszer régen ki lehetett tölteni egy kérdőívet a goth szubkultúrával kapcsolatosan és volt egy olyan kérdés, hogy "szerinted a goth lányok miért hordanak fűzőt?" Nos, szerintem pont azért, hogy kimutassák a korszak értékei iránti tiszteletet. Hiszen ezekben az időkben sokkal illemtudóak, tisztelettudóak, műveltek, erkölcsösebbek voltak az emberek, a férfiakban több volt az udvariasság, mint manapság. Az értéktelenség elleni tüntetés látszik azon is, hogy a Viktoriánus korabeli gyászruhákat veszik alapul a kinézetben.  A melankolikus/romantikus emberkék választják leginkább. Öltözködésben a fekete és a hatalmas szoknyák dominálnak, na meg persze fűzők és sok sok csipke, bársony és a többi  hasonló kellemes anyag. Kiegészítőnek vallási jelképek, legyezők, csipkésnapernyők, kalapok jelennek meg. Férfiaknál a cilinder, sétapálca, zsebóra. Sötét elegancia, ami árad belőle és magával vonzza a tekinteteket. Irodalmi háttere is van, ami inspirációt ad, ide tartoznak pl: Poe, Byron és Shelly (ők a legismertebbek talán.) Zenei téren a klasszikusokat létesítik előnyben, de azonosulni tudnak a Nox Arcana, Proyecto Oniric és a Sopor Aeternus hangulatával is.

  

Bocsánat a mosolyért, ilyen vagyok többnyire. :)

 
A sminkem leginkább kicsit uncsim szerint kleopátrásra sikeredett. Kiegészítőim nem nagyon voltak, bár gyűjtöm a legyezőket és abból sok van, csak eléggé fújt a szél és néha elbújt a nap, furán néztem volna ki úgy pózolni egy csipkéslegyezővel. 

Azt szeretném megjegyezni, hogy azonosulni tudok az ő eszméikkel is abszolút, ezért sem tudnék kimondottan leragadni egy alstílusnál sem. Öltözködésileg is leginkább úgy szoktam megjelenni, amikor amihez kedvem van. Mert lehet valaki perky goth úgy is, hogy full feketében van. /deerrőlmajdkésőbb/

2016. április 19., kedd

Mert megbocsájtani tudni kell.

Forrás
Néha elveszítjük a fejünket. Megbántunk másokat, olyan embereket is, akik valójában nagyon fontosak nekünk. Állítólag az emberek alaptulajdonságai nem változnak, de ha törekedünk rá, akkor talán mégis. El kell engedni a múltat, múlttá válni. Ezért sem szabad ostorozni saját magunkat a múltban elkövetett hibáinkért. Ha a megsértetteknek sikerült továbblépniük, ha már úgy sem haragszanak és elengedték a múltat, vagy éppen tudják hogy milyenek vagyunk és ez a rossz tulajdonságunk, amin uralkodni nem igazán tudunk, akkor TE miért nem tudsz tovább lépni? Hidd el, nem vagy rossz ember! Értékes vagy, szerethető és a legfontosabb, mersz bocsánatot kérni!!! Ami egy hatalmas erény, főleg ebben a mai világban. Bár sokkal jobb lenne úgy élni, hogy ne kövessünk el olyan hibákat, amiért bocsánatot kell kérnünk a későbbiekben. Mivel tudod, hogy milyen érzés az, mikor másokat megbántasz. Ezért te is tudod nagyon jól, hogy tudni kell megbocsájtani. Engedd el, légy erős és szárnyalj a békében! Légy békében önmagaddal.

Szeress, nevess, élj és légy egy kicsit büszke. Büszke arra, hogy megmered tenni az első lépéseket még akkor is, hogyha nagyon kellemetlen. Akiknek fontos vagy és akik szeretnek, azok úgy fogadnak el téged, ahogyan vagy! Hevesen is, hisztisen is, idegesen is. Ezek olyan tulajdonságok, amik bár nem a legpozitívabbak, de törekszel rá hogy javuljanak. A törekvés meg már félsiker. Lépj tovább. Ne őröld magad állandóan a múltban elkövetett sérelmekért. Mindenkinek jár a megbocsájtás ereje. Ha többször, akkor többször. Akiknek igazán fontos vagy, mindig szeretni fognak. Bármilyen is vagy, bármilyen hibát is elkövetsz, bármennyire is megbántod őket, de szeretni fognak. Szeresd magadat, nem vagy te rossz ember. Mert a rossz tulajdonságaid néha elgörbülnek a jók mellet. Számtalan jó tulajdonságod van! Hagyd, hogy legyen és légy erős! A többiek már nem haragszanak, így te se tedd. Nem könnyű. Sőt, talán a legnehezebb saját magunknak megbocsájtani, de nem is lehetetlen. Bár, ahhoz lelkileg is erősnek kell lenni, hogy valóban elengedhesd azt, amilyen szavakkal megbántottad a sértetteket. A szavak néha jobban fájnak, mint a tettek

Sajnálom, Kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek /Ho'oponopono/

/Igen, saját magamnak szól elsősorban./



2016. április 18., hétfő

Köztemető Debrecenben.


Tegnap anyukámmal és a nővérével temetőben jártunk. A debreceni temetőről szerettem volna én is egy téli fotósorozatot csinálni, csak hát nem is volt olyan telünk, ami ideális lett volna. Így készítettem néhány képet a tavaszi tündöklésében.

A temető 1932-ben épült és abban az évben július 15.-én nyitotta meg kapuit. Az ország egyik legszebb temetői közé tartozik.


A második főbejárata.


Ahogy belépünk a kapun, szemben találhatjuk a krematórium, ravatalozó épületét. A középen lévő ravatalozó a legnagyobb. Ami  még érdekesség, hogy kicsit parkosabb részei is vannak a temetőnek, így szintén közvetlen a bejárat utána a ravatalozóval szemben található egy tükörtó.

Egy kép az egész krematóriumról, anyum nővére és anyum sétálnak előttem.

A bejárat jobb oldal elején vannak a gazdagabbak, jómódú és hírességek eltemetve. Található állatorvosok, lelkészek, írók-költők sírja is. Csokonai síremléke nem a debreceni köztemetőben van elhelyezve, hanem a Dorottya utcán, ami nagyon messze van a köztemetőtől.
Ez a síremlék olyan, mintha egy kripta lenne. Csodálat, ahogyan a borostyán beborítja az egészet. Belül van egy kis pad is.
A bal oldalon is találhatunk szebbnél szebb sírköveket, síremlékeket. Közöttük lesz mamám és papám sírja is, meg a dédinagymamámé is.






Dédi sírja, anyum nővére van a képen. Ami érdekesség, hogy ez is egy eléggé régi sír, végül is dédpapa is itt van eltemetve, na de hogy ők az 1800-as éve végén születtek és dédmama kb 90 évet élt. Durva, nem?





Mama és papa sírja. Anyai-ágról. 







Jaj, majdnem elfelejtettem. Elvis Predator forgatott egy klipet a temetőben.



2016. április 16., szombat

"Halott időben, halott a táj..."

Mert mindenkinek lejár egyszer a földi ideje. Hogy hová jutunk utána? Senki sem tudja. A halál tabu. Többnyire nem beszélünk róla, ez a nem beszélés viszont oda vezethet, hogy egyre nehezebb lesz elfogadni és megérteni a tényt, hogy "mind el kell menjünk, nincsen magyarázat". Csakhogy a Bonanza Banzai-tól is idézgessek picit. Talán ezért is lehet nehezen feldolgozni a gyászt. Főleg, hogyha valaki nagyon közelről találkozik vele. Milyen érzés lehet? Mi játszódik le a testben? Látunk-e egyáltalán valakit, aki megfogja a kezünket és tovább vezérel?  Van lélek? Van élet a halál után? Vagy talán nem is ez a valódi kérdés, hanem hogy van élet a halál előtt? Ha van az milyen élet? Azt mondják semmi sem biztos, csak a halál. Hiszen a születés sem biztos, mert van halva-születés is. Mi a lét valódi értelme? Van egyáltalán neki? Vagy csak élünk és egyszer csak vége. Talán nem is élünk és egyszer csak vége. Eddig a Dir En Grey- Ain't Afraid to die című száma volt az, ami segített feldolgozni az elmúlást. Most - ahogy elkezdtem jobban ráfüggni a virrasztókra - a Virrasztók segítenek a folyamatban. Eltelt már egy év, mégsem könnyű tovább lépnem. Azt is tudom, hogy az állandó rettegés, félelem még több gátat-szab az életben. Önmagam gátja lettem. Szabadulni akarok, mégis fogva tart. Biztos van kiút, lesz is. Ahhoz tovább kell lépnem. Mert, mi a halál? Egy állapot. Egy olyan állapot, ami fizikai testünket örökké ledermeszti. De, ha Mary Elizabeth Fry verse igaz, miszerint: "Síromnál sírva meg ne állj. Nem vagyok ott, nincs is halál" Akkor ez bizonyíthatja, hogy a lélek tovább él és csak az anyagi létünk szűnik meg. Ne félj  haláltól. A halál mindenhol ott van, körül vesz bennünket és nincsen ellenne menekvés. Nem lehet előle elbújni, elfutni. Utolér. Törődj bele. Egyszer te is porrá leszel.

/Egyhipohondernaplójából/

2016. április 7., csütörtök

Lelki megrázkódtatások, iskolai erőszak - Kinek a hibája?

Az egyik bloggertársnőm már írt egy hasonló bejegyzést, amit itt olvashattok el. Nem akarom lekoppintani az írását, de úgy gondoltam, hogy ez tényleg egy olyan téma, amiről nem szabad hallgatni. Így mivel én is éltem át hasonlókat, muszáj beszélnünk róla. Szóval ez egy nagyon személyes hangvételű poszt lesz. Talán a nap bloggere-s bejegyzésemben írtam arról, hogy az iskolai bántalmazások engem sem kerültek el és bár megbocsájtottam, nem haragszom rájuk és talán hálás is vagyok nekik, mégis lehet hogy a lelki trauma annyira mély nyomott hagyott bennem, hogy emiatt félek a fiúktól. Igen, ez így van. Nem tudom jól kezelni, hogyha egy fiú nagyon kedves velem, mert nem ehhez szoktam hozzá. Talán ezért is állnak távol tőlem a romantikus dolgok. Sajnos kicsi korban a gyerekek belesem tudnak gondolni, hogy amit másoknak adnak mennyire maradandó sérülést okozhatnak. A legtöbb gyerek - nem csak gyerek, hanem felnőtt is - fél attól, amit nem ismer. Fél, mert nem is akarja megismerni. Így amit nem ismer vagy akit nem ismer azt csak úgy tudja kompenzálni, hogy bántja.
Néha talán a lelki-fájdalmak jobban tudnak fájni, mint a fizikai sérelmek. Engem általánosban nagyon sokszor megaláztak, megvertek, bántottak legfőképpen a fiú osztálytársaim, de voltak más osztályokban is olyan emberek, akik szintén megaláztak. A legfőbb oka mindennek leginkább a rosszulléteim voltak. Azt hitték, hogy szimulálok, hogy csak feltűnési viszketegségem van. (Akkor hallottam életemben először ezt a szót, mikor az egyik osztálytársam megkérdezte, hogy ezért csinálom-e a rosszulléteimet.) Nos, a válasz nem. Egyszer megkérdezte tőlem valaki 6.-ban hogy miért nem tudom élvezni az életet, mint bárki más? Mert szenvednem
Forrás
kell, azért nem. Én is más voltam mint a többiek, nem tudtak elfogadni. De az osztályomban még volt két olyan személy, akit szintén bántottak vagy lelki terrornak tették ki őket. Ez még semmi, egyszer a nővéremet, aki felettünk járt két évvel szintén bántották az osztálytársaim. Szép kis általános iskolai élményünk lehetett, igaz? Nem, rossz emlékek, nagyon rossz emlékek. Bár nem csak nekem voltak ilyen élményeim azzal az iskolával kapcsolatban, hanem még sok más embernek is. Köztük egy szegény értelmi fogyatékos kisfiúnak... Ő végképp nem tehetett arról, mégis bántották. Mert nem értették. Nem lehet mindent megérteni, de ellehet fogadni. És még csodálkoznak a felnőttek, hogy miért sír állandóan az a kislány/kisfiú? Miért szeretne meghalni és miért depressziós? Mert senki nem tesz ellene semmit, hogy vége legyen a szenvedésnek. Igazából belegondolva engem még egy-két tanár is megalázott, mikor rosszul voltam. Apukám egyszer azt mondta, hogy védjem meg magamat. Amikor megfogadtam a tanácsát kinek kellet lemennie az igazgatónőhöz? Hát persze, hogy nekem. Talán a boldogságórák, ha minden iskolában bevezetik majd, megtanítja a gyerekeknek azt, hogy hogyan fogadják el a másikat olyannak, amilyen.
Mégis kinek a hibája? A szülőé, mert rosszul nevelte volna a gyermekét? Az iskoláé, mert nem figyelnek annyira a gyerekekre, amennyire kéne? Kinek a hibája, hogy más gyerekeknek szenvedniük kell a társaik miatt?  Kinek a hibája?
Hányszor tettem fel magamnak a kérdést és választ nem kaptam. Most már tudom, hogy ezeknek a gyereknek nem mivoltunk a valós célpontjaik, hanem saját maguk. Magukkal küzdenek, gondjaik vannak, de nem tudják máshogy levezetni, így mások életét teszik tönkre, azt remélve hogy az ő életük majd ezáltal jobb lesz. De nem lesz jobb, a nyomor ott marad bennük, ráadásul ha valaki magára ismer majd az írásomban rájön arra, hogy ő is lehet a felelős egy emberi élet tönkretételével kapcsolatban. Neki kell úgy leélni az életét, hogy tudja mit tett és hogyan alázta meg a másikat szavakkal, tettekkel egyaránt. Nem mindegy, hogy milyen mintát hoznak el otthonról és hogy mit látnak. Azt hiszik, ez a követendő példa, ami majd minden rossznak véget vet, de nem. Az sem volt jó megoldás, hogy nekem apukám azt javasolta védjem meg magamat. Az erőszak csak még több erőszakot szül. Talán az elkövetőkkel kéne leülni és megbeszélni, hogy mit miért tesz.  Akkor lehet felszínre törnének az erőszakos viselkedések lelki hátterei. Az egyik ex általános iskolai osztálytársam annak idején felvett msn-re. Az egyik barátnőmnek mondtam, hogy félek. Azt válaszolta, hogy "Nyugi, csak nem fog virtuálisan megverni." Szerencsére nem ilyen törekvései voltak, amikor elkezdtünk beszélgetni. Kedves volt, jó fej, aranyos. Azért megkérdeztem tőle, hogy miért bántott általánosban. Azt válaszolta, hogy mert nem szerette akkoriban a lányokat. Ez olyan tipikus, sok kisfiú nem szereti a lánytársait, de mégsem bántja őket csak én voltam ezzel így "megtisztelve", meg az a másik két lány. (Nem akarok rossz kifejezéseket használni, de amolyan "csúnyák" kategóriájába tartoztunk.) Kiközösítések sorozata a gyerekek és fiatalok élete. Nehéz megérteni és beleképzelni magunkat a másik helyzetébe. Megérteni, elfogadni. Továbblépni? Lehetséges lenne? Igen. Minden megélt kínt, sérelmet elraktároznak a sejtjeink. Ezekre többnyire reagálnak is valahogyan, ha persze végképpen nem tudjuk megemészteni komoly egészségügyi problémáink is lehetnek. Sokan mégis képtelenek a megbocsájtásra. Felemészt belülről és észre sem vesszük. A stressz mellet a harag és a gyűlölet a legnagyobb halálos méreg. Te megtudsz bocsátani?