Vasárnap: Viktoriángoth

Tudom, hogy most szombat van és azt is tudom, hogy kimaradt a csütörtök a  péntek és ergo a szombat is. Pótolni fogom őket, nyugi. Csak ma voltam turizni és új gyöngyszemre bukkantam egy fűző személyében és felavattam a kihívás folytatásával együtt. :)

Annie írt egy gyönyörű összefoglalót - én sosem tudnék ilyen szépen írni róla - itt megleshetitek.

Ahogy Annie is írta tényleg  a legtöbben ezzel a fajta goth stílussal ismerkednek meg hamarabb. A kívülálló személyek gyakran vonhatnak le itt is téves következtetéseket, mégpedig azért, mert többnyire úgy vélik, hogy oda vágyódnak vissza. Pedig nem. Régebben talán én is így voltam vele, de rájöttem hogy minden korszaknak - amiért rajongok -  vannak hátulütői.
Egyszer régen ki lehetett tölteni egy kérdőívet a goth szubkultúrával kapcsolatosan és volt egy olyan kérdés, hogy "szerinted a goth lányok miért hordanak fűzőt?" Nos, szerintem pont azért, hogy kimutassák a korszak értékei iránti tiszteletet. Hiszen ezekben az időkben sokkal illemtudóak, tisztelettudóak, műveltek, erkölcsösebbek voltak az emberek, a férfiakban több volt az udvariasság, mint manapság. Az értéktelenség elleni tüntetés látszik azon is, hogy a Viktoriánus korabeli gyászruhákat veszik alapul a kinézetben.  A melankolikus/romantikus emberkék választják leginkább. Öltözködésben a fekete és a hatalmas szoknyák dominálnak, na meg persze fűzők és sok sok csipke, bársony és a többi  hasonló kellemes anyag. Kiegészítőnek vallási jelképek, legyezők, csipkésnapernyők, kalapok jelennek meg. Férfiaknál a cilinder, sétapálca, zsebóra. Sötét elegancia, ami árad belőle és magával vonzza a tekinteteket. Irodalmi háttere is van, ami inspirációt ad, ide tartoznak pl: Poe, Byron és Shelly (ők a legismertebbek talán.) Zenei téren a klasszikusokat létesítik előnyben, de azonosulni tudnak a Nox Arcana, Proyecto Oniric és a Sopor Aeternus hangulatával is.

  

Bocsánat a mosolyért, ilyen vagyok többnyire. :)

 

A sminkem leginkább kicsit uncsim szerint kleopátrásra sikeredett. Kiegészítőim nem nagyon voltak, bár gyűjtöm a legyezőket és abból sok van, csak eléggé fújt a szél és néha elbújt a nap, furán néztem volna ki úgy pózolni egy csipkéslegyezővel. 

Azt szeretném megjegyezni, hogy azonosulni tudok az ő eszméikkel is abszolút, ezért sem tudnék kimondottan leragadni egy alstílusnál sem. Öltözködésileg is leginkább úgy szoktam megjelenni, amikor amihez kedvem van. Mert lehet valaki perky goth úgy is, hogy full feketében van. /deerrőlmajdkésőbb/

Viktorián inspirálta haj

Szóval a vége nem lett nagyon tökéletes és nem tudom, hogy miért. Levágta a gép, pedig körbe is fordultam, hogy lehessen jól látni mind két irányból, de végül is raktam be képet. Azzal hátha nem olyan gáz.

Évszakokról hangulatfoszlányok. /ősz/

forrás:

Megihletődtem.

"És itt van. itt  az ősz, itt van újra
Mit is mondhatnék én róla?
Szépek a színek, szépek a fák
Szép a természet, gyönyörű a táj.
Kellemesen fúj, fúj a lágy szél,
De még a napfény is néha késve, de ide ér."

Szeretem az őszt, az ősznél jobban talán még a tavasz az, amit szeretek. Majdnem hasonló az idő járás, csak éppen az ősz valami végét és valami kezdetét jelenti. A tavasz meg hát szintén, csak fordított megközelítésből. Azért belegondolva jó helyre születtünk, mert itt (jobb esetben) mind a négy évszak megtalálható, amikben nagyon szép sok jó dolog van. Minden évszakot szeretek és valójában elég fura, hogy minden évszakhoz tudok kapcsolni egy külön kort, valamiért az jut róla az eszembe.

/////// Így a nyár, amit szintén nagyon szeretek, ha nincs nagyon meleg, de egy erdősebb területen sok árnyékkal nagyon jól érzem magam a Viktoriánus korszakot juttatja eszembe. Bár ez lehet a piknikek miatt jön elő, meg a goth találkozós események miatt. Az őszt valamiért a 80-as évek Tradgoth korszakához kapcsolnám, ilyenkor nagyon szeretek ilyen régi goth rock zenéket hallgatni, vagy esetleg Bonanza Banzai-t :D napszemüveg, de már kis farmer kabátra azért szükség van.
A telet számomra a sötét középkor jellemzi, valaminek a vége. Az sem véletlen, hogy télen sokkal több ember lehangolt, mélabús, melankolikus vagy éppen depressziós. A télben van valami misztikus, ami ilyen érzelmeket vált ki az emberekből, ekkor törhetnek igazán a felszínre a filozófiai gondolatok az elmúlásról és a halálról.
Bár a természet a ruháját minden évszakban megváltoztatja de a tavaszban már újra felőröl a remény, így a tavaszról a 60-as - 70-es évek hippi korszakja az, ami először beugrik. Talán a természet élénkebb színei miatt. ///////

Forrás:

Minden évszaknak van valami varázsa. Az őszről még ami először eszembe szokott jutni az valójában  a Halloween és a tök. Az ünnep, ami sajnos nem olyan elterjedt mint Angliában vagy Amerikában vagy bárhol máshol külföldön. Nagyon szeretem a sütőtököt, a tökfőzeléket és bár még sosem faragtam, de idén szeretnék. bele rakni a kis mécseseket és nagyon jó kis hangulata lesz.

/Akarok egy olyan napszemüveget!!/

Elvont szokás, elvont művèszet a Viktoriánuskorból: Post Mortem fotógráfia.

Emlékezzünk a halálra, de hogyan?
Őseinknek,- ha lehet így fogalmazni - volt egy érdekes módszerük rá. Bár leginkább a 19. század vége fele és a 20. század elején volt elterjedt a halott fotózás.
Legelőször egy horror filmben láttam Post Mortem képeket, talán a Másvilág című filmben és akkor kezdett el érdekelni ez a különös, nem hétköznapi szokás. Lehet néhány embert sokkolni fog, de valamiért én a művészetet látom ezekben a képekben.


A Viktoriánus korszakban gyakori volt a Tuberkulózis megbetegedések száma és ezáltal a TBC okozta halálozások aránya, ezzel egy időben szintén gyakori volt -talán a nem megfelelő orvosi ellátás miatt - a gyermekhalálozás. Ekkor még a dagerrotípia kezdeti fázisban volt, nem tudták megörökíteni a pillanatokat, és a szeretteiket. Kicsivel később ez a helyzet változásnak indult és elterjedt az új hagyomány, fotózkodni az elhunytakkal. Manapság, ha ilyenekről hallunk megborzongunk tőle, pedig ez akkoriban teljesen normálisnak, elfogadottnak számított. Másképp álltak a halálhoz is, nem féltek tőle.

 A spiritiszta médiumok is gyakran próbáltak kapcsolatot létesíteni az eltávozott szeretteikkel. Úgy tartották, hogy ha lefényképezik a halottakat, a lelkük ott ragad a képekben. Biztos nekik sem lehetett könnyű feladat a holt szeretteikkel fényképezkedni, mégis az emlékezés érdekében ezt is bevállalták. Némelyik képen úgy néznek ki, mintha aludnának. Viszont elég sok kép kering a világhálón, ahol olyanok, mint az élők - erről Emilie Autumn - Dead is the new alive c. száma ugrott be -. Azért valljuk be, egy halottat úgy beállítani, kicsiszolni, mintha élne igen is művészet, mert nem könnyű feladat. A csukott szemhéjakra gyakran festettek nyitott szemeket. Persze volt, hogy a halál beállta után pár napra készíttették el a képeket.


Eleinte a tehetősebb emberek, majd később a középosztálybelieknek is lehetőségük adódott a megörökítésre. Ez a szokás körülbelül az 1940-es évekig tarthatott. Ady Endréről is készült halotti kép.

Rosalia Lombardo neve talán sok mindenkinek ismerősen csenghet. Elvileg Csipkerózsika karakterét róla mintázták, bár két éves korában hunyt el az olasz kislány, halála után mumifikáltatták szülei. A halál jelenléte, misztikuma a kor szülötteit is érdekelhette. A napjainkban ez a szokás már szinte teljesen elfelejtődött, más és újabb szokások lettek. A halottkémeknél ez a módszer megmaradt, bár az teljesen más és sokkal durvább képekben.

Forrás

A halál már nem fáj, csak azoknak nehéz, akik itt maradnak.