A következő címkéjű bejegyzések mutatása: post mortem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: post mortem. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. augusztus 14., péntek

Elvont szokás, elvont művèszet a Viktoriánuskorból: Post Mortem fotógráfia.

Emlékezzünk a halálra, de hogyan?
Őseinknek,- ha lehet így fogalmazni - volt egy érdekes módszerük rá. Bár leginkább a 19. század vége fele és a 20. század elején volt elterjedt a halott fotózás.
Legelőször egy horror filmben láttam Post Mortem képeket, talán a Másvilág című filmben és akkor kezdett el érdekelni ez a különös, nem hétköznapi szokás. Lehet néhány embert sokkolni fog, de valamiért én a művészetet látom ezekben a képekben.


A Viktoriánus korszakban gyakori volt a Tuberkulózis megbetegedések száma és ezáltal a TBC okozta halálozások aránya, ezzel egy időben szintén gyakori volt -talán a nem megfelelő orvosi ellátás miatt - a gyermekhalálozás. Ekkor még a dagerrotípia kezdeti fázisban volt, nem tudták megörökíteni a pillanatokat, és a szeretteiket. Kicsivel később ez a helyzet változásnak indult és elterjedt az új hagyomány, fotózkodni az elhunytakkal. Manapság, ha ilyenekről hallunk megborzongunk tőle, pedig ez akkoriban teljesen normálisnak, elfogadottnak számított. Másképp álltak a halálhoz is, nem féltek tőle.

 A spiritiszta médiumok is gyakran próbáltak kapcsolatot létesíteni az eltávozott szeretteikkel. Úgy tartották, hogy ha lefényképezik a halottakat, a lelkük ott ragad a képekben. Biztos nekik sem lehetett könnyű feladat a holt szeretteikkel fényképezkedni, mégis az emlékezés érdekében ezt is bevállalták. Némelyik képen úgy néznek ki, mintha aludnának. Viszont elég sok kép kering a világhálón, ahol olyanok, mint az élők - erről Emilie Autumn - Dead is the new alive c. száma ugrott be -. Azért valljuk be, egy halottat úgy beállítani, kicsiszolni, mintha élne igen is művészet, mert nem könnyű feladat. A csukott szemhéjakra gyakran festettek nyitott szemeket. Persze volt, hogy a halál beállta után pár napra készíttették el a képeket.


Eleinte a tehetősebb emberek, majd később a középosztálybelieknek is lehetőségük adódott a megörökítésre. Ez a szokás körülbelül az 1940-es évekig tarthatott. Ady Endréről is készült halotti kép.
Rosalia Lombardo neve talán sok mindenkinek ismerősen csenghet. Elvileg Csipkerózsika karakterét róla mintázták, bár két éves korában hunyt el az olasz kislány, halála után mumifikáltatták szülei. A halál jelenléte, misztikuma a kor szülötteit is érdekelhette. A napjainkban ez a szokás már szinte teljesen elfelejtődött, más és újabb szokások lettek. A halottkémeknél ez a módszer megmaradt, bár az teljesen más és sokkal durvább képekben.

Forrás

A halál már nem fáj, csak azoknak nehéz, akik itt maradnak.


2015. augusztus 6., csütörtök

Goth vallomások?!

A nem goth vallomások után néhányan már megtették az első lépéseket a valódi goth vallomások terén. Én is gondolkodtam, hogy csinálok ilyet, hogy én legyek az első :D De sajnos megelőztek. Bloody Vampire kezdte, Annie folytatta.

1. Sokáig nem szerettem a The Cure-t, de talán az áttörést a Donnie Darko filmzenéje hozta, (Just like heaven) szóval azóta már nagyon nagyon szeretem, és csináltattam is Gothic Rosettával egy The Cure-os ( meg Bonanzás) pólót is magamnak.

2. Nem csak goth zenét hallgatok, igazából nagyon vegyes a  zenei ízlésem, de a darkwave, industrial, goth rock, meg vannak, de főleg a metál az irány vonalam, és nem a gótikus fajta.  :D

3. A Halál- érdekel, szeretem, vonz. Nem öngyilkos gruftis szempontból, egyszerűen érdekel a misztikuma,hogy  mi van a halál után, mit él meg a test vagy a lélek a haldoklás során, vagy egy haldokló hogyan éli meg az eltávozása pillanatát, ebből adódik, hogy....

4. ... Szeretem a Post Mortem Képeket nézegetni, (erről már rég tervezek egy posztot írni) szerintem művészi, hogy a halottakat úgy tudják beállítani némelyik képen, mint ha élők lennének.

5. Minden jöhet, ami elvont vagy éppen groteszk.  Film, zene, kép, rajz, vers, irodalom

6. Én szeretem Victoria Franches képeit

7. Nagyon szeretem a borostyánt. A régi, romos, elhagyatott templomokat, várakat, házakat, temetőket, amiket esetleg benőtt ez a növényzet.

8. Tim Burton filmek, Addams Familly, meg a gótikus Monster High-os mesék minden mennyiségben!

9. Nem tetszett az Üvöltő Szelek. :( elkezdtem olvasni, de az elejét tök uncsinak találtam és nem olvastam végig. :/// Ugye Poe-nak is inkább a versei fogtak meg, mint a novellái.

10. Rajongok a korhű dolgokért. Jó, ez nem egészen goth, mert a vintage nagyon sok mindent foglal magában és leginkább az 1920-tól talán kb 1980-ig terjedő retrós dolgokat foglalja magában, de rajongok a kosztümös filmekért, így az Edwardian és Viktoriánus korszaknak is nagy csodálója vagyok..

11. Bár én sosem voltam az a nagyon művészi beállítottságú, így nem tudok saját kezűleg alkotni, vagy ruhákat felújítani, pedig próbálkoztam vele... Nekem nem jött be, nem voltam elég kreatív.

12. A fentebb írtakhoz tartozik, hogy valamiért rajongok a temetőkért, kis koromba nagyon sok temetővel kapcsolatos álmom volt, ami miatt elkezdtem vonzódni. Van benne valami misztikus, meg művészet. A sírköveket is nagyon szépen megtudják építeni, meg a márvány szobrokat.

13. A sötét eleganciát, kifinomultságot is nagyon szeretem.

14. Nem tudom mennyire tartozik ide, de szeretem a halloweent. Volt is egyszer egy halloween partym, ami nagy sikereknek örvendett. :)