Köztemető Debrecenben.

Tegnap anyukámmal és a nővérével temetőben jártunk. A debreceni temetőről szerettem volna én is egy téli fotósorozatot csinálni, csak hát nem is volt olyan telünk, ami ideális lett volna. Így készítettem néhány képet a tavaszi tündöklésében.

A temető 1932-ben épült és abban az évben július 15.-én nyitotta meg kapuit. Az ország egyik legszebb temetői közé tartozik.

A második főbejárata.

Ahogy belépünk a kapun, szemben találhatjuk a krematórium, ravatalozó épületét. A középen lévő ravatalozó a legnagyobb. Ami  még érdekesség, hogy kicsit parkosabb részei is vannak a temetőnek, így szintén közvetlen a bejárat utána a ravatalozóval szemben található egy tükörtó.

Egy kép az egész krematóriumról, anyum nővére és anyum sétálnak előttem.

A bejárat jobb oldal elején vannak a gazdagabbak, jómódú és hírességek eltemetve. Található állatorvosok, lelkészek, írók-költők sírja is. Csokonai síremléke nem a debreceni köztemetőben van elhelyezve, hanem a Dorottya utcán, ami nagyon messze van a köztemetőtől.

Ez a síremlék olyan, mintha egy kripta lenne. Csodálat, ahogyan a borostyán beborítja az egészet. Belül van egy kis pad is.

A bal oldalon is találhatunk szebbnél szebb sírköveket, síremlékeket. Közöttük lesz mamám és papám sírja is, meg a dédinagymamámé is.

Dédi sírja, anyum nővére van a képen. Ami érdekesség, hogy ez is egy eléggé régi sír, végül is dédpapa is itt van eltemetve, na de hogy ők az 1800-as éve végén születtek és dédmama kb 90 évet élt. Durva, nem?

Mama és papa sírja. Anyai-ágról. 

Jaj, majdnem elfelejtettem. Elvis Predator forgatott egy klipet a temetőben.

Borisz Akunyin - Grigorij Cshartisvili - Temetői történetek

Még régebben egy nyomdában dolgozó ismerősöm hozta el a könyvet a leselejtezettek közül és volt olyan szerencsében részem, hogy kölcsön adta és hát hogy őszinte legyek nálam is felejtődött, így mondhatni már az én tulajdonommá vált.

Közhelyes és elcsépelt ugyan, de én is mindig vonzódtam a temetőkhöz és mint a könyvszerzője is írja az elején, feltételesen tafofil - leginkább a "tova tűnő titka" foglalkoztatta. - Bár  hogyan értelmezhette azt, hogy "nem gyűjt temetőket és sírokat" - nem tudom. - Hiszen egy tafofil ember sem gyűjtheti ezeket a szó szerinti értelmezésében. Jah, aki esetleg nem tudná a tafofil szó jelentése " a temetők megszállottja" idegen szóval "taphophil." 

Lehet már írtam régebben arról, hogy miért is vonzanak a temetők, miért szeretem őket, de szerintem illene itt is megemlítenem. Talán kicsi koromban kezdődött, amikor féltem tőle. Egy idő után szintén kiskoromban nagyon sok temetővel kapcsolatos álmom volt, szinte egymás után. Nem mondanám, hogy visszatérő volt, mert mindig más szituációban álmodtam temetőkről, temetésekről. Elkezdtek érdekelni ezek az álmok, amik által már elkezdtem vonzódni is a temetőkhöz és a halál misztikumához. Hogy kimondottan miért szeretem a temetőket? A felépítésük, szerkezetük, a sírboltok, sírkövek, kripták, koporsók. Szerintem szépek, misztikusak, mágikusak és egyben nagyon szép műalkotások. Szóval ez a könyv pont nekem való.

Forrás

A könyvet talán két részre is lehetne bontani, mert 6 esszét és 6 novellát tartalmaz. Először egy hosszú bevezetőt olvashatunk arról, hogy mi vezette odáig a szerzőt, hogy megírja a könyvet. Utána jönnek az izgalmasabb részek. 

6 ország városának a leghíresebb temetőiről ír, tájleírás, temető bemutatása stb. Majd egy a temetővel kapcsolatos történetről úgynevezett "legendáról". - Talán nem is igazi legendáról volna szó, mert Karl Marx tudtommal nem volt vámpír, vagy kitudja. - Ez a 6 híres vagy hírhedt?! temető nem más, mint  a moszkvai Régi Doni temető, a londoni Highgate temető, a párizsi Pére-Lachaise temető, a yokohamai Gaidzsin Bocsi (Külföldiek temetője), a new york-i Green-Wood temető és végül a jeruzsálemi Zsidó temető az Olajfák Hegyén. 

A hozzájuk kapcsolódó történetek, kísértethistóriák nagyon hasonlítanak a gótikus irodalomra mint pl Edgar Allan Poe novelláira, bár számomra sokkal érdekesebbek voltak és jobban letudtak kötni, mint a Poe írások. - Nincs bajom vele amúgy, de nekem csak a versei tetszenek, kövezzetek meg! Na jó ez nem teljesen igaz, mert "A fekete macska" című novellája nagyon is tetszett. - Mindenféle természetfelettivel találkozhat  kedves olvasó.

A könyv végére érve azt is megtudhatjuk, hogy miként vélekedik a szerző a halálról, mit és hogyan gondolkodik az elmúlásról. Valamilyen szinten azonosulni fogunk a felfogásával, bár ez sem kőbe vésett írás. A vélemények igazából megoszlanak a művel kapcsolatosan. Vannak, akiknek nem tetszik az egész felépítése, koncepciója, de szerencsére akadnak azért olyanok is, akik teljesen megvannak vele elégedve, én is az utóbbihoz tartozom.

Én csak ajánlani tudom, nekem nagyon tetszett, bár leginkább a temetők leírása fogott meg, a történet csak hab volt a tortán.

This Way Up - egy mese tragikomédiával.

A mozicsillagon böngésztem, mikor rátaláltam erre a mesére. Pont keresni akartam, az én ízlésemnek megfelelőt. Valami sötétet, elvontat, groteszket, valamit ami én vagyok. A "This Way Up" animációs-mese mondhatni ezt pont ki is elégítette. Az animáció bár mindössze 9 percet vesz igénybe, de benne van minden, ami kell.

Mindig bámulattal csodálom azokat, akik képesek nemhétköznapi mesét/animációt létrehozni. Talán nem is gyerekeknek való mindegyik, de mégis annyira jóérzés, hogy vannak, akik mernek egy tabu témáról alkotni. Mint ahogyan a halál megközelítése.

Forrás

A történet két temetkezési-vállalkozóról szól, akik a szokásoshoz híven útnak indulnak, hogy elvigyenek egy koporsót  benne egy halottal a végső nyughelyére. Igen ám, de ez a nap még sem olyan szokványos mint eddig. Az útjuk során akadályokba ütköznek és a temetőbe érkezésük sem ment zökkenőmentesen.

Mindent megtesznek annak érdekében, hogy időben eljuttassák a nénit a temetőbe. 

Tragikomédia, mert bár eléggé zord, gyászos az egész képi világ, mégis találhatóak benne vicces jelenetek.  Ami érdekesebbé teszi és megfelelő hangulatot kölcsönöz az animációnak az az, hogy majdnem olyan, mintha egy némafilmet közvetítenének. A zenei aláfestés, ami végig követi a temetkezési-vállalkozók napját kiválóan elénk tárja egy temetéssel kapcsolatos érzéseinket bár groteszk megközelítésből. 

Ha jól olvastam Oscar-díjra is jelölték.

Ajánlom azoknak, akik szeretik a sötét hangulatú, morbid, elvont és groteszk műveket mesékbe burkolva. Tafofil embereknek kötelező! :D

Mindszentkállai temető

A hosszú hètvègère le mentünk a Balatonra apuékkal. A szállásunk apukám barátnője nagyszülei nyaralója volt Mindszentkállán, a part meg Zánka-Köveskálon volt. A szállással szembe meg volt egy temető. 20.-an is esett az eső, így otthoni program volt. Csináltak babgulyást meg szalonnát sütöttek én meg elmentem a szomszédba, felfedezni a temetőt.

A kapu nyitva volt, sehol nem láttam egy olyan zár fèlesèget, ami tiltaná az éjszakai bejárást, bár èn nem este mentem, mert akkor nem tudtam volna fotókat csinálni. Egy gondnokot, sírásót sem láttam. Gyakorlatilag egyedül voltam. Nem volt túl nagy, sőt elèggè kicsi temető volt, réginek is mondanám. Viszont, még néhány síron nagyon látszott, hogy van aki gondozza őket. A legtöbb síremlék vagy szobor az 1800-as évektől a 1940-es évekig volt címkézve, de felfedeztem újabbakat is ès még volt olyan is, amit még előre megvettek. Próbáltam valami információt felkutatni az internetről a temetőről, de nem találtam sok mindent róla.

Ami èrdekesèg volt az az, hogy sok sìr fordìtva volt, mint nálunk. A hátuljára volt ìrva a nèv, a dátum ès sìrfelirat.

Valószínűleg valamelyik egyházhoz tartozik a temető, mert a legtöbb síron ugyan olyan Krisztus szobor volt.

Volt olyan is, ami Borostyánnal volt beborítva.

Ez az utolsó kép a szállásunkon volt. Nagyon szép ès hangulatos volt ez a borostyánnal végigfuttatott sziklakert.

Goth vallomások?!

A nem goth vallomások után néhányan már megtették az első lépéseket a valódi goth vallomások terén. Én is gondolkodtam, hogy csinálok ilyet, hogy én legyek az első :D De sajnos megelőztek. Bloody Vampire kezdte, Annie folytatta.

1. Sokáig nem szerettem a The Cure-t, de talán az áttörést a Donnie Darko filmzenéje hozta, (Just like heaven) szóval azóta már nagyon nagyon szeretem, és csináltattam is Gothic Rosettával egy The Cure-os ( meg Bonanzás) pólót is magamnak.

2. Nem csak goth zenét hallgatok, igazából nagyon vegyes a  zenei ízlésem, de a darkwave, industrial, goth rock, meg vannak, de főleg a metál az irány vonalam, és nem a gótikus fajta.  :D

3. A Halál- érdekel, szeretem, vonz. Nem öngyilkos gruftis szempontból, egyszerűen érdekel a misztikuma,hogy  mi van a halál után, mit él meg a test vagy a lélek a haldoklás során, vagy egy haldokló hogyan éli meg az eltávozása pillanatát, ebből adódik, hogy....

4. ... Szeretem a Post Mortem Képeket nézegetni, (erről már rég tervezek egy posztot írni) szerintem művészi, hogy a halottakat úgy tudják beállítani némelyik képen, mint ha élők lennének.

5. Minden jöhet, ami elvont vagy éppen groteszk.  Film, zene, kép, rajz, vers, irodalom

6. Én szeretem Victoria Franches képeit

7. Nagyon szeretem a borostyánt. A régi, romos, elhagyatott templomokat, várakat, házakat, temetőket, amiket esetleg benőtt ez a növényzet.

8. Tim Burton filmek, Addams Familly, meg a gótikus Monster High-os mesék minden mennyiségben!

9. Nem tetszett az Üvöltő Szelek. :( elkezdtem olvasni, de az elejét tök uncsinak találtam és nem olvastam végig. :/// Ugye Poe-nak is inkább a versei fogtak meg, mint a novellái.

10. Rajongok a korhű dolgokért. Jó, ez nem egészen goth, mert a vintage nagyon sok mindent foglal magában és leginkább az 1920-tól talán kb 1980-ig terjedő retrós dolgokat foglalja magában, de rajongok a kosztümös filmekért, így az Edwardian és Viktoriánus korszaknak is nagy csodálója vagyok..

11. Bár én sosem voltam az a nagyon művészi beállítottságú, így nem tudok saját kezűleg alkotni, vagy ruhákat felújítani, pedig próbálkoztam vele... Nekem nem jött be, nem voltam elég kreatív.

12. A fentebb írtakhoz tartozik, hogy valamiért rajongok a temetőkért, kis koromba nagyon sok temetővel kapcsolatos álmom volt, ami miatt elkezdtem vonzódni. Van benne valami misztikus, meg művészet. A sírköveket is nagyon szépen megtudják építeni, meg a márvány szobrokat.

13. A sötét eleganciát, kifinomultságot is nagyon szeretem.

14. Nem tudom mennyire tartozik ide, de szeretem a halloweent. Volt is egyszer egy halloween partym, ami nagy sikereknek örvendett. :)