Borisz Akunyin - Grigorij Cshartisvili - Temetői történetek

Még régebben egy nyomdában dolgozó ismerősöm hozta el a könyvet a leselejtezettek közül és volt olyan szerencsében részem, hogy kölcsön adta és hát hogy őszinte legyek nálam is felejtődött, így mondhatni már az én tulajdonommá vált.

Közhelyes és elcsépelt ugyan, de én is mindig vonzódtam a temetőkhöz és mint a könyvszerzője is írja az elején, feltételesen tafofil - leginkább a "tova tűnő titka" foglalkoztatta. - Bár  hogyan értelmezhette azt, hogy "nem gyűjt temetőket és sírokat" - nem tudom. - Hiszen egy tafofil ember sem gyűjtheti ezeket a szó szerinti értelmezésében. Jah, aki esetleg nem tudná a tafofil szó jelentése " a temetők megszállottja" idegen szóval "taphophil." 

Lehet már írtam régebben arról, hogy miért is vonzanak a temetők, miért szeretem őket, de szerintem illene itt is megemlítenem. Talán kicsi koromban kezdődött, amikor féltem tőle. Egy idő után szintén kiskoromban nagyon sok temetővel kapcsolatos álmom volt, szinte egymás után. Nem mondanám, hogy visszatérő volt, mert mindig más szituációban álmodtam temetőkről, temetésekről. Elkezdtek érdekelni ezek az álmok, amik által már elkezdtem vonzódni is a temetőkhöz és a halál misztikumához. Hogy kimondottan miért szeretem a temetőket? A felépítésük, szerkezetük, a sírboltok, sírkövek, kripták, koporsók. Szerintem szépek, misztikusak, mágikusak és egyben nagyon szép műalkotások. Szóval ez a könyv pont nekem való.

Forrás

A könyvet talán két részre is lehetne bontani, mert 6 esszét és 6 novellát tartalmaz. Először egy hosszú bevezetőt olvashatunk arról, hogy mi vezette odáig a szerzőt, hogy megírja a könyvet. Utána jönnek az izgalmasabb részek. 

6 ország városának a leghíresebb temetőiről ír, tájleírás, temető bemutatása stb. Majd egy a temetővel kapcsolatos történetről úgynevezett "legendáról". - Talán nem is igazi legendáról volna szó, mert Karl Marx tudtommal nem volt vámpír, vagy kitudja. - Ez a 6 híres vagy hírhedt?! temető nem más, mint  a moszkvai Régi Doni temető, a londoni Highgate temető, a párizsi Pére-Lachaise temető, a yokohamai Gaidzsin Bocsi (Külföldiek temetője), a new york-i Green-Wood temető és végül a jeruzsálemi Zsidó temető az Olajfák Hegyén. 

A hozzájuk kapcsolódó történetek, kísértethistóriák nagyon hasonlítanak a gótikus irodalomra mint pl Edgar Allan Poe novelláira, bár számomra sokkal érdekesebbek voltak és jobban letudtak kötni, mint a Poe írások. - Nincs bajom vele amúgy, de nekem csak a versei tetszenek, kövezzetek meg! Na jó ez nem teljesen igaz, mert "A fekete macska" című novellája nagyon is tetszett. - Mindenféle természetfelettivel találkozhat  kedves olvasó.

A könyv végére érve azt is megtudhatjuk, hogy miként vélekedik a szerző a halálról, mit és hogyan gondolkodik az elmúlásról. Valamilyen szinten azonosulni fogunk a felfogásával, bár ez sem kőbe vésett írás. A vélemények igazából megoszlanak a művel kapcsolatosan. Vannak, akiknek nem tetszik az egész felépítése, koncepciója, de szerencsére akadnak azért olyanok is, akik teljesen megvannak vele elégedve, én is az utóbbihoz tartozom.

Én csak ajánlani tudom, nekem nagyon tetszett, bár leginkább a temetők leírása fogott meg, a történet csak hab volt a tortán.