Én az extrovertált személyiség. Menni vagy maradni?

Társasági ember vagyok, igénylem az embereket magam körül, a barátokat. De lassan úgy érzem, hogy mindenki "elfog hagyni". Miért? Mert ki mennek külföldre és én itt maradok, egyedül, barátok nélkül. Nem igazán vannak olyan barátaim, akik ne fontolgatnák az emigrációt. Bár az egyik barátnőm és párja tudom, visszajönnének majd. Vagy egy másik barátnőm, aki elsősorban Pestre költözik majd a barátjával... Lehet, hogy még távol van ez a helyzet és kicsit önző is vagyok emiatt, de minden ember az. Személyek miatt  maradni, ugyan is felesleges. Tudom, hogy  barátaim meg maradnak majd attól függetlenül, hogy elmennek a városból/országból.

Már a történelem során is nagyon sokszor arra kényszerült az emberiség, hogy kivándoroljon a saját országából. Legfőképpen a háborúk borzalmai miatt "menekültek" (mint ahogyan ez most is jelen van kicsiny országunkban...) És vannak, akik a jobb remények miatt mennek el. Mint pl a barátok. Én szeretem a hazámat. Lehet, hogy  rendszer tényleg nem a legmegfelelőbb, lehet hogy a magyar egészségügy egy káosz, sok  munkanélküli, nincsen olyan sok lehetőség és ha van is éhbérért dolgoztatnak, de szeretem. Itt nőttem fel, Debrecenben. Egy gyönyörű városban, sok szép szökőkutakkal, csodás parkokkal és nevezetességekkel. Elméletileg minden csak hozzáállás kérdése, nem? A boldogságprogramon ezt tanultuk. Hozzáállás. Ha valaki itt nem próbál meg boldog lenni, nem próbál meg boldogulni, talán máshol sem lehet boldog. Apukámék is költöznek, bár nem hagyják el Magyarországot, de elköltöznek  városból. Ceglédre. Nővérem Dunakeszin lakik szintén a párjával. Én anyukámmal itt maradok, de körülöttem szinte mindenkit foglalkoztat az a gondolat, hogy hova is menyjenek külföldre, dolgozni. Van, aki Japánt vagy Finnországot szeretné választani. Akad olyan is, aki Korea és Spanyolország között vacillál. De  legtöbben Németországot és Angliát választják.

Tudom, én inkább meg se szólaljak, amiért jelenleg még nem dolgozom. "Nem tudhatom, hogy milyen nehéz világban élünk..." A legtöbben a szocializmust emlegetik, hogy az mennyivel jobb volt. Volt mindenkinek munkája, nem volt olyan, aki ne dolgozott volna, meg lehetett élni. Ha valaki NEM AKART dolgozni, azt letartóztatták. Nem volt olyan, hogy hajléktalan. Lehet így volt, de és igen, ott van az a híres de.... Horváth Andrea - Angyalok tánca c. könyvéből átjött a sötét oldala is.  A kommunizmus eszméje, ha tényleg megvalósítható lett volna, talán más világ lenne, mint ami most van.

Ha ennyire tudják, hogy rossz a helyzet a politikusok miért nem változtatnak rajta? Szerintem annyi ember fog elmenni innen, hogy lassan kénytelenek lesznek belátni, hogy változtatásra lesz szükség, ha nem akarják, hogy lassan Magyarország lakatnak legyen vagy kisebb népességű...
Már az általános iskolás gyerekek is kiakarnak menni külföldre, mert hogy mindenki ezt csinálja, vagy már ők is tisztában vannak  Magyarország politikai helyzetével? Vicces. Nem, nem az.

Valójában ezt  a posztot tulajdonképpen barátkeresésre szántam még is kicsit másabb jellegű bejegyzés lett belőle.

Tudjuk, hogy a magyar egészségügy miért olyan, amilyen. A legtöbb orvos, ápoló is kivándorolt a betegek meg egyre csak gyarapodnak, ezért van az, hogy sok a lekezelő, nem helyénvalóan viselkedő egészségügyi dolgozó, mert 1 orvos jut sok betegre és ennek nem így kéne lennie. Ilyen szempontból teljesen meglehet érteni őket is, hogy nem szeretik a munkájukat, stresszelnek, főleg, mert a fizetésük itt sem kivitelezhető, amennyit valójában megérdemelnének. Ezért fogadják el a hálapénzeket is, ami szerintem felesleges. Orvos, az a dolga, hogy meggyógyítja a beteget és nem csak azért, mert fizetnek neki külön egy kis plusz pénzt. Bár manapság már a Hippokratészi eskü sem számít egy szent dolognak.

Menni vagy maradni? - Ez itt a kérdés.
Tényleg ennyire rémes a helyzet, hogy nincs más megoldás csak továbbállni? Miért kényszerít egy ország is arra, hogy máshol találjunk "gazdasági boldogságot?" Kényszerít, mert nincs más lehetőség feljebb lépni a ranglétrán. Van az  mondás, hogy légy te a változás, amit a világban látni szeretnél. Sokan még is jól eléldegélnek itt is, úgy is hogy nem igazán volt kapcsolatuk. Még ha nem is feltétlen kell megvenni a legnagyobb luxus árú-cikkeket, de csak meglehet élni valahogy. Akik veszélyben vannak, azok leginkább a minimálbéresek. Rajtuk igazán segíthetne a kormány.... Mert 50-70 ezer forintból ketten nagyon  nehezen tudnak megélni...
Én szeretem a hazámat, szeretnék világot látni ugyan, de örökre nem hagynám el. Ha a körülményeim elérhetővé tennék én annyira bebizonyítanám, hogy igen is bármi lehetséges! Munkát találnék hamar és megtudnék élni belőle, Ami a legfontosabb, szeretném is azt, amit csinálok éppen. Tudom, hogy minden rajtunk és a hozzáállásunkon múlik.