” Megvilágította a hold a templomtornyát.
Az elfeledett városromját.
Fényként világít azóta az elhagyatott hely,
Mely ha eltévedsz utat mutat,
Hogy melyik irányba indulj el.”
Olvastam valahol, hogy a szó valódi jelentése "fekete epe". Az ősz vagy éppen a tél gyakran kihozhatja ezt az emberből, mélységes gondolatok, az elmúláson való elmélkedések, egy kis szomorúság, ami elkelhet néha. Nem rossz, ha valakiben előjönnek ezek az érzések. Ugyan, miért is lenne rossz? Az ember természetes velejárója ez is, ha valami nem jó történik kicsit beljebb fordul önmagában és kérdésekre válaszokat keres. Túlgondolás - velem ez gyakran megesik.- Mint ahogyan a Star Wars-ban is felfedezni véltem sok sok filozofikus gondolatot, mélyebb tartalmat és mondanivalót. Őszintén, mikor hasonló hangulatom van bizonyos zenéket akkor szoktam hallgatni. A Sopor Aeternus-t vagy esetleg Nox Arcana-t hallgatva megértésre találok, jólesik hallgatni és ilyenkor van az, amikor úgy érzi az ember ezekkel a gondolatokkal nincsen egyedül. Gyakran érzem úgy, hogy nem ért meg senki, főleg mikor a pozitivitásomban is kicsit csak elmélázok az élet nagy kérdésein. Leginkább a halálon. Az elmúlásnak az egyetlen olyan forrása, amivel rengeteg gondolat, elmélet motoszkál a fejemben, és szeretném tudni mi van utána, van az életnek valójában célja? Vagy ebben a paradoxokkal teli létben minden, ami felbukkan, gondolat értelmetlen? Biztosan negatívnak tűnhetek most, ami amúgy nem igaz.
"Az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégsem találják meg azt, amit keresnek. (...) Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák" - idézet a Kis hercegből.-
Forrás |
Vajon a paradoxonok az élet mozgatórugói?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése