2016. január 9., szombat

Melankólia - Az élet elvontabb szépségű oldala -

Mindannyian melankolikus lelkek vagyunk. A sivár hangulat, a nyomottság mindenkiben ott van mélyen. Néha meg előtör és a felszínre jön. Paradox ugyan, de melankolikus hangulattal is lehet boldog az ember vagy éppen pozitív gondolkodású, mert a melankólia nem egyenlő a depresszióval. Nagyon nem. Bár a szó jelentésében nem tűnik túl pozitívnak, illetve amiket kiadott róla az internetkeresője. Másképpen is lehet értelmezni, mint egy metaforát. Én értelmezem úgyis, mint nem reményvesztettség, hanem reménytalálás. Ezt az egyik nagyon régen írt kis pársoros versemmel tudnám jobban szemléltetni:


” Megvilágította a hold a templomtornyát.
Az elfeledett városromját.
Fényként világít azóta az elhagyatott hely,
Mely ha eltévedsz utat mutat,

Hogy melyik irányba indulj el.” 


Olvastam valahol, hogy a szó valódi jelentése "fekete epe". Az ősz vagy éppen a tél gyakran kihozhatja ezt az emberből, mélységes gondolatok, az elmúláson való elmélkedések, egy kis szomorúság, ami elkelhet néha. Nem rossz, ha valakiben előjönnek ezek az érzések. Ugyan, miért is lenne rossz? Az ember természetes velejárója ez is, ha valami nem jó történik kicsit beljebb fordul önmagában és kérdésekre válaszokat keres. Túlgondolás - velem ez gyakran megesik.- Mint ahogyan a Star Wars-ban is felfedezni véltem sok sok filozofikus gondolatot, mélyebb tartalmat és mondanivalót. Őszintén, mikor hasonló hangulatom van bizonyos zenéket akkor szoktam hallgatni. A Sopor Aeternus-t vagy esetleg Nox Arcana-t hallgatva megértésre találok, jólesik hallgatni és ilyenkor van az, amikor úgy érzi az ember ezekkel a gondolatokkal nincsen egyedül. Gyakran érzem úgy, hogy nem ért meg senki, főleg mikor a pozitivitásomban is kicsit csak elmélázok az élet nagy kérdésein. Leginkább a halálon. Az elmúlásnak az egyetlen olyan forrása, amivel rengeteg gondolat, elmélet motoszkál a fejemben, és szeretném tudni mi van utána, van az életnek valójában célja? Vagy ebben a paradoxokkal teli létben minden, ami felbukkan, gondolat értelmetlen? Biztosan negatívnak tűnhetek most, ami amúgy nem igaz.

 "Az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégsem találják meg azt, amit keresnek. (...) Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák" - idézet a Kis hercegből.-

Forrás
 A melankóliában tudjátok mi a szép? Az, hogy jobban észre veszünk dolgokat és rácsodálkozunk, hogy az univerzumban milyen sok értéktelen érték van. -Értéktelen érték- Látni, ahogyan a fák elhullatják leveleiket és felöltik az újévszaknak megfelelő ruháikat. Hallani a csend "zaját", amikor a magányosnak tűnő pillanatokban lélekjelenlétet gyakorolhatsz és érezheted hogy Élsz, még akkor is ha nem így gondolod. Felnézni az égre és meglátni a sok szép száz meg százezer csillagot az univerzumban és az jár a fejedben, vajon mennyi kisbolygón lehet élet? - amiről még csak nem is sejtjük, hogy van.- vagy éppen mennyi eltávozott lélek lépett egy új csillagrendszerben és ott vajon milyen a létezés? Látni, hogy milyen szépen fénylik és világít a hold, ami bár nem a saját természetes fénye, de tudjuk hogy a nap ilyenkor szimbiózist képez a holddal. Hallani a patakvízcsobogását és látni, ahogyan fodrozódik a víz felszínén. Ezeket a gondolatokat tekintve már nem is olyan szomorú és depressziós a szó jelentése, még pozitív értelmet is kaphat.

Vajon a paradoxonok az élet mozgatórugói?




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése