Szeretethiány

Ma pont olvastam Csernus - Kiút c. könyvében egy érdekes mondatott. Felnéztem, kezemben tartottam a könyvet és megálltam egy pillanatra. Nem fogom szóról szóra idézni, de a lényege az volt, hogy a szeretethiány többnyire azért alakul ki, mert nem vagyunk képesek szeretni és elfogadni magunkat és azt a szeretetet mástól várjuk, így például egy másik fél kompenzálhatja az ürességet. Konkrétan önmagunk szeretete nem egy egyszerű feladat, bevallom tükör előtt állva szoktam beszélgetni magammal - bár ez a szoktam dolog kicsit túlzás. - A lényege annyi, hogy őszintén beszélgetek magammal, bár az elején nehezen ment és sokszor elröhögtem magamat, de mostanában akárhányszor belenézek egy tükörbe, vagy egy kirakatablakában meglátom magamat, megállok picit és kimondom magamnak, hangosan hogy: szeretlek, nagyon nagyon szeretlek és elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Elvileg ez egy jó kis terápia, és előbb vagy utóbb tényleg érezni is fogjuk, hogy sokkal szeretetteljesebben beszélünk magunkkal/magunkról, ahogy tetszik. Nos, tulajdonképpen ez egyfajta tabujellegű bejegyzés lesz, mert hamarosan rátérek arra, hogy mi fogalmazódott meg bennem, mikor olvastam azt a kis részt a könyvben.
Mit jelent valójában az önszeretet? Csernus valahogy úgy fogalmazta meg ezt, hogy mikor belenézel a tükörbe és nem érzed azt magadtól, hogy hánynod kell. Végülis így is lehet. De, amikor érzed azt, hogy teljes vagy, hogy eltudod fogadni magadat úgy ahogy vagy. Fontos vagy számodra és fontos a fizikai és lelki jóllét is. Amikor a testedtől sem iszonyodsz és képes vagy úgy viszonyulni magadhoz, hogy nem mások bizonygatását várod arról, hogy szép vagy, jól nézel ki, hanem tudod magadról hogy meztelenül is értékes vagy, fontos vagy és jó vagy. Nekem erről az jutott az eszembe, hogy mivel tudnánk valójában "bebizonyítani" azt, hogy fontosak vagyunk magunknak és szeretjük  a testünket, mint az önkielégítéssel? Jah, mert az bűn, igaz? Ki szerint? Sajnos amióta világ a világ kb ezt plántálják belénk, hogy nem szabad, undorító, bűn, a pokolra jutsz miatta. - Csernus szerint sok ember így is már a poklok poklát élni meg azzal, hogy elnyom magában dolgokat. - Nem is arról van szó, hogy bizonyítsunk magunknak, hanem hogy ne féljünk megélni azt, hiszen a szexualitás alapja saját testünk felfedezése. Ha valóban minden porcikánkkal ki vagyunk békülve és képesek vagyunk szeretni és elfogadni, akkor nem kell bűnnek éreznünk saját testünk önmagunk által végzett kielégítését sem. Valójában természetes dolog, ha elnyomjuk, vagy elfojtjuk magunkban, a saját poklunkba kerülünk általa. Az igazi szeretet elsősorban saját magunkban kezdődik, ha a saját testedet nem vagy képes úgy szeretni, a partnered testét sem fogod tudni teljes odaadással szeretni. Sokan undorodnak a saját nemi szervüktől. Ennek többségében biztos az otthonról tanult minta tehet, pedig az a valami ott a lábad közöd is te vagy, a te lényed, részed. Miért nem próbálod meg szeretni azt is és elfogadni? Már a kisbabák is néha, ha "odanyúlnak" a felnőttek rögtön elveszik a kezüket, hogy nem szabad. Pedig valamikor nekik is fel kell fedezni a saját testüket. Megtapintani azt, ami jelentőséget hordoz. Önmagunk kielégítése nem lehet bűn, hiszen az is a szeretetet jelképezi irányunkba....

Tabutéma: Melegnek lenni baj? - Coming Out

Talán azzal, hogy én most írni fogok erről a témáról lehet botrányt fogok kavarni, talán csak egy két olvasóm fog megbotránkozni rajta, vagy akár több nem tudom.

Forrás

Olvastam egy cikket, arról hogy melegnek lenni baj, ha tehetitek olvassátok el, mert nagyon szép írás. Sokat gondolkodtam róla és úgy döntöttem megérdemel egy bejegyzést ez a téma, mivel eléggé közel áll hozzám az LMBT kultúra. Alföldi Róbert véleménye szerint baj, amit nem kért az ember. Ez így van, senki sem kéri mégis így érez, hogy mi lehet ennek a hátterébe szerintem még mindig rejtély. Az én kis spirituális szemléletem szerint - minimum  biszexuálisnak kéne lennie minden embernek- a lélek számít. Legalább is nagyon sokszor így voltam vele. Rá kellet jönnöm azonban, hogy ez nem feltétlenül van így, mert a fizikai vonzódás is sokat számít. Ismeritek a pánszexualitás fogalmát? Elvileg én az vagyok, gyakorlatilag még nem tudom, hasonló a biszexualitáshoz. Pán-szexuális az a személy, akinek nem számít a nem, hanem a lélek. Így voltam vele nagyon sokáig. Tulajdonképpen tényleg fontosak a címkék? Hiszen régen az ókori társadalomban elég sokszor előfordult, hogy valaki a saját neméhez vonzódott vagy csak szeretkezett vele, tudtommal ez teljesen elfogadott volt akkoriban, vagy nem volt annyira tabutéma, mint manapság. Ott volt Szapphó példája nőkhöz írt szerelmes verseket, bár hivatalos bizonyíték nincsen arra, hogy leszbikus lehetett. A társadalomban sokan megvetik azokat az embereket, akik képesek felvállalni a másságukat csak azért, mert nem akarnak titkolózni, titokban élni.Szerintem teljesen normális dolog, ha valaki úgy akar együtt lenni a párjával mint minden"normális" ember. Mindig lesznek utálkozók, mindig lesznek beszólogató emberek. Sosem felejtem el, mikor olvastam Steiner Kristóf - Gumimatrac a Gangeszen című könyvét volt benne egy olyan rész hogy mikor utána szólnak az emberek az utcán, hogy "te rossz buzi", ő büszkén hátrafordult és utána kiabált, hogy "igen is jó buzi vagyok." Hogy mi miatt aggat valaki ilyen jelzőket másokra, miközben még az adott személyt nem is ismerik, nem is beszéltek vele, nem lehet tudni. Ki találta ki először is azt, hogy aki "buzi" az rossz? Nekem régen a meleg barátaim mindig azt mondták, hogy a buzi kifejezés sértő rájuk nézve - ezt amúgy én is megértem, fordított helyzetben nekem sem tetszene, ha lebuziznának - Mindenkit úgy kéne elfogadni ahogy van és amilyen. Függetlenül attól, hogy kihez vagy mihez vonzódik. Sok leszbikus vagy biszexuális él tagadó fázisban. Valamilyen szinten ez a tagadás dolog bennem is jelen van. Hogy miért? Mert a legtöbben tényleg szeretnének megfelelni a család idillikus képének, mert ilyen társadalomban növünk fel, ezt plántálják belénk hogy a család anyából apából és gyerekekből áll, nem két anyából sem két apából. Meg ugye ott van az is, hogy természetes úton gyermek sem születhet pedig a nemi szerveink elvileg éppen hogy arra valóak lennének, gyermeknemzésre. Persze ehhez az kell, hogy két ellentétes nemű pár szerelmeskedjen. Igazából megmerem kockáztatni azt a kijelentést is, hogy az AIDS egy biológiai fegyver első sorban a homoszexuálisok ellen. Tutira mesterségesen előállított valami, hogy akik "rendellenesen" viselkednek halljanak meg. Csak, hogy szerintem a biszexuálisok adták tovább a heteroszexuálisoknak is, így már nem csak a melegek vannak veszélyben ezzel a "gyógyíthatatlan" betegséggel kapcsolatban.Ha a Bibliát, vagy bármelyik vallás Szent könyvét vesszük alapul megint ott vagyunk, ahonnan elindultunk. Bűn, nem elfogadott. Megértem én, hogy sokan a Pride miatt lázonganak, mert hát már átment giccsparádéba, és emiatt is elítélnek mindenkit, mert "felvonul" pedig csak éppenséggel egyenlő jogokat akarnának, mint ami azoknak van akik simán járhatnak kézen fogva az utcán megbotránkoztatás nélkül és akár még csókot is válthatnak.Régen a Pride nem olyan volt, mint manapság. Ajánlok egy filmet, Az Imák Bobbyért pont erről szól. Anyukámmal végig sírtuk, hogy hogyan férhet ennyi gonoszság az emberekbe, nem akarok spoillerezni ezzel kapcsolatban nagyon, csak ha tudnátok milyen sok ember lett öngyilkos azért, mert nem tudott együtt élni a gondolattal, hogy meleg. Hogy nem tud a családjának örömet szerezni a megfelelő idillikus családi képpel, amit minden embertől elvárnak a szüleik. Melegnek lenni tényleg ennyire baj? Sok szülő azt hiszi csak egy átmeneti korszak a gyermeke életében, majd kinövi. Ezt mondták nekem is a J-rock animés korszakomra, ezt mondták a goth  korszakomra is és még mindig benne vagyok immár 8 éve... Van, amit nem lehet kinőni. Főleg, ha arról van szó hogy kit tart vonzóbbnak valaki, vagy kivel tudja leginkább elképzelni a szexuális együtt létet. Szerintem melegnek lenni nem baj, sőt vannak jó oldalai is. A melegség vagy biszexualitás nem döntés kérdése, ahogy a heteroszexuálisok sem úgy döntöttek. Lehet ez az elfogadott norma, de miért ne lehetne elfogadott a másság is? Csak azért megfelelni másoknak, hogy ne okozz csalódást hülyeség. El kell fogadnod magad olyannak, amilyen vagy, függetlenül attól milyen nemhez vonzódsz, értékes ember vagy, ne hallgass azokra, akik szerint "beteg" vagy. Ha nem vállalod fel önmagadat és megpróbálsz "normálisan élni, normális párkapcsolatban" elnyomva azt aki valójában vagy sosem lehetsz boldog. Ha nő vagy és férfi testben születtél élj nőként, ha férfi vagy női testben élj férfiként. Egy igaz ember nem fog ezért megvetni. A természet néha okoz csalódásokat, de manapság már lehet változtatni. Egy a fontos: Légy önmagad és ne akarj mások elvárása szerint boldog lenni, mert nem leszel az, ha hazugságban kell élned. Ha gondolod ne is aggass magadra címkéket, és ne is hagyd hogy mások skatulyázzanak be, csak légy azzal akivel jól érzed magad és boldog vagy. Hiszen a saját boldogságodért TE vagy a felelős. Ne hallgass másra.

Tabutéma: A nőiességről, avagy hogyan éld meg a nőiességed!

forrás:

Azért gondoltam, hogy ez egy jó téma lenne, mert én, mint nő gyakran felfázok. Ennek a lelki oka az, hogy nem élem meg a nőiességemet úgy, mint ahogy kellene és talán ezért tér vissza az a kellemetlenség. Szerintem több nő is küzd azzal, hogy hogyan élje meg igazán a nőiességét. És mint tudjuk, amiről gyakran beszélünk, amit gyakran ismételünk szokássá válik és a tudatalattink is elhiszi majd. Így megpróbálok a nőiességről pozitív szempontból írni, hogy ezáltal magamat is gyógyítsam abban, hogy hogyan is lehetek nő.

Ez a bejegyzést a nőkről fog szólni, ámde előtte fontosnak tartom megemlíteni azt, hogy valójában három férfit is megkérdeztem arról, hogy ők hogyan élik meg a férfiasságukat. Volt aki azt mondta, hogy szerinte egy férfi akkor férfi igazán, mikor meg is tudja védeni a nőt. Volt olyan ismerősöm, aki erre a kérdésre maga sem tudta igazán a választ és leginkább külsőségekben gondolkodott a kérdésről és volt olyan is, akinek a fizikai munka, illetve a szexuális együttlétet tulajdonította a férfiasság megélésének.

Nem született egy forma válasz egyik férfi ismerősömtől sem és szerintem ha a nőket kérdeztem volna ez ügyben, akkor is eltértek volna a válaszok. Az egyik legjobb barátnőmet is megkérdeztem, hogy ő, mint nő hogyan vélekedik erről és adjon nekem néhány tippet, hogy hogyan tudnám megélni a nőiességemet.

A férfiak nem tudják, hogy nekünk nőknek mi mindent kell átélnünk. Valamilyen szinten a szenvedés a nőiesség vele járója, ha jól tudom valami hasonló a bibliában is szerepel. A legtöbb  nő minden hónapban kb 1-2-3 napot végig szenved a menstruáció okozta görcsöktől. Hetekkel, a menszesz előtt fáj a mellünk, a derekunk, már akkor is picit fáj a hasunk és van, akinek még a háta is fáj. Kellemetlen érzéssel jár a szűzhártyánk elszakítása vagy is az első szexuális együttlét.  9 hónapon keresztül hordozunk a hasunkba egy babát, a mi teljesen felborítja a hormonháztartásunkat, émelygünk tőle, hányingerünk lesz és érzékenyek leszünk a szagokra, fáj a hátunk és mikor le telik a 9 hónap, vajúdás és fájdalom közepette hozzuk világra gyermekünket. Vajon mi lenne, ha ez fordítva működne? Vajon a férfiak egyszer is kibírnák ezeket, amit mi időszakosan szenvedésként élünk meg? (Biztos vannak a férfiaknak is hasonló kellemetlenségük, nem tagadom.)



Én sajnos gyakran ismételgettem magamnak azt, hogy "utálok nő lenni." Ugye ez elég rossz negatív kijelentésnek számít, egy nőtől. Néha szeretek, bár gyakran belegondolok, hogy ha férfi lennék talán könnyebb lenne 1-2 dolog. Ha már nőnek születtem, akkor legyek nő és élvezzem mind azt, ami a nőiesség megélésével jár. Valójában az első gondolatom nekem is a szexuális együttlétre terelődött, én is arra gondoltam, hogy egy nő ott tényleg nő lehet. Abban az órában, percben és pillanatban. De barátnőm véleménye a nőiességről, (hálás vagyok, hogy van nekem. :) ) hogy ő igen is szeret nő lenni elgondolkodtatott. Most szó szerint idézek tőle: " szerintem nem azt kell szeretni hogy nő vagy hanem azt kell szeretni aki vagy, hogy milyen nemű az már lényegtelen."

Figyelem ez egy kulcsfontosságú mondat!!!

Ha nőnek születtél, akkor szenvedned kell. Ez az élet rendje. Viszont, mi lenne akkor, ha ezek mellett a fizikai fájdalmak mellet igen is megélnénk azt, hogy nők vagyunk. Igazi nők. Nekünk azt kell megtanulnunk, hogy igen is BÜSZKÉK legyünk arra, hogy Nőknek születtünk.
Élvezzük, hogy fájhat a hasunk a menstruációs görcsöktől, mert az azt jelenti, hogy igen is termékenyek vagyunk és csodát hozhatunk létre. Élvezzük azt a 9 hónapot, mert csodát hozunk világra. Meg kell élnünk az anyaság örömeit. Hiszen a terhességnek is van jó oldala. Mint ahogyan a szerelem is megszépít bennünket. Tanuljuk meg értékelni minden egyes olyan pillanatot és tevékenységet, amivel még szebb nőkké, még ragyogóbbakká válhatunk. Általában hosszú hajunk van, amit százféleképpen variálhatunk, rengeteg ruha és egyéb kiegészítő között válogathatunk, nagyon sokféle kozmetikai eszközök vannak ahhoz, hogy mi nők sokkal jobban érezzük magunkat a bőrünkben. És ne féljünk meztelenül be állni a tükör elé és kijelenteni: " Meztelenül is szép vagyok! " A női test gyönyörű legyünk rá büszkék, hogy nőnek születtünk. Az élet számunkra is számtalan szépséget és gyönyört hordoz. Éljük meg! Hiszen nőnek lenni.... CSODÁLATOS érzés.

Minden nő társamnak és férfinak üzenem, hogy jobb veletek a világ!