Akad jelentkező? :D

íme, itt egy kedves fiú,
Vicces és jó humorú.
Teste csupa meztelen,
Azonnal elvette az eszem

Fogadást nyerve, sörért cserébe,
Meztelenül vonult végig szégyenébe.
Megszokta a helyzetet sztriptízelni szokott,
De ahhoz megfelelő nézőszám lenne adott.

Nem csak vicces, de okos is.
Ő amolyan intellektuális.
Bár táncolni nem tud, mégis műsort adna
ki az aki megnézné őt, erre vállalkozva?

Mirage - Metropolis

A legjobb dolog a  verselemzésben az, hogy bármit beleláthatunk egy adott műbe, bárhogyan is értelmezhetjük, úgy sem fogjuk megtudni igazából, hogy mit gondolt a költő, mikor megalkotta az adott művet. Valamiért én a  Mirage dalokkal is így vagyok. Számomra tök pozitív dolgokat sugallnak a dalszövegek. Elgondolkodtatóak nagyon.
Most jutott eszembe, hogy Trish is szentelt egy bejegyzést régebben nekik, ide kattintva megleshetitek.
Sajnos csak egy albumuk jelent meg annak idején, ami  "Száll a kakukk fészkére" nevet viseli. Mikor először halottam rögtön  a film jutott az eszembe.




"A percek mama. A percek. Mert olyan súlyosak lesznek.
Na és a fehéren izzó csend, mely bekerít.
És lassan hömpölygő órákat teremt."

Néha elvesztegetjük az értékes perceinket felesleges dolgokra. Persze, hogy súlyossá válnak, egyszer csak majd elfogynak és vége. Minden pillanat, minden perc számít, értékeljük őket...


"Aki nem mer, az egyedül marad, a város gyártja a halottakat"

És ez tényleg így van, mert lenne valami veszíteni valónk, ha bátrabbak lennék és mernénk? Nem, viszont ha meg sem próbáljuk akkor már igen.

"Sopenhauer és az akarat, mentsd meg ha tudod magadat!"
Álmomba gyönyörű helyeken járok, ne mond el a valóságot
Kit érdekel hogy mi az igaz, ha igaz az, hogy
szebb ami nem az.


(...) Te vagy az isten, teremtsd meg magad! 

Az akarat. Mint tudjuk elméletileg az akarat egy nagyon hatalmas mozgatóerő itt a földön. Akarattal bármit ellehet érni. Igen, ezt mondják. Szeretném hinni én is, hogy így van. Sőt, az egyik felem hisz is benne, de ott a másik, aki bármennyire is akarja mégsem tudja elérni azt, amit szeretne. Miért? Mert nem akarja eléggé? Pedig ő küzd a legjobban. Vagy, ahogyan Louise L Hay mondaná "Kudarc nem létezik, csak késleltet siker." Mi képesek vagyunk megmenteni magunkat, de ahhoz valamiért hinni is kéne benne. A világ nem mindig szép. Ez egy tény, de az álom az más. Álmodozni, képzelegni kell, mert az néha valósággá is válhat, így ami jelenleg még nem is igaz, később igazzá válhat.

Mert minden emberben létezik egy isten, ami valójában önmaga.

Én így értelmeztem.

Szeretethiány

Ma pont olvastam Csernus - Kiút c. könyvében egy érdekes mondatott. Felnéztem, kezemben tartottam a könyvet és megálltam egy pillanatra. Nem fogom szóról szóra idézni, de a lényege az volt, hogy a szeretethiány többnyire azért alakul ki, mert nem vagyunk képesek szeretni és elfogadni magunkat és azt a szeretetet mástól várjuk, így például egy másik fél kompenzálhatja az ürességet. Konkrétan önmagunk szeretete nem egy egyszerű feladat, bevallom tükör előtt állva szoktam beszélgetni magammal - bár ez a szoktam dolog kicsit túlzás. - A lényege annyi, hogy őszintén beszélgetek magammal, bár az elején nehezen ment és sokszor elröhögtem magamat, de mostanában akárhányszor belenézek egy tükörbe, vagy egy kirakatablakában meglátom magamat, megállok picit és kimondom magamnak, hangosan hogy: szeretlek, nagyon nagyon szeretlek és elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Elvileg ez egy jó kis terápia, és előbb vagy utóbb tényleg érezni is fogjuk, hogy sokkal szeretetteljesebben beszélünk magunkkal/magunkról, ahogy tetszik. Nos, tulajdonképpen ez egyfajta tabujellegű bejegyzés lesz, mert hamarosan rátérek arra, hogy mi fogalmazódott meg bennem, mikor olvastam azt a kis részt a könyvben.
Mit jelent valójában az önszeretet? Csernus valahogy úgy fogalmazta meg ezt, hogy mikor belenézel a tükörbe és nem érzed azt magadtól, hogy hánynod kell. Végülis így is lehet. De, amikor érzed azt, hogy teljes vagy, hogy eltudod fogadni magadat úgy ahogy vagy. Fontos vagy számodra és fontos a fizikai és lelki jóllét is. Amikor a testedtől sem iszonyodsz és képes vagy úgy viszonyulni magadhoz, hogy nem mások bizonygatását várod arról, hogy szép vagy, jól nézel ki, hanem tudod magadról hogy meztelenül is értékes vagy, fontos vagy és jó vagy. Nekem erről az jutott az eszembe, hogy mivel tudnánk valójában "bebizonyítani" azt, hogy fontosak vagyunk magunknak és szeretjük  a testünket, mint az önkielégítéssel? Jah, mert az bűn, igaz? Ki szerint? Sajnos amióta világ a világ kb ezt plántálják belénk, hogy nem szabad, undorító, bűn, a pokolra jutsz miatta. - Csernus szerint sok ember így is már a poklok poklát élni meg azzal, hogy elnyom magában dolgokat. - Nem is arról van szó, hogy bizonyítsunk magunknak, hanem hogy ne féljünk megélni azt, hiszen a szexualitás alapja saját testünk felfedezése. Ha valóban minden porcikánkkal ki vagyunk békülve és képesek vagyunk szeretni és elfogadni, akkor nem kell bűnnek éreznünk saját testünk önmagunk által végzett kielégítését sem. Valójában természetes dolog, ha elnyomjuk, vagy elfojtjuk magunkban, a saját poklunkba kerülünk általa. Az igazi szeretet elsősorban saját magunkban kezdődik, ha a saját testedet nem vagy képes úgy szeretni, a partnered testét sem fogod tudni teljes odaadással szeretni. Sokan undorodnak a saját nemi szervüktől. Ennek többségében biztos az otthonról tanult minta tehet, pedig az a valami ott a lábad közöd is te vagy, a te lényed, részed. Miért nem próbálod meg szeretni azt is és elfogadni? Már a kisbabák is néha, ha "odanyúlnak" a felnőttek rögtön elveszik a kezüket, hogy nem szabad. Pedig valamikor nekik is fel kell fedezni a saját testüket. Megtapintani azt, ami jelentőséget hordoz. Önmagunk kielégítése nem lehet bűn, hiszen az is a szeretetet jelképezi irányunkba....

Egy debreceni zenekar koncertén jártam. /Gate69/

Tegnap koncerten jártam. Már hiányzott kicsit  a debreceni rockélet, régen egy barátnőmmel nagyon sok Rammlied (Rammstain tribute) koncertre jártunk, nagyon jók is voltak. Sajnos már páréve megszűnt és ezzel már mi sem igazán jártunk ilyen debreceni hazai koncertekre. Kaptam egy meghívást a Gate69 koncertre. Rákerestem a Youtube-on és megtetszett. Gondoltam elmegyek rá, bár a helyzet úgy hozta, hogy egyedül. Sosem koncerteztem még igazából egyedül, ennek a fő oka természetesen a rosszulléteim voltak, na jó. Volt egy Nyughatatlan koncert kb két éve, amire egyedül mentem el, két szám után rosszul is lettem... Gondoltam, hogy itt is benne lesz a pakliban, de aznap úgy viszonylag jól éreztem magamat, és úgy voltam vele, hogy csak elmegyek. Meg hát jeleztem is az eseményen, Daninak is, hogy ott leszek. A kikapcsolódás meg tényleg nem árt a sok mostanságért stressz miatt.

A Gate69 tagjai közül, csak egy srácot ismertem (Ő hívott az eseményre is) a "hős", aki eljött a tavaly nyáron szervezett debreceni goth talira egyedül.
Tagjai: Juhász Dániel - Énekes, gitáros, Gyarmati Dominik - Vokál és gitár, Orbán Balázs - Basszusgitár, Újlakán Kálmán - dobos.

Az esemény úgy volt meghirdetve, hogy  300 ft a belépő, de az első 15 embernek ingyenes a belépés. A sors úgy hozta, hogy belekerültem a 15 főbe, így ingyen élvezhettem a koncertet. Kis késéssel, de kb háromnegyed nyolckor az első zenekar az Amorf Magzat lépett színpadra. Nos, a tagjai meglehetősen fiatalok voltak (már értem a "magzat" szót, vagy még sem?), de azért elég ügyesek a korukhoz képest, bár a vége felé picit jobban megszédültem, de szerencsére csak egy kis pillanat volt. Talán ez a szédülés is azért lehetett mert nagyon jók voltak?! Nem játszottak sok számot és leginkább feldolgozásokat. Mondanom sem kell, hogy a legnagyobb rajongótábort a Gate69 kapta. Ha jól tudom 2014-ben alakultak, így volt is idejük rajongókat toborozni. Saját számaik mellet feldolgozásokat is játszanak, ráadásul elég jól. Hallhattunk tőlünk Tankcsapda, Nirvana, Judas Priest, AC/DC és Misfits feldolgozást is. ( A Misfits-nél nagyon megörültem, hogy egy kis horrorpunk is teret kapott.) A saját számaik angol és magyar nyelvűek, általában Dominik és Dani írja őket.

Forrás

Nem is megy nekik olyan rosszul az angol, mint sokan gondolnák. Kiejtésben is ott vannak. Nagyon jó partit és koncertet adtak a fiuk! Még azt is tudják, hogyan kell szórakoztatni a nézőket. Szerintem pár éve múlva a sok fellépés és tapasztalat magasabb szintekre juttatja őket. A lassabb szerelmes-jellegű számaik valamiért jobban a szívemhez nőttek, de a pörgősebbekben is voltak érzelmek bőven. Azért szívesen hallanék tőlük egy-két Calabrese számot is, ha már a Misfits-ért úgy megőrültek a lányok. :D

Szóval, ha valaki éppen Debrecenbe jár és lesz koncertjük, mindenképpen ajánlanám hogy hallgassák meg őket élőben is.

Amit sajnálok az az, hogy a Youtube-on nincsenek annyira jó minőségű felvételek. :( De azért valamennyire hallgatható.

A következő koncertjük május 28.-án lesz, a MAG vendégzenekara lesz a Gate69.

Amúgy a koncerten voltak beszélgető partnereim. Az énekesbarátnője meg egy budapesti goth lány. =) /Néha merek embereket leszólítani, félősen is. / Sőt, még ismerősöket is láttam, aminek szintén nagyon megörültem.

Jövőhéten Bordó Sárkány koncertre megyek.

Csütörtök: Tradgoth

A hagyományos gothstílus, a kezdetek kezdete, ahonnan minden elindult. A Deathrock volt az előfutára, de mégis több lett belőle, mint zene és egy egész eszmerendszerré, szubkultúrává nőtte ki magát. Bár manapság már tényleg kevesen vannak, akik a Tradgoth zenét létesítenék előnyben, hű követői azért még akadnak, szerencsére. 

Én is mostanában lettem nagy rajongója a 80-as /90-es évek goth rock bandáknak. Nagyon tudok azonosulni velük és az egész hangulattal. Néha, ilyenkor visszavágyódnék azokba az időkbe (de tudom, hogy nem volt jobb). Külföldiek közül a The Cure, Siouxsie and the Banshees, Sister Of  Mercy, Bauhaus, Joy Divison a legismertebbek, a magyar goth rockszíntér még inkább elfeledett lett, azért a Fuck Off System (F.O System) elégnépszerű még most is. De hogyha valaki szereti a tradgoth zenét és bővüljön a magyar repertoárja ajánlom a Hold, a Mirage, a Nulladik Változat, a Mask, a Bocs, hogy élünk, az I love You és a Balkán Futourist nevezetű zenekarokat. Azt azért fontosnak tartom meg említeni, hogy Trish blogján bukkantam rá sok magyar goth rockra.

A külső jegyekben fellelhető kicsit a punkstílus jellemzői is, mint pl: szegecsek, neccharisnya/felső, bőrkabát, bakancs, csizma. A hatalmas feltupírozott hajak és az erőteljes sminkek. Színben itt a fekete a dominánsabb, de előfordul egy-egy színesebb darab is.

Nem tudom, hogy itt mennyire látszik a sminkem.

Talán itt jobban. (áá azok a kósza-szálakXD)

Lehet picit kővérit ez a piros neccfelső, ezért elnézést is érek.  A hajamat feltupíroztam, nem tudom mennyire látszik. Az egyik oldalt kicsit feltűztem, hogy azért benne legyen valamelyest a kislányos mivoltom, a másik oldalt meg frufruszerűséget szerettem volna csinálni egy kisebb hajtincsből, nem tudom sikerült el. A tupír sajna alig maradt meg a hajamban, pedig nagyon sok lakkot fújtam rá. Csak hát fújt a szél. Meg lehet gyengén tupírozok. Na mindegy. Sminkem fekete szemceruzával kicsit befestettem a szemöldökömet, fekete szemhéjpúderrel a szemhéjamat és fekete szemceruzával kicsit kihúztam cicásabbra és alul a szemceruza vonalában is húztam mindkét oldalra egye-egy cicásabb vonalat. Akartam volna még a két szélére vagy három pontot is elhelyezni, de elfelejtődött. A szám fekete szemceruzával kontúroztam és piros rúzzsal festettem be. 

És az első magyar gothrock zenekar, akikre rákattantam.

Vidám, sötét, elvont és elektro - Ashbury Heights

Forrás

Hamarosan érkezem  kihívás újabb állomásával, ami szerintem senkinek sem lesz újdonság, hogy a perkygoth lesz az. Nos, ezzel a bandával pont, hogy ezáltal ismerkedtem meg és nagyon rájuk vagyok függve. Igen, ciki vagy nem ciki de eddig sosem mélyedtem el abban, hogy a perkygoth-hoz milyen zene is illik. Illetve eddig is hallgattam egy-két olyan zenét, csak hát nem éppen tudatosan.

A zenekar 2005-ben alakult. Mint jól tudjuk már, a Skandináv országok elég jók és kiemelkedően teljesítenek, ha zenéről van szó. Ez alól ez a banda sem kivétel, ők Svédországból származnak.
Bár átment néhány tagváltáson egy állandó azért maradt, mégpedig az alapító Anders Hagström.Yasmine Uhlin 2008-ig működött együtt az Ashbury Heights-el, Kari Berg pedig 2010-ig. A két tag csere után a banda 2010-ben feloszlott a sok vita és nézeteltérés miatt, majd később 2013-ban újra összeálltak, immáron  a harmadik énekesnővel Tea F. Thimé-vel.
Zeneileg elektronikus besorolást kapott, de némelyik számukban erőteljesen ott van a szintipop hangzás is.

Dallamuk többnyire vidám hangulatot keltenek -legalábbis én boldog leszek tőlük -, de van egy-két melankolikusabb hangvételű zenéjük, kicsit már-már discosabb beütésű, néhány számáról igazából pont, hogy a 80-as/90-es évek disco zenéje jutott az eszembe. A dalszövegeik eléggé összetettek, én úgy jellemezném őket, mint a groteszk ellentétek kibontakozása. Azért gondolom groteszknek, mert pozitív tulajdonságokat, érzelmeket kiváltó dolgokat is belecsempésznek a szövegeikbe, mint pl: mosoly, szépség, hattyú, Krisztus stb. Az már más kérdés, hogy ezt hogyan ötvözik a sötét vonallal.

 Mondanom sem kell, hogy új kedvencre leltem. 

Forrás

Közhely-e a lélek bölcsessége?

"A szépség nem az arcodon van. A mosolyodban. A szívedben." Ez az idézet Oravecz Nórától származik, ami manapság nagy felháborodást keltett, amiért általános iskolai alsó-osztályos tankönyvben jelent meg. Mennyire bűnös dolog gyerekeket valami másra is tanítani? Ami a hétköznapi életben még fontos lehet, bár főleg felnőtt fejjel.
Ez szintén olyan dolog, mikor kisgyerekeknek adják fel kötelezőolvasmányként Exupéry-től  A kis herceget. Lehet, hogy most még nem értik meg. De később, idősebb fejjel sokkal többre fogják értékelni. Talán a valódi probléma ott kezdődik, hogy félreértelmezik. Ennyi erővel Bagdi Emőkét, Louise L Hay-t, Müller Pétert, Szepes Máriát, Popper Pétert is lenézhetnék vagy Lao Che-t vagy akár Rousseau-t is.

Itt nem arról van szó, hogy megszabják hogyan élj. Csak egy lehetőséget kínálnak, amivel szabad akaratodból dönthetsz úgy, hogy élsz e vele, vagy nem. Ami biztos, mindannyian saját tapasztalatból beszélnek. Mert miért próbálna valaki megértetni, megmagyarázni valakinek valamit, amihez ő maga sem ért, mert nem tapasztalta? Az élet lehet ennyire egyszerű is, de sajnos túl bonyolítjuk néha, vagy akár mindig és ez alól én sem vagyok kivétel. Annak is az egó az egyik legfőbb okozója. Nem, nem az egoizmusra gondolok.

Gondolom Exupéry egyik leghíresebb filozofikus gondolata, a "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." is közhelynek hangzik már. Valójában több értelme is van, utalhat a  külsőségekre is, de utalhat valami másra is, amit én azután értettem meg igazán, amikor megnéztem A kis hercegről szóló animációs mesét. Ha becsukjuk a szemünket láthatjuk az eltávozott szeretteinket a szívünkkel. Ezért lehet jól látni a szívvel, mert ha azzal látunk, akkor nincsen láthatatlan.

A fentebb említett idézet, szerintem egy sokkal másabb fajta szépségre utal, amit nem a külsőségekben kell keresni. Nincsen baj azzal, ha valaki mondjuk tényleg próbálja a testét széppé tenni, sportolással, sminkkel, szép ruhákkal, kiegészítőkkel. Kell is, én is szeretem szépnek látni és érezni magamat. De az idézet szerintem éppen arról szól, hogy lelkileg kell igazán összhangban lennünk magunkkal. Ilyen esetben az a fajta külsőség, amit tényleg külsőségnek értünk elenyészik. Mert lehet bármilyen, szép, esetleg kicsit rút  férfi, nő, idős, fiatal, gyermek. Ha lelkileg ragyog széppé változik. És ez a fajta szépség néha sokkal többet ér, mint egy drága ruha, vagy jó alak.

Vasárnap: Viktoriángoth

Tudom, hogy most szombat van és azt is tudom, hogy kimaradt a csütörtök a  péntek és ergo a szombat is. Pótolni fogom őket, nyugi. Csak ma voltam turizni és új gyöngyszemre bukkantam egy fűző személyében és felavattam a kihívás folytatásával együtt. :)

Annie írt egy gyönyörű összefoglalót - én sosem tudnék ilyen szépen írni róla - itt megleshetitek.

Ahogy Annie is írta tényleg  a legtöbben ezzel a fajta goth stílussal ismerkednek meg hamarabb. A kívülálló személyek gyakran vonhatnak le itt is téves következtetéseket, mégpedig azért, mert többnyire úgy vélik, hogy oda vágyódnak vissza. Pedig nem. Régebben talán én is így voltam vele, de rájöttem hogy minden korszaknak - amiért rajongok -  vannak hátulütői.
Egyszer régen ki lehetett tölteni egy kérdőívet a goth szubkultúrával kapcsolatosan és volt egy olyan kérdés, hogy "szerinted a goth lányok miért hordanak fűzőt?" Nos, szerintem pont azért, hogy kimutassák a korszak értékei iránti tiszteletet. Hiszen ezekben az időkben sokkal illemtudóak, tisztelettudóak, műveltek, erkölcsösebbek voltak az emberek, a férfiakban több volt az udvariasság, mint manapság. Az értéktelenség elleni tüntetés látszik azon is, hogy a Viktoriánus korabeli gyászruhákat veszik alapul a kinézetben.  A melankolikus/romantikus emberkék választják leginkább. Öltözködésben a fekete és a hatalmas szoknyák dominálnak, na meg persze fűzők és sok sok csipke, bársony és a többi  hasonló kellemes anyag. Kiegészítőnek vallási jelképek, legyezők, csipkésnapernyők, kalapok jelennek meg. Férfiaknál a cilinder, sétapálca, zsebóra. Sötét elegancia, ami árad belőle és magával vonzza a tekinteteket. Irodalmi háttere is van, ami inspirációt ad, ide tartoznak pl: Poe, Byron és Shelly (ők a legismertebbek talán.) Zenei téren a klasszikusokat létesítik előnyben, de azonosulni tudnak a Nox Arcana, Proyecto Oniric és a Sopor Aeternus hangulatával is.

  

Bocsánat a mosolyért, ilyen vagyok többnyire. :)

 

A sminkem leginkább kicsit uncsim szerint kleopátrásra sikeredett. Kiegészítőim nem nagyon voltak, bár gyűjtöm a legyezőket és abból sok van, csak eléggé fújt a szél és néha elbújt a nap, furán néztem volna ki úgy pózolni egy csipkéslegyezővel. 

Azt szeretném megjegyezni, hogy azonosulni tudok az ő eszméikkel is abszolút, ezért sem tudnék kimondottan leragadni egy alstílusnál sem. Öltözködésileg is leginkább úgy szoktam megjelenni, amikor amihez kedvem van. Mert lehet valaki perky goth úgy is, hogy full feketében van. /deerrőlmajdkésőbb/

Mert megbocsájtani tudni kell.

Forrás

Néha elveszítjük a fejünket. Megbántunk másokat, olyan embereket is, akik valójában nagyon fontosak nekünk. Állítólag az emberek alaptulajdonságai nem változnak, de ha törekedünk rá, akkor talán mégis. El kell engedni a múltat, múlttá válni. Ezért sem szabad ostorozni saját magunkat a múltban elkövetett hibáinkért. Ha a megsértetteknek sikerült továbblépniük, ha már úgy sem haragszanak és elengedték a múltat, vagy éppen tudják hogy milyenek vagyunk és ez a rossz tulajdonságunk, amin uralkodni nem igazán tudunk, akkor TE miért nem tudsz tovább lépni? Hidd el, nem vagy rossz ember! Értékes vagy, szerethető és a legfontosabb, mersz bocsánatot kérni!!! Ami egy hatalmas erény, főleg ebben a mai világban. Bár sokkal jobb lenne úgy élni, hogy ne kövessünk el olyan hibákat, amiért bocsánatot kell kérnünk a későbbiekben. Mivel tudod, hogy milyen érzés az, mikor másokat megbántasz. Ezért te is tudod nagyon jól, hogy tudni kell megbocsájtani. Engedd el, légy erős és szárnyalj a békében! Légy békében önmagaddal.

Szeress, nevess, élj és légy egy kicsit büszke. Büszke arra, hogy megmered tenni az első lépéseket még akkor is, hogyha nagyon kellemetlen. Akiknek fontos vagy és akik szeretnek, azok úgy fogadnak el téged, ahogyan vagy! Hevesen is, hisztisen is, idegesen is. Ezek olyan tulajdonságok, amik bár nem a legpozitívabbak, de törekszel rá hogy javuljanak. A törekvés meg már félsiker. Lépj tovább. Ne őröld magad állandóan a múltban elkövetett sérelmekért. Mindenkinek jár a megbocsájtás ereje. Ha többször, akkor többször. Akiknek igazán fontos vagy, mindig szeretni fognak. Bármilyen is vagy, bármilyen hibát is elkövetsz, bármennyire is megbántod őket, de szeretni fognak. Szeresd magadat, nem vagy te rossz ember. Mert a rossz tulajdonságaid néha elgörbülnek a jók mellet. Számtalan jó tulajdonságod van! Hagyd, hogy legyen és légy erős! A többiek már nem haragszanak, így te se tedd. Nem könnyű. Sőt, talán a legnehezebb saját magunknak megbocsájtani, de nem is lehetetlen. Bár, ahhoz lelkileg is erősnek kell lenni, hogy valóban elengedhesd azt, amilyen szavakkal megbántottad a sértetteket. A szavak néha jobban fájnak, mint a tettek

Sajnálom, Kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek /Ho'oponopono/

/Igen, saját magamnak szól elsősorban./

Köztemető Debrecenben.

Tegnap anyukámmal és a nővérével temetőben jártunk. A debreceni temetőről szerettem volna én is egy téli fotósorozatot csinálni, csak hát nem is volt olyan telünk, ami ideális lett volna. Így készítettem néhány képet a tavaszi tündöklésében.

A temető 1932-ben épült és abban az évben július 15.-én nyitotta meg kapuit. Az ország egyik legszebb temetői közé tartozik.

A második főbejárata.

Ahogy belépünk a kapun, szemben találhatjuk a krematórium, ravatalozó épületét. A középen lévő ravatalozó a legnagyobb. Ami  még érdekesség, hogy kicsit parkosabb részei is vannak a temetőnek, így szintén közvetlen a bejárat utána a ravatalozóval szemben található egy tükörtó.

Egy kép az egész krematóriumról, anyum nővére és anyum sétálnak előttem.

A bejárat jobb oldal elején vannak a gazdagabbak, jómódú és hírességek eltemetve. Található állatorvosok, lelkészek, írók-költők sírja is. Csokonai síremléke nem a debreceni köztemetőben van elhelyezve, hanem a Dorottya utcán, ami nagyon messze van a köztemetőtől.

Ez a síremlék olyan, mintha egy kripta lenne. Csodálat, ahogyan a borostyán beborítja az egészet. Belül van egy kis pad is.

A bal oldalon is találhatunk szebbnél szebb sírköveket, síremlékeket. Közöttük lesz mamám és papám sírja is, meg a dédinagymamámé is.

Dédi sírja, anyum nővére van a képen. Ami érdekesség, hogy ez is egy eléggé régi sír, végül is dédpapa is itt van eltemetve, na de hogy ők az 1800-as éve végén születtek és dédmama kb 90 évet élt. Durva, nem?

Mama és papa sírja. Anyai-ágról. 

Jaj, majdnem elfelejtettem. Elvis Predator forgatott egy klipet a temetőben.

"Halott időben, halott a táj..."

Mert mindenkinek lejár egyszer a földi ideje. Hogy hová jutunk utána? Senki sem tudja. A halál tabu. Többnyire nem beszélünk róla, ez a nem beszélés viszont oda vezethet, hogy egyre nehezebb lesz elfogadni és megérteni a tényt, hogy "mind el kell menjünk, nincsen magyarázat". Csakhogy a Bonanza Banzai-tól is idézgessek picit. Talán ezért is lehet nehezen feldolgozni a gyászt. Főleg, hogyha valaki nagyon közelről találkozik vele. Milyen érzés lehet? Mi játszódik le a testben? Látunk-e egyáltalán valakit, aki megfogja a kezünket és tovább vezérel?  Van lélek? Van élet a halál után? Vagy talán nem is ez a valódi kérdés, hanem hogy van élet a halál előtt? Ha van az milyen élet? Azt mondják semmi sem biztos, csak a halál. Hiszen a születés sem biztos, mert van halva-születés is. Mi a lét valódi értelme? Van egyáltalán neki? Vagy csak élünk és egyszer csak vége. Talán nem is élünk és egyszer csak vége. Eddig a Dir En Grey- Ain't Afraid to die című száma volt az, ami segített feldolgozni az elmúlást. Most - ahogy elkezdtem jobban ráfüggni a virrasztókra - a Virrasztók segítenek a folyamatban. Eltelt már egy év, mégsem könnyű tovább lépnem. Azt is tudom, hogy az állandó rettegés, félelem még több gátat-szab az életben. Önmagam gátja lettem. Szabadulni akarok, mégis fogva tart. Biztos van kiút, lesz is. Ahhoz tovább kell lépnem. Mert, mi a halál? Egy állapot. Egy olyan állapot, ami fizikai testünket örökké ledermeszti. De, ha Mary Elizabeth Fry verse igaz, miszerint: "Síromnál sírva meg ne állj. Nem vagyok ott, nincs is halál" Akkor ez bizonyíthatja, hogy a lélek tovább él és csak az anyagi létünk szűnik meg. Ne félj  haláltól. A halál mindenhol ott van, körül vesz bennünket és nincsen ellenne menekvés. Nem lehet előle elbújni, elfutni. Utolér. Törődj bele. Egyszer te is porrá leszel.

/Egyhipohondernaplójából/

Lelki megrázkódtatások, iskolai erőszak - Kinek a hibája?

Az egyik bloggertársnőm már írt egy hasonló bejegyzést, amit itt olvashattok el. Nem akarom lekoppintani az írását, de úgy gondoltam, hogy ez tényleg egy olyan téma, amiről nem szabad hallgatni. Így mivel én is éltem át hasonlókat, muszáj beszélnünk róla. Szóval ez egy nagyon személyes hangvételű poszt lesz. Talán a nap bloggere-s bejegyzésemben írtam arról, hogy az iskolai bántalmazások engem sem kerültek el és bár megbocsájtottam, nem haragszom rájuk és talán hálás is vagyok nekik, mégis lehet hogy a lelki trauma annyira mély nyomott hagyott bennem, hogy emiatt félek a fiúktól. Igen, ez így van. Nem tudom jól kezelni, hogyha egy fiú nagyon kedves velem, mert nem ehhez szoktam hozzá. Talán ezért is állnak távol tőlem a romantikus dolgok. Sajnos kicsi korban a gyerekek belesem tudnak gondolni, hogy amit másoknak adnak mennyire maradandó sérülést okozhatnak. A legtöbb gyerek - nem csak gyerek, hanem felnőtt is - fél attól, amit nem ismer. Fél, mert nem is akarja megismerni. Így amit nem ismer vagy akit nem ismer azt csak úgy tudja kompenzálni, hogy bántja.
Néha talán a lelki-fájdalmak jobban tudnak fájni, mint a fizikai sérelmek. Engem általánosban nagyon sokszor megaláztak, megvertek, bántottak legfőképpen a fiú osztálytársaim, de voltak más osztályokban is olyan emberek, akik szintén megaláztak. A legfőbb oka mindennek leginkább a rosszulléteim voltak. Azt hitték, hogy szimulálok, hogy csak feltűnési viszketegségem van. (Akkor hallottam életemben először ezt a szót, mikor az egyik osztálytársam megkérdezte, hogy ezért csinálom-e a rosszulléteimet.) Nos, a válasz nem. Egyszer megkérdezte tőlem valaki 6.-ban hogy miért nem tudom élvezni az életet, mint bárki más? Mert szenvednem

Forrás

kell, azért nem. Én is más voltam mint a többiek, nem tudtak elfogadni. De az osztályomban még volt két olyan személy, akit szintén bántottak vagy lelki terrornak tették ki őket. Ez még semmi, egyszer a nővéremet, aki felettünk járt két évvel szintén bántották az osztálytársaim. Szép kis általános iskolai élményünk lehetett, igaz? Nem, rossz emlékek, nagyon rossz emlékek. Bár nem csak nekem voltak ilyen élményeim azzal az iskolával kapcsolatban, hanem még sok más embernek is. Köztük egy szegény értelmi fogyatékos kisfiúnak... Ő végképp nem tehetett arról, mégis bántották. Mert nem értették. Nem lehet mindent megérteni, de ellehet fogadni. És még csodálkoznak a felnőttek, hogy miért sír állandóan az a kislány/kisfiú? Miért szeretne meghalni és miért depressziós? Mert senki nem tesz ellene semmit, hogy vége legyen a szenvedésnek. Igazából belegondolva engem még egy-két tanár is megalázott, mikor rosszul voltam. Apukám egyszer azt mondta, hogy védjem meg magamat. Amikor megfogadtam a tanácsát kinek kellet lemennie az igazgatónőhöz? Hát persze, hogy nekem. Talán a boldogságórák, ha minden iskolában bevezetik majd, megtanítja a gyerekeknek azt, hogy hogyan fogadják el a másikat olyannak, amilyen.
Mégis kinek a hibája? A szülőé, mert rosszul nevelte volna a gyermekét? Az iskoláé, mert nem figyelnek annyira a gyerekekre, amennyire kéne? Kinek a hibája, hogy más gyerekeknek szenvedniük kell a társaik miatt?  Kinek a hibája?
Hányszor tettem fel magamnak a kérdést és választ nem kaptam. Most már tudom, hogy ezeknek a gyereknek nem mivoltunk a valós célpontjaik, hanem saját maguk. Magukkal küzdenek, gondjaik vannak, de nem tudják máshogy levezetni, így mások életét teszik tönkre, azt remélve hogy az ő életük majd ezáltal jobb lesz. De nem lesz jobb, a nyomor ott marad bennük, ráadásul ha valaki magára ismer majd az írásomban rájön arra, hogy ő is lehet a felelős egy emberi élet tönkretételével kapcsolatban. Neki kell úgy leélni az életét, hogy tudja mit tett és hogyan alázta meg a másikat szavakkal, tettekkel egyaránt. Nem mindegy, hogy milyen mintát hoznak el otthonról és hogy mit látnak. Azt hiszik, ez a követendő példa, ami majd minden rossznak véget vet, de nem. Az sem volt jó megoldás, hogy nekem apukám azt javasolta védjem meg magamat. Az erőszak csak még több erőszakot szül. Talán az elkövetőkkel kéne leülni és megbeszélni, hogy mit miért tesz.  Akkor lehet felszínre törnének az erőszakos viselkedések lelki hátterei. Az egyik ex általános iskolai osztálytársam annak idején felvett msn-re. Az egyik barátnőmnek mondtam, hogy félek. Azt válaszolta, hogy "Nyugi, csak nem fog virtuálisan megverni." Szerencsére nem ilyen törekvései voltak, amikor elkezdtünk beszélgetni. Kedves volt, jó fej, aranyos. Azért megkérdeztem tőle, hogy miért bántott általánosban. Azt válaszolta, hogy mert nem szerette akkoriban a lányokat. Ez olyan tipikus, sok kisfiú nem szereti a lánytársait, de mégsem bántja őket csak én voltam ezzel így "megtisztelve", meg az a másik két lány. (Nem akarok rossz kifejezéseket használni, de amolyan "csúnyák" kategóriájába tartoztunk.) Kiközösítések sorozata a gyerekek és fiatalok élete. Nehéz megérteni és beleképzelni magunkat a másik helyzetébe. Megérteni, elfogadni. Továbblépni? Lehetséges lenne? Igen. Minden megélt kínt, sérelmet elraktároznak a sejtjeink. Ezekre többnyire reagálnak is valahogyan, ha persze végképpen nem tudjuk megemészteni komoly egészségügyi problémáink is lehetnek. Sokan mégis képtelenek a megbocsájtásra. Felemészt belülről és észre sem vesszük. A stressz mellet a harag és a gyűlölet a legnagyobb halálos méreg. Te megtudsz bocsátani?

Szerda: Deathrock

A goth ezer arca kihívásnak a szerdai napja a Deathrock. Leginkább zenei háttere van, mint kimondott szubkultúra. Vegyíti a punk elemeket a horrorral. A Deathrock zene majdnem olyasmi, mint a Horrorpunk. Nem olyan régen lettem a Horrorpunk zenei stílusnak a rabja, ezért nem is áll tőlem annyira távol a Deathrock sem. Igazából mikor láttam, hogy a kihívásnak valamelyik napja akkor kicsit megijedtem és úgy voltam vele, hogy helyettesíteni fogom valami mással, ami külsőségekben közelebb áll hozzám. Abszolút csak kipróbálásnak ment, végül talán elég jó lett a kész kompozíció.

Azt azért el kell mondanom, hogy mostanság kaptam rá a do it yourself-re így a képen látható harisnyát és szakadt felsőt én csináltam. Bár ez talán egyértelmű volt. :D A The  Cure-os pólómat is kicsit átalakítottam, amit majd a trad goth napon fogtok majd látni rajtam.

A hajamat nem tudtam felállítani Punk Hawk-ra, pedig próbálkoztam vele. Így is tele van tupírral, nem tudom hogyan fogom kifésülni belőle. Mivel hajlakk nem volt itthon, ezért narancssárga hajszínező spray-el próbáltam lefixálni a hajamat. Anyum mondta, hogy akkor próbáljam meg hátra feltűzni olyan punkosra és végül ez lett az eredménye.

A diót ne nézzétek. XD Majd kiretusálom. :D A sminkemmel viszonylag 10 perc alatt készen lettem, a hajam kb fél óra volt. Feketével kihúztam a szememet amolyan cicásra, csak vastagabbra fekete szemhéjfestékkel végig mentem rajta, utána felette lilával kentem végig. A szám meg most fekete szemceruza és egy pici lila szemhéjfesték keveréke.
Igazából nekem mindig tetszett a deathrock külsőségekben is, csak eddig nem volt olyasmi ruhám. De ezek szerint ezen változtattam :)

Na egy kis horrorpunk music.

Kedd: Dark Mori

Ez az irányzat is Japánból ered hasonlóan, mint a Gothic Lolita, Visual Kei stb. Közvetlen kevésbé kapcsolódik a goth szubkultúrához, de közvetetten talán néhányan azonosulni is tudunk vele. A Stílus jegyei ötvözik a természet szeretetét/tiszteletét a romantikus és melankolikus stílusokkal. Bevallom, hozzám valamiért közel áll ez az irányzat, talán a kis Hippi lelkületem miatt, mégis nagyon megtetszett az öltözködési stílusuk. Keverednek benne a sötét színek ruhákban és sminkekben egyaránt és a természet színei vagy közelsége is. Kimondott zenei irányzata nem igazán van, mégis a Florence and the machine és a Rasputina illene hozzá. Talán még a folkos zenéket is ide sorolnám picit, mint a Faun vagy esetleg az Omnia. Egyébként van ennek egy letisztultabb ágazata is, amit csak simán Morinak neveznek talán. A Mori szó amúgy erdőt jelent. Jah, a legfontosabbat elfelejtettem megemlíteni. A Shadow and Light - magyar goth blogon hallottam először erről a stílusról.

Forrás

Az interneten böngésztem, hogy hogyan tudnám kivitelezni és megvalósítani a kihívásnak ezt a részét és őszintén szólva leginkább a Faun - Walpurgisnach-t című klipben a szőke hajú énekesnő ruhája inspirált. 

Mivel kiegészítőkben megjelennek a természet elemei, ezért eszembe jutott, hogy maradt még szárított levendulám, így azokat tűzdeltem a hajamba. Nem biztos, hogy jól látszik a képeken.

A sminkem leginkább lila szemhéjfestékből meg lila "rúzsból" áll. A hajam próbáltam kicsit feltűzni, meg fel is tupíroztam meg ugye a levendulák. 

Na, Blithe kérésére a végére beteszek egy képet a hajamról! :)