A mostani klubtalálkozóra nem tudtam el menni, mert anyukám nagyon beteg. Viszont a márciusi téma a boldogságprogramban a megbocsátás, ami elég sok mindenkinek egy kényes téma lehet. Az első leckét elolvastam róla, de majd a többit is elfogom. Valójában most saját gondolataimat akarom megosztani a megbocsátásról.
Az előző blogomban gyakran írtam a megbocsátásról, így e téma kapcsán megteszem ismét. Amit nagyon fontosnak tartok kiemelni az az, hogy a kedves klubvezetőnk Éva megosztott facebookon egy filmet, a megbocsátás útja-t és annyira megihletett, hogy elengedhetetlennek tartom, hogy le írjam róla a
gondolataimat.
A megbocsátásnak szerintem két útja van, az egyik a másik felé irányul, a másik meg önmagunk felé. Ezt azért emeltem ki, mert az élet tapasztalat és tanulásból áll. Mindenki követ el hibát, jobbik esetben tanulunk belőle, rosszabb esetben meg nem és a hibákat újra és újra elkövetjük, de hiszem azt, hogy ez is a tanulás része.
Olykor mindannyian kapunk egy jelet az univerzumtól, de sajnos nem mindig figyelünk rá oda és nem tudatosítjuk magunkban az okokat.
Van, hogy látunk egy filmet és egyszer csak elgondolkodunk azon, hogy amit látunk azt a mi fejlődésünk érdekében láttuk. Örülök ennek a havi témának, mert egyik kedvenc témám.Mivel közel a 23 évemhez én hiszem azt, hogy ebben a témában már nagyok sokat tapasztaltam és engedjétek meg, hogy a tapasztalataimat megosszam veletek.
Megbocsátás önmagunknak
Emberek vagyunk, tele hibákkal és még is így vagyunk tökéletesek. Sajnos én elég sokszor hirtelen felindulásból elkövetem újra meg újra ugyan azokat a hibákat, persze próbálok rajta változtatni és merem hinni, hogy egyszer végre sikerül a dühömet kontrollálni. Azt hiszik a legtöbben, hogy a megbocsátásra a gyenge emberek képesek. Pedig ez nem így van, hanem a legerősebbek. Aki még nem volt olyan nagyon komoly helyzetben az nem tudhatja. Mivel én már átéltem ezért tudom, hogy az egyik legnehezebb feladat a megbocsátás magunknak. Talán sokan bele sem gondolnak abban, hogy aki valami olyat tett, és hajlamos arra, hogy megbánja és megtudjon magának bocsátani milyen nehéz, azért nem tudhatják, mert a lelkiismeretével magának kell elszámolnia, lelki teher egy olyan dologgal együtt élnie, amin már nem lehet változtatni.
Hogy miért gondolom, hogy meg kell tanulni megbocsátanunk önmagunknak? Azért, mert jelenlegi életünkben ebben a testben kell élnünk életünk végéig, hogy ha nem vagyunk képesek megbocsátani magunknak, akkor arra sem leszünk képesek, hogy mások általunk bocsánatot nyerhessenek. Mivel "túl rövid az élet" ahhoz, hogy haragban éljünk egymás mellet, és hogy haragban éljünk önmagunkkal.
Megbocsátani másoknak
A harag, mint sokan tudják megbetegíti a lelket. De ha valaki eljut a megbocsátás felé, megkönnyebbül és a lelke szabadon szállhat. Louise L Hay-nek is nagyon nehéz volt megbocsátania azt a sok sérelmet, amit át kellet élnie és ő még is felismerte, hogy a betegsége ebből fakadt. Tudjátok milyen nehéz ki mondani, hogy sajnálom és kérlek bocsáss meg? Erre egy nagyon jó technika a Ho'oponopono Hawaii módszer. Ha úgy érzed, hogy képtelen vagy arra, hogy megbocsáss másoknak, gondolj bele a fordított helyzetbe. Te sem szeretnéd, hogy a hibáidat ne tudják megbocsájtani, igaz? Ha a büszkeség miatt nem mered elmondani szemtől szemben, akkor nem is kell. Valójában nem az a lényeg, hogy a másik tudatára juttasd, hanem hogy a saját lelkeden könnyítsd a terhet. Még akkor is nehéz, de még is érdemes, hogy ha "milliók egy miatt" :///
A megbocsájtás út a boldog élethez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése