A goth ezer arca kihívásnak a szerdai napja a Deathrock. Leginkább zenei háttere van, mint kimondott szubkultúra. Vegyíti a punk elemeket a horrorral. A Deathrock zene majdnem olyasmi, mint a Horrorpunk. Nem olyan régen lettem a Horrorpunk zenei stílusnak a rabja, ezért nem is áll tőlem annyira távol a Deathrock sem. Igazából mikor láttam, hogy a kihívásnak valamelyik napja akkor kicsit megijedtem és úgy voltam vele, hogy helyettesíteni fogom valami mással, ami külsőségekben közelebb áll hozzám. Abszolút csak kipróbálásnak ment, végül talán elég jó lett a kész kompozíció.
Azt azért el kell mondanom, hogy mostanság kaptam rá a do it yourself-re így a képen látható harisnyát és szakadt felsőt én csináltam. Bár ez talán egyértelmű volt. :D A The Cure-os pólómat is kicsit átalakítottam, amit majd a trad goth napon fogtok majd látni rajtam.
A hajamat nem tudtam felállítani Punk Hawk-ra, pedig próbálkoztam vele. Így is tele van tupírral, nem tudom hogyan fogom kifésülni belőle. Mivel hajlakk nem volt itthon, ezért narancssárga hajszínező spray-el próbáltam lefixálni a hajamat. Anyum mondta, hogy akkor próbáljam meg hátra feltűzni olyan punkosra és végül ez lett az eredménye.
A diót ne nézzétek. XD Majd kiretusálom. :D A sminkemmel viszonylag 10 perc alatt készen lettem, a hajam kb fél óra volt. Feketével kihúztam a szememet amolyan cicásra, csak vastagabbra fekete szemhéjfestékkel végig mentem rajta, utána felette lilával kentem végig. A szám meg most fekete szemceruza és egy pici lila szemhéjfesték keveréke.
Igazából nekem mindig tetszett a deathrock külsőségekben is, csak eddig nem volt olyasmi ruhám. De ezek szerint ezen változtattam :)
Ez az irányzat is Japánból ered hasonlóan, mint a Gothic Lolita, Visual Kei stb. Közvetlen kevésbé kapcsolódik a goth szubkultúrához, de közvetetten talán néhányan azonosulni is tudunk vele. A Stílus jegyei ötvözik a természet szeretetét/tiszteletét a romantikus és melankolikus stílusokkal. Bevallom, hozzám valamiért közel áll ez az irányzat, talán a kis Hippi lelkületem miatt, mégis nagyon megtetszett az öltözködési stílusuk. Keverednek benne a sötét színek ruhákban és sminkekben egyaránt és a természet színei vagy közelsége is. Kimondott zenei irányzata nem igazán van, mégis a Florence and the machine és a Rasputina illene hozzá. Talán még a folkos zenéket is ide sorolnám picit, mint a Faun vagy esetleg az Omnia. Egyébként van ennek egy letisztultabb ágazata is, amit csak simán Morinak neveznek talán. A Mori szó amúgy erdőt jelent. Jah, a legfontosabbat elfelejtettem megemlíteni. A Shadow and Light - magyar goth blogon hallottam először erről a stílusról.
Az interneten böngésztem, hogy hogyan tudnám kivitelezni és megvalósítani a kihívásnak ezt a részét és őszintén szólva leginkább a Faun - Walpurgisnach-t című klipben a szőke hajú énekesnő ruhája inspirált.
Mivel kiegészítőkben megjelennek a természet elemei, ezért eszembe jutott, hogy maradt még szárított levendulám, így azokat tűzdeltem a hajamba. Nem biztos, hogy jól látszik a képeken.
A sminkem leginkább lila szemhéjfestékből meg lila "rúzsból" áll. A hajam próbáltam kicsit feltűzni, meg fel is tupíroztam meg ugye a levendulák.
Na, Blithe kérésére a végére beteszek egy képet a hajamról! :)
Mikor a tv-ben reklámozni kezdték a nagy Aréna koncertjét az Adiemus kórussal, akkor lettem rá figyelmes. Az Adiemus kórust, illetve Karl Jenkins-t nagyon régóta szeretem és egyben csodálom is. Így nagyon szerettem volna elmenni a koncertjére, de sajnos nem volt rá alkalmam. Na, de hátha lesz még ilyen alkalom, remélem. Azelőtt én még csak nem is hallottam a Havasi Symphonic-ról se semmiféle Havasi Balázsról. Ami valljuk be, elég gáz.
Hiszen az egyik legnagyobb sikereket elért kórtárs zeneszerzőnkről van szó. Amikor a tv-ben adták azt a bizonyos reklámot én még azt sem vágtam, hogy egyáltalán magyar. Látjátok, még egy ok szól amellett, hogy büszkén vállaljuk a magyarságunkat, mert ő is a miénk!
Mondhatnám, hogy "véletlen" találtam rá, hiszen a reklámban amúgy is az Adiemus érdekelt leginkább és ennyi. Nos, a "véletlen" mégis úgy hozta, hogy nekem ezt a csodát meg kell ismernem. Mást hallgattam éppen a Youtube-on. Már nem is emlékszem, hogy pontosan micsodát és mint tudjuk a Youtube-nak van olyan funkciója, hogy automatikusan folytatódna tovább a dalok, nem kell nekünk átváltanunk. Talán takarítottam éppen, mikor egyszer csak megszólalt egy gyönyörű zongoramű, egy ismert dallam és a legvégén egy kórus. Annyira másvilágban találtam akkor magamat. Egyből magával ragadott a Spring Wind feldolgozása. Akkor jöttem rá arra is, hogy a Tavaszi Szél az egyik legcsodálatosabb magyar népdal, amit sok külföldi is ismer. Sajnos sosem voltam rá annyira figyelmes, bár lehet ez is egy szinkronicitás volt.
Havasiban az a jó, hogy minden összhangban van. A zenekara nem lenne meg Havas nélkül, a klipjeiről nem is beszélve. Mikor egy egy dalban az alap zongora mellet megszólal a hegedű, a cselló, akár egy síp vagy dob teljes extázis. Számomra legalább is az. Ötvözi a hagyományos klasszikus zenéket a saját egyedi stílusával, és nem is akárhogyan. Sőt, van is olyan műve, amiben szinte csak zongora és dob van. Amellett, hogy feldolgozásokat is játszik, nagyon sok saját száma van. Valahogy én tényleg ilyennek tudom elképzelni a lélek zenéjét. Nagyon ritkán lehet olyan előadókat látni, akik hatalmas átéléssel játszanak, de Havasi Balázs közéjük tartozik, arról nem is beszélve, hogy az ujjai csak úgy pörögnek a billentyűkön. Látszik rajta, hogy ez az élete és ő ezzel csempész örömöt mások életébe, a zenéjével. Már Ő is olyan kategóriába tartozik nálam, hogy bárhol, bármikor jobb kedvem lesz tőle. Sok ismert külföldi előadóval is dolgozott már együtt. azért 40 évesen ilyen sikereket elérni nem semmi.
Hallgassátok ezt a csodát és élvezzétek minden pillanatát! Én ezzel kívánok minden kedves olvasómnak boldog tavaszt!
Nemzeti öntudat. Ki vagyok? Hova tartozom? Magyar vagyok? - Ezeket a kérdéseket egy barátnőm tette fel nekem. -.
"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország..." / Radnóti Miklós/
És én sem tudhatom. Mint ahogyan sokan mások sem tudják, vagy nem is akarják megtudni mit gondolnak a hazáról, hogyan vélekednek róla. Ebben a mai világban talán keveseknek van nemzeti öntudata. Ha valaki egy kisebb vagy hosszabb időre külföldön próbál letelepedni elveszítheti.
Janus Pannoniusra is büszkék lehetnénk, bár ő mikor megírta az epigrammáját is kicsit fényezte magát a hazája nevében. De Pannóniát érdemes dicsérni.
Valójában egy dal, egy szöveg és egy klip volt az, ami igazán elgondolkodtatott a magyarságomról, népemről és hazámról. Ezt nem más, mint Havasi egyik csodálatos alkotása hozta ki belőlem.
Egy az egyben könnyeket csalt a szemembe, ha tehetitek nézzétek meg!
Olvastam régen Horváth Andrea - Angyalok tánca c. könyvét. Ez a könyv azért volt különleges a számomra, mert az írónő megtalálta az anyukája naplóját és naplóbejegyzéseket is belecsempészett a könyvbe. Jobban mondva szinte az egész könyvet a naplóbejegyzések tették ki. - Bár, aki követte az előző blogbejegyzéseimet is, azoknak ismerős lehet a történet. - A naplóbejegyzések a második világháborútól a szocializmuson keresztül a rendszerváltásig tartottak. Az én fiatal és fiatalabb generációm számára ezek az események olyan jelentéktelennek tűnnek, - tisztelet a kivételnek, akiket esetleg úgy neveltek - mert nem éltek ott, nem voltak jelen. Sokáig én is így gondoltam, viszont most már tényleg úgy gondolom, hogy fontosak a nemzeti megemlékezések. Fontosak, mert rólunk szólnak, az őseinkről, a családunk idősebb tagjairól. Mikor olvastam a könyvet rögtön lekötötte a figyelmemet, kicsit olyan érzésem volt mintha Anna Frank naplóját olvastam volna újra annyi különbséggel, hogy ezt egy magyar nő írta. A bombázások, a bujdoklás, a menekülés mind-mind borzalmakat szült. Mi ezt nem tudhatjuk, nem tudjuk annyira átérezni, mert nem éltünk akkor, nem voltunk ott és nem láthattuk. Csak hallottunk róluk, ami nem ugyan az. Még talán ha feldolgoznak egy-egy történelmi eseményt filmesverzióban sem tudjuk annyira elképzelni és beleélni magunkat a történetbe, de ha olvasunk az egy teljesen más világba terel bennünket és eggyé válunk a szereplőkkel, karakterekkel és valóban OTT vagy. Így történ ez velem a könyvolvasása közben is. Ott termettem, mint egy 13 éves kislány, értelmetlenül álltam a történések sorozata előtt és ahogyan a naplóírója én sem tudtam, hogy miért kell ennyi szenvedést átélnünk.
Minden országban van valami káprázatos. Régebben Indiába szerettem volna költözni, vagy Japánba, esetleg Írországba. Szeretem ezeket az országokat, szép szent helyeik vannak, gondoltam miért ne? Ugyanakkor, már végérvényesen egyáltalán nem szeretném elhagyni a hazámat. Nem véletlen, hogy ide születtem, ide születtünk. Ezért sem akarnék kimenni külföldre dolgozni sem, én befogom bizonyítani, hogy itt is meglehet jól élni. Fontosnak tartom a mentalitást. Régen Magyarország hatalmas volt, most meg olyan kis picike lett. Nagyon sok barátom, ismerősöm van, akiknek a nagyszüleik még magyarok voltak, Magyarországon laktak. Viszont az utódok már nem számítanak magyarnak, mégis talán nekik sokkal nagyobb a magyar nemzet iránti öntudatuk, mint akik valóban Magyarország területén laknak. Románia, Szerbia, Ukrajna stb. Ezek az emberek elveszítették a hivatalos állampolgárságukat! Így leélni annyi évtizedet borzasztó lehet. Jogosan vannak felháborodva, hogy ha nem tekintik őket magyarnak, vagy a saját hazájukban csúnya szemmel néznek rájuk, ha magyarul szólalnak meg, magyarul beszélnek. A külföldiek nem szeretik a magyarokat, akkor legalább mi legyünk kedvesebbek a kint rekedtekkel és tekintsük őket mi is magyaroknak! Hiszen a nemzeti öntudat ott van bennük.
Szomorú, mikor olyan dolgokat hallunk, hogy valaki nem büszke a származására és legszívesebben meghazudtolná azt. Pedig szerintem sok mindenért hálásnak kéne lennünk, hogy ide születtünk és magyarok vagyunk. A magyar nevet büszkén kéne viselnünk, mert megérdemeljük! Ha ezt mi, Magyarország területén született magyarok nem értékeljük, akkor ki fogja?
A hazaszeretetnek egy mélyből jövő érzésnek kell lenni, minden embernek önmagában kéne megtalálni. Talán az egykor élt költők: Petőfi, József Atilla, Ady stb szívében megtalálhatóak voltak ezek az érzelmek, manapság már alig akad olyan, aki hasonlóan érezné. Persze azokban az időkben volt miért, hogy felerősödjön valakiben a hazaszeretete és hűsége, most letisztult "béke" van, vagy csak a rendszer ellen támadnak. Bár Adyról tényleg úgy tűnhetett, hogy nem is igazi hazafi, de a lelke-mélyén ott volt benne is a félelem.
Semmelweis Ignác volt az magyar orvos, akit más néven az "anyák megmentőjeként" neveznek. Ha ő nincs, kitudja milyen sok ideig kellett volna ártatlan anyáknak/babáknak meghalniuk fertőzések miatt. Szent-Györgyi Albertnek a C-vitamint köszönhetjük, ami nélkül tudjuk hogy nagyon sok betegségnek ki lennénk téve, bár sajnos így sem eszünk belőle eleget, mint kellene. Goldmark Péter Károly nélkül lehet még mindig csak fekete-fehérben látnánk a képet a televízión keresztül. Bíró László Józsefnek a golyóstollat köszönhetjük. Rubik Ernő és a Rubik kockája meg világszerte az egyik leglogikaibb játék, még nekem sem sikerült sosem kirakni, de versenyek is vannak belőle. Puskás Tivadar Edisonnal dolgozott együtt a telefonközpont kialakítása érdekében. Neumann Jánosnak a számítógépet köszönhetjük. A magyar feltalálóknak sokat köszönhet az emberiség, a történelem. Megéri már csak miattuk is büszkének lenni a hazánkra. Bárki bármit mond a Tavaszi szél az egyik legcsodálatosabb magyar népdal, amit még Freddie Mercury is elénekelt az egyik Budapesti koncertjén.Szerintem az is egy nagyszerű megtiszteltetés, hogy sok év után újra lett egy magyar Oscar-díjas filmünk.
Magyarország földrajzi elhelyezkedése is jó, itt nincsenek szerencsére nagyobb természeti katasztrófák mint pl tornádók. Csodás helyek, tájak vesznek minket körül és nagyon sok misztikus, mágikus helyeink vannak, ahol csodák történhetnek. A föld szíve elméletileg Dobogókőn van.
Büszke vagyok a magyarságomra. Büszke vagyok, mert van miért. Hiszen Seress Rezső és Jávor László olyat alkottak, a szomorú vasárnappal, ami szintén bejárta az egész világot, több-száz nyelvre lefordították, feldolgozták stb. És ez a miénk, a mi sikerünk, a magyaroké, még akkor is, hogyha a híre nem éppen pozitív. Hálás vagyok, amiért Bagdi Bella és a Jobb Veled A Világ Alapítvány a Boldogságprogramot is annyira világhírűvé tették, hogy külföldön is bevezették a boldogságórákat is, és sok külföldi követője akad a programnak. Büszke vagyok arra, hogy az Evitát is itt forgatták Magyarországon!
"Az otthon ott volt ahol bejártunk
mindent százezerszer már...
s apánkat kértük, hogy vegyen fel
most az egyszer, mert magasról
más lesz a táj."
Bármennyire is eltávolodsz a hazádtól akár önszántadból, vagy egy szomorú történelmi hatás miatt, sose felejtsd el, hogy honnan jöttél, hol születtél és hol éltél. Légy büszke a származásodra és ne csak akkor kezd el értékelni, mikor elveszítetted a szülőföldedet. Magyarország, én szeretlek!
"Az otthon ott lesz ahol megállunk,
Ki régen felvett rég nincs már.
Magunkban súgjuk csak tegyél le,
mert ma végre megtaláltuk, más lett a táj..."
"Az otthon ott van ameddig ellát
vak sötétben két szemünk.
Vak lovak vagyunk az éjben
nincsen út és nincs kötél sem,
de mi el mégsem tévedünk."
/* Az idézetek Roy és Ádám - Az otthon itt van c dal részletei/
Néhány goth bloggerínával úgy döntöttük, hogy megcsináljuk ezt a goth stereotype outfit kihívást. Annie írt róla egy részletesebb leírást meg Irén is írt róla, de nagyjából én is felvázolom. Szóval egy héten keresztül mindennap más-más goth alfajú ruhába kell bújni és ezzel kipróbálhatunk új dolgokat is. Ha esetleg valamelyik nap outfit-je teljesen távol áll, akkor helyettesítheted mással is a stíluson belül.
Hétfő: Nu Goth
Bevallom tetszik nekem a Nu Goth öltözet. Bár mindig úgy öltözködöm, ahogy kedvem van. Ami nekem tetszik felveszem. A buszon már úgy vettem észre megszokták a furcsa öltözködésemet, mert kevesen bámultak meg. Ez lehet pozitívum is. A Nu Goth-ot szokták úgy is nevezni, mint Hipster goth, bár öltözködésileg kicsit talán hasonló a pastel goth-hoz is. Megjegyezném, hogy mindkettő egy újfajta "irányzat". De nem igazán értek hozzá, nem mélyültem el bennük. A szemüvegem nemigazán olyan, amit ellehetne képzelni ehhez a kompozícióhoz, de próbálkoztam.
A hajamat előzőnap középen elválasztva, vizesen befontam, hogy hullámos legyen, - bár sajnos alig látszott valami, így nem maradt meg - De kicsit azért feltupíroztam, hogy ne legyen olyan lapos. A sminkemet egyszerű fekete és ezüstös fehér szemhéjpúderrel csináltam, meg egy kicsi szemceruza. Nem tudom, hogy mennyire látszik a képeken amúgy. mintha lilásnak tűnne, de fekete. A szám is fekete volt. Amit ajakápoló és szemhéjpúder kombinációjával csináltam.
Amúgy megcsináltam unokatesómmal is és nagyon jól állt neki =)
A Star Wars című film valahogy mindig elkerült. Vagyis nem teljesen, mert voltak a családban olyanok, akik szerették, de valahogy engem sosem érdekelt, mert azt gondoltam, hogy "pasis" film. Amikor kijött a 7. rész, akkor uncsimmal nem tudtuk, nem értettük hogy mi ez a nagy durranás a film körül. Így hát elhatároztuk, hogy megnézzük. Bár uncsim a 7. részt látta először. Úgy néztük, hogy 1-2-3 majd 4-5-6 és utána a 7. jött. Miről szól valójában a Csillagok Háborúja? Gondolkodtatok már azon, hogy lehetséges sokkal mélyebb értelmezése van, mint amennyit a film mutat? Az effektek, az erők, a háborúk. Tudom, hogy George Lucas, amikor elkészítette a filmet tök hülyeségnek gondolta, és sosem hitte volna, hogy ilyen nagy filmet fog alkotni. De valójában sokkal több annál és lehet a tudatalattinak is sok szerepe volt a művek megalkotásban. Elég sok ember gondolta úgy, hogy nézzem meg, mert tetszeni fog. Mikor megnéztem az első részt, akkor jöttem rá, hogy egy nagyon jó filmsorozattal lesz dolgom. Rögtön magával ragadott Gui-Gon-Jinn és Yoda mester bölcsessége. Bár talán az első részben meg is hal Gui-Gon-Jinn, de Yoda mester szinte végig kíséri az egész történetet. Amikor még nem is láttam a filmet két mondatot ismertem belőle. Az egyik a leghíresebb: "Luke, én vagyok az apád" Darth Vader-től , a másik meg Yoda mestertől a jól ismert "Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!" Az utóbbit egy barátnőm mondta egyszer nekem, egy megküzdésemmel kapcsolatban. Nos, a film tulajdonképpen olyan témát feszeget végig a történetben, ami teljesen igaz a mai világunkra is, mindig jelen van, és talán mindannyian küzdünk vele.
Ez pedig nem más, mint az erő. Illetve a jó és a rossz harca. Annyira csodáltam a filmekben felbukkanó filozofikus gondolatokat. A jót és a rosszat sokféleképpen lehet értelmezni. A hívők esetleg tulajdoníthatják Isten és Ördög harcának. Mi számít jónak? És mi számít rossznak? Ezek mind relatív fogalmak. Amit megtanulhattunk az az, hogy a jó minden pozitív megnyilvánulás, a rossz meg pont a fordítottja. Bennem állandóan két én viaskodik. Az egyik énem jó a másik viszont talán nem is annyira jó. Még régebben egy ismerősöm mondta azt, hogy valójában nincs is olyan, hogy jó vagy rossz. Hiszen mindkettő bennünk él, de mi döntjük el hogy melyiket hagyjuk uralkodni magunkon, a jót vagy a rosszat. Igaza van, nem? És pontosan ez az, amit megtanít nekünk a film. Yoda mestertől az egyik kedvenc idézetem "A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet. A gyűlölet pedig kínt és szenvedést." Elgondolkodtató. Talán Müller Péter írta azt, hogy valójában két érzelem létezik. Az egyik a szeretet a másik a félelem. Minden negatív tett a félelem miatt jön létre. Az sem véletlen, hogy a szeretetet és gyűlöletet is csak egy hajszál választja el egymástól. A Jedik abszolút a jó oldal megtestesítői, mint egy belsőforrás, önmagunkban. Sithek ennek a másik oldalát mutatják meg, a sötétet, a gonoszat a rosszat. Az erő benned van. Ha elhiszed, akkor tényleg elő is tudod hívni. Nem véletlenül adta Louise L Hay az "Éld az életed" c. könyve második részének "Az erő benned van"címet. Mert van negatív és pozitív energia. Ugye, ami rezgéseket küld a földre és általuk tudunk teremteni. Ha hiszel a sikerben azzal a pozitív erőt tudod létrehozni, ha a kudarcban hiszel, akkor a negatív erőt. Ergo a jót illetve a rosszat. A döntés mindig rajtad áll, minden a Te választásod! Melyiket hagyod érvényesülni magadban, a Jedi erőt, vagy a Sith-ek bosszúját? Bármelyiket is választod, biztosan létrehozod az erőt, de nem mindegy hogy melyik farkast élteted.
A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége nevezetű Facebookos csoportban tegnap én voltam a nap bloggere. A kapott kérdésekre a választ most megválaszolom.
Hogyan fér össze benned ez a sötét kultúra a pozitív gondolkodással? Ez valamilyen trauma hatása?
Igen, mondhatni trauma hatása mindkettő és összefügg. Általános iskolában volt egy nagyon depresszív korszakom, ennek köze volt ahhoz, hogy rá találtam, vagy inkább rám talált a goth szubkultúra. Ahogy bekerültem a középiskolában, megismertem a gurumat is. ("Magdinéni")
A kettő tulajdonképpen kéz a kézben jár. Mégpedig úgy, hogy bár sötét, elvont, zord, néha már-már gyászos hangulatú, de valakinek ezek a dolgok lehetnek pozitívak is. Az hogy szeretjük a sötétebb dolgokat egyáltalán nem azt jelenti, hogy depressziósak vagyunk, vagy éppen mizantrópok. Látni kell a felszín mögé is. Lehet valaki sötét szubkultúrát követő egyén, de mellette élet vidám is. A goth szubkultúra számomra megtanítja azt, hogy próbáljuk meg más perspektívából szemlélni a világot. Mivel nagyon jól tudjuk milyen érzés "kitaszítottnak" lenni, ezért éppen hogy nálunk úgy mondd alappillér az olyan érték képviselése (persze akadnak kivételek, mint ahogy minden szubkultúrában is), ami az elfogadást, megértést, toleranciát létesíti előnyben. Ilyen értelemben teljesen összeegyeztethető a goth szubkultúra és a pozitív gondolkodás. Az már megint más kérdés, hogy a mantrázás, az indiai-filozófia mennyire nem összeegyeztethető, és igazából nem is próbálom összehozni őket. Próbáltam, nem megy. Elfogadom, hogy mind a kettő az én lényem, részem. És ez így van jól. A szubkultúrában haza találtam, a mantrázásban meg folyamatosan utazom a spirituális énem kiteljesedése felé. Nekem így jó és ez vagyok én. Azért, mert gothnak vallom magamat nem fogom meghazudtolni és letagadni a másik oldalamat sem.
Mi volt a legjobb és a legrosszabb élményed az eddigi életedben?
A legjobb élményeim talán a koncertek voltak, ahova életem során eddig eljutottam. Legjobb élmények közé tartozik az is, hogy Szóráth mamámmal gyakran mentünk színházba, amikor 7 évesen először elvitt a Dzsungel Könyvére, akkor annyira magával ragadott a színház hangulata, hogy sokkal szívesebben megyek színházba, mint moziba.
A legrosszabb élményeim közé tartozik, hogy általános iskolában sokat bántottak. Leginkább a fiú osztálytársaim, hiába bocsájtottam meg, hiába nem haragszom már rájuk és talán még hálás is vagyok nekik, de lehet ezek miatt a traumák miatt van az, hogy félek egy kapcsolattól, azaz félek a fiúktól.
Jobban megértenek az emberek, amióta blogot írsz? Sokan félreismernek?
Hogy jobban megértenek-e? Erre nem igazán tudok válaszolni. Van, aki talán igen és nem csak a felszínt látja belőlem, a blogomból. De vannak olyanok is, akikre ez nagyon nem jellemző. Néha még én sem értem magamat, nem is várhatom el így azt, hogy mások is megértsenek. Főleg amilyen paradox személyiség vagyok. Szerintem igen, sokan félreismernek. Legfőképp azok, akik nem ismernek és csak a felszínt látják.
Mit kezdesz a negatív visszajelzésekkel és a félreértésekkel?
Rosszul viselem nagyon, de csak azt amikor nem segítőszándékkal illetnek negatív kritikákkal. Amúgy elfogadom, hiába esik rosszul. Pl a Coming Out-os bejegyzésemben elnyomtam gyorsírás következményében a AIDS szót, az I helyet véletlen L-et nyomtam, szerintem erre értette igazából a Nina nevű kommentelő, hogy gáz a helyesírásom, meg talán akkoriban még nem is figyeltem annyira rá, de már ezen próbálok változtatni, mármint a helyesírásomon és a fogalmazásomon is. Azt is írta, hogy nem tetszik neki az írásom. Rosszul esett igen, de nem felelhetek meg mindenben mindenkinek. (A kommentet amúgy kitörölte, csak az email értesítésből tudtam meg, hogy mit írt.)
Miért jelentkeztél a Boldogságprogramba?
Hát erre egyértelmű a válasz, nem? Hogy boldog legyek. Na jó, azt azért el kell mondanom, hogy amikor jelentkeztem a boldogságprogramban már boldog voltam. Illetve olyan boldogságfokozó technikákat tanultunk ott, amire én már rájöttem és csináltam, gyakoroltam vagy magamtól, vagy a "tanárnőm" által már megtanulhattam. Mikor csatlakoztam már pár éve elindultam egy pozitívabb életszemlélet útján és úgy voltam vele, hogy nekem erre programra szükségem van, mert talán többet is fogok tudni másoknak, ha én magam is még boldogabbá válok. Nem bántam meg, hogy csatlakoztam mert csodálatos embereket ismertem meg és sok szeretet-megmozdulást csináltunk és fogunk még csinálni. Mert hisszük, hogy minden emberrel jobb ez a világ!
Melyik a kedvenc nem dark/goth blogod?
Gáz lenne azt mondani, hogy a "gurum" azaz a nem tanárnő tanárnőm blogja. (Mert hivatalosan sosem volt tanár)
A goth ezer arca kihívásnak a szerdai napja a Deathrock. Leginkább zenei háttere van, mint kimondott szubkultúra. Vegyíti a punk elemeket a horrorral. A Deathrock zene majdnem olyasmi, mint a Horrorpunk. Nem olyan régen lettem a Horrorpunk zenei stílusnak a rabja, ezért nem is áll tőlem annyira távol a Deathrock sem. Igazából mikor láttam, hogy a kihívásnak valamelyik napja akkor kicsit megijedtem és úgy voltam vele, hogy helyettesíteni fogom valami mással, ami külsőségekben közelebb áll hozzám. Abszolút csak kipróbálásnak ment, végül talán elég jó lett a kész kompozíció.
