"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország..." / Radnóti Miklós/
És én sem tudhatom. Mint ahogyan sokan mások sem tudják, vagy nem is akarják megtudni mit gondolnak a hazáról, hogyan vélekednek róla. Ebben a mai világban talán keveseknek van nemzeti öntudata. Ha valaki egy kisebb vagy hosszabb időre külföldön próbál letelepedni elveszítheti.
Janus Pannoniusra is büszkék lehetnénk, bár ő mikor megírta az epigrammáját is kicsit fényezte magát a hazája nevében. De Pannóniát érdemes dicsérni.
Valójában egy dal, egy szöveg és egy klip volt az, ami igazán elgondolkodtatott a magyarságomról, népemről és hazámról. Ezt nem más, mint Havasi egyik csodálatos alkotása hozta ki belőlem.
Egy az egyben könnyeket csalt a szemembe, ha tehetitek nézzétek meg!
Olvastam régen Horváth Andrea - Angyalok tánca c. könyvét. Ez a könyv azért volt különleges a számomra, mert az írónő megtalálta az anyukája naplóját és naplóbejegyzéseket is belecsempészett a könyvbe. Jobban mondva szinte az egész könyvet a naplóbejegyzések tették ki. - Bár, aki követte az előző blogbejegyzéseimet is, azoknak ismerős lehet a történet. - A naplóbejegyzések a második világháborútól a szocializmuson keresztül a rendszerváltásig tartottak. Az én fiatal és fiatalabb generációm számára ezek az események olyan jelentéktelennek tűnnek, - tisztelet a kivételnek, akiket esetleg úgy neveltek - mert nem éltek ott, nem voltak jelen. Sokáig én is így gondoltam, viszont most már tényleg úgy gondolom, hogy fontosak a nemzeti megemlékezések. Fontosak, mert rólunk szólnak, az őseinkről, a családunk idősebb tagjairól. Mikor olvastam a könyvet rögtön lekötötte a figyelmemet, kicsit olyan érzésem volt mintha Anna Frank naplóját olvastam volna újra annyi különbséggel, hogy ezt egy magyar nő írta. A bombázások, a bujdoklás, a menekülés mind-mind borzalmakat szült. Mi ezt nem tudhatjuk, nem tudjuk annyira átérezni, mert nem éltünk akkor, nem voltunk ott és nem láthattuk. Csak hallottunk róluk, ami nem ugyan az. Még talán ha feldolgoznak egy-egy történelmi eseményt filmesverzióban sem tudjuk annyira elképzelni és beleélni magunkat a történetbe, de ha olvasunk az egy teljesen más világba terel bennünket és eggyé válunk a szereplőkkel, karakterekkel és valóban OTT vagy. Így történ ez velem a könyvolvasása közben is. Ott termettem, mint egy 13 éves kislány, értelmetlenül álltam a történések sorozata előtt és ahogyan a naplóírója én sem tudtam, hogy miért kell ennyi szenvedést átélnünk.
 |
| Forrás |
Minden országban van valami káprázatos. Régebben Indiába szerettem volna költözni, vagy Japánba, esetleg Írországba. Szeretem ezeket az országokat, szép szent helyeik vannak, gondoltam miért ne? Ugyanakkor, már végérvényesen egyáltalán nem szeretném elhagyni a hazámat. Nem véletlen, hogy ide születtem, ide születtünk. Ezért sem akarnék kimenni külföldre dolgozni sem, én befogom bizonyítani, hogy itt is meglehet jól élni. Fontosnak tartom a mentalitást. Régen Magyarország hatalmas volt, most meg olyan kis picike lett. Nagyon sok barátom, ismerősöm van, akiknek a nagyszüleik még magyarok voltak, Magyarországon laktak. Viszont az utódok már nem számítanak magyarnak, mégis talán nekik sokkal nagyobb a magyar nemzet iránti öntudatuk, mint akik valóban Magyarország területén laknak. Románia, Szerbia, Ukrajna stb. Ezek az emberek elveszítették a hivatalos állampolgárságukat! Így leélni annyi évtizedet borzasztó lehet. Jogosan vannak felháborodva, hogy ha nem tekintik őket magyarnak, vagy a saját hazájukban csúnya szemmel néznek rájuk, ha magyarul szólalnak meg, magyarul beszélnek. A külföldiek nem szeretik a magyarokat, akkor legalább mi legyünk kedvesebbek a kint rekedtekkel és tekintsük őket mi is magyaroknak! Hiszen a nemzeti öntudat ott van bennük.
Szomorú, mikor olyan dolgokat hallunk, hogy valaki nem büszke a származására és legszívesebben meghazudtolná azt. Pedig szerintem sok mindenért hálásnak kéne lennünk, hogy ide születtünk és magyarok vagyunk. A magyar nevet büszkén kéne viselnünk, mert megérdemeljük! Ha ezt mi, Magyarország területén született magyarok nem értékeljük, akkor ki fogja?
A hazaszeretetnek egy mélyből jövő érzésnek kell lenni, minden embernek önmagában kéne megtalálni. Talán az egykor élt költők: Petőfi, József Atilla, Ady stb szívében megtalálhatóak voltak ezek az érzelmek, manapság már alig akad olyan, aki hasonlóan érezné. Persze azokban az időkben volt miért, hogy felerősödjön valakiben a hazaszeretete és hűsége, most letisztult "béke" van, vagy csak a rendszer ellen támadnak. Bár Adyról tényleg úgy tűnhetett, hogy nem is igazi hazafi, de a lelke-mélyén ott volt benne is a félelem.
Semmelweis Ignác volt az magyar orvos, akit más néven az "anyák megmentőjeként" neveznek. Ha ő nincs, kitudja milyen sok ideig kellett volna ártatlan anyáknak/babáknak meghalniuk fertőzések miatt. Szent-Györgyi Albertnek a C-vitamint köszönhetjük, ami nélkül tudjuk hogy nagyon sok betegségnek ki lennénk téve, bár sajnos így sem eszünk belőle eleget, mint kellene. Goldmark Péter Károly nélkül lehet még mindig csak fekete-fehérben látnánk a képet a televízión keresztül. Bíró László Józsefnek a golyóstollat köszönhetjük. Rubik Ernő és a Rubik kockája meg világszerte az egyik leglogikaibb játék, még nekem sem sikerült sosem kirakni, de versenyek is vannak belőle. Puskás Tivadar Edisonnal dolgozott együtt a telefonközpont kialakítása érdekében. Neumann Jánosnak a számítógépet köszönhetjük. A magyar feltalálóknak sokat köszönhet az emberiség, a történelem. Megéri már csak miattuk is büszkének lenni a hazánkra. Bárki bármit mond a Tavaszi szél az egyik legcsodálatosabb magyar népdal, amit még Freddie Mercury is elénekelt az egyik Budapesti koncertjén.Szerintem az is egy nagyszerű megtiszteltetés, hogy sok év után újra lett egy magyar Oscar-díjas filmünk.
Magyarország földrajzi elhelyezkedése is jó, itt nincsenek szerencsére nagyobb természeti katasztrófák mint pl tornádók. Csodás helyek, tájak vesznek minket körül és nagyon sok misztikus, mágikus helyeink vannak, ahol csodák történhetnek. A föld szíve elméletileg Dobogókőn van.
Büszke vagyok a magyarságomra. Büszke vagyok, mert van miért. Hiszen Seress Rezső és Jávor László olyat alkottak, a szomorú vasárnappal, ami szintén bejárta az egész világot, több-száz nyelvre lefordították, feldolgozták stb. És ez a miénk, a mi sikerünk, a magyaroké, még akkor is, hogyha a híre nem éppen pozitív. Hálás vagyok, amiért Bagdi Bella és a Jobb Veled A Világ Alapítvány a Boldogságprogramot is annyira világhírűvé tették, hogy külföldön is bevezették a boldogságórákat is, és sok külföldi követője akad a programnak. Büszke vagyok arra, hogy az Evitát is itt forgatták Magyarországon!
"Az otthon ott volt ahol bejártunk
mindent százezerszer már...
s apánkat kértük, hogy vegyen fel
most az egyszer, mert magasról
más lesz a táj."
Bármennyire is eltávolodsz a hazádtól akár önszántadból, vagy egy szomorú történelmi hatás miatt, sose felejtsd el, hogy honnan jöttél, hol születtél és hol éltél. Légy büszke a származásodra és ne csak akkor kezd el értékelni, mikor elveszítetted a szülőföldedet. Magyarország, én szeretlek!
"Az otthon ott lesz ahol megállunk,
Ki régen felvett rég nincs már.
Magunkban súgjuk csak tegyél le,
mert ma végre megtaláltuk, más lett a táj..."
"Az otthon ott van ameddig ellát
vak sötétben két szemünk.
Vak lovak vagyunk az éjben
nincsen út és nincs kötél sem,
de mi el mégsem tévedünk."
/* Az idézetek Roy és Ádám - Az otthon itt van c dal részletei/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése