Bevallom, a
Bájoló magazin egyik bejegyzése juttatta eszembe, hogy én is írhatnék egy kis zenei áttekintéses bejegyzést. Kicsit nagy fába vágtam a fejszémet, mert nem mondhatom el magamról, hogy a rock zenén nőttem volna fel, eléggé vegyes zenei ízlésem volt és konkrétan nehezen is tudok vissza emlékezni, hogy miket is hallgattam addig, amíg nem ismertem a metál és rock zenéket. No mindegy, megpróbálom feleleveníteni.
Óvoda és általános iskola 3. osztálya (1995 - 2000): Szerintem mint sok mindenkinek, akinek volt igazi gyerekkora az biztos hogy ilyen kis pici korában hallgatott Hupikék Törpikéket. Nem, nem a mesére gondolok, hanem az együttesre. Általában ugye 80-90-es évek zenéit dolgozták fel gyerekeknek való verzióba. Nagyon szerettem őket, de néha nosztalgiaként előszoktam venni, hála a Youtube-nak. Szintén még kisiskolás koromban toppant be a köztudatba a Bubble Gum együttes. Sosem felejtem el, nővéremmel közösen kaptunk karácsonyra anyuéktól egy Bubble Gum kazettát. Szó szerint rongyosra hallgattuk, olyan szinten hogy karácsony harmadik napján folyton bekapta a szalagot a magnó anyát ez nagyon idegesítette és fogta a kazettát széttörte. Úgy sírtam. Imádtam azokat a dalokat. :D és hogy azért külföldi bandákról se feledkezzünk meg ott volt az Aqua - Barbie girl.
4. osztály (2001): 4. osztály környékén jött nekem egy olyan, hogy magyar rockot és rock and roll zenéket hallgattam. Nővérem Szóráth mamától születésnapjára kapott egy Omega kazettát, talán nővérem nem is, de én viszont nagyon sokat hallgattam, persze a leghíresebb és egyben legkedvencebb számom volt a gyöngyhajú lány, amiről valami oknál fogva Soul Asylum - Runaway Train c. száma jutott mindig az eszembe. Anyukám megrögzött Hungária és Dolly Roll rajongó volt. Nagyon sok kazettája volt tőlük és gyakran hallgatta. Így nem csoda, hogy én is megszerettem. Az egyik kedvenc számom akkoriban a Hungáriától a csintalan palacsinta névre hallgatott. Sajnos nincs fent Youtube-on, így a dalszövegéből is csak annyira emlékszem, hogy: "Csintalan palacsincsincsin, jaj de korog a poci?!" Mókás szám volt. Talán pont azon a nyáron volt az, amikor a rádióban nagyon sokat nyomatták a Eifel 65 együttestől a I'm Blue és a Move Your Body című számokat. Nagyon nagyon szerettem, állandóan azokat a számokat hallgattam, ha jól emlékszem akkortájt adták sokat a zenei csatornákon Gigi D'Agostino - The Riddler című számát. Most már tudom, hogy az a szám csak egy feldolgozás volt, viszont a mai napig az eredeti és a feldolgozás is nagyon nagy kedvencem.
A hippi és musical korszakom (2001 - 2005): Igen, nekem volt hippi korszakom is. Az talán 4. év végén kezdődött és 7.-ig tartott. Bele gondolva nővérem tök jó dolgokat kapott mindig a születésnapjára, még úgy is hogy ő nem rajongott annyira értük, viszont én... Ha úgy vesszük nekem 5. osztályos koromban kezdődött a rock korszakom, még pedig nem fogjátok kitalálni hogy mivel. (Bár, aki régóta követi a blogomat az tudhatja) Dobpergést kérek "tüptürüp" a The Beatles-el. Szóval nővérem Szóráth mamától kapott egy Beatles CD-t igen, itt már CD volt. Volt egy lány, aki alattam járt egy évvel. Ő nagy beatles fanatikus volt és mondtam, hogy nem ismerem őket, de tesómnak van egy beatles CD-je. Mondta, hogy hallgassam meg és megtettem. Nem is tudom már, hogy melyik számot hallottam először tőlük, de talán a legismertebbet a Hard Days Night-ot. Az egyszerű szöveg környezet, a dallam egyből megfogott. Utána jött a Let It Be, Lady Madonna, She Loves You, Can By Me Love, Yesterday, Hey Jude és így tovább. Olyannyira rabjukká váltam, hogy azon a karácsonykor Szóráth mamától kaptam egy beatles képet, hogy majd nyomtassam rá egy pólóra és két másolt Beatles CD-t, én annyira örültem neki még ha nem is eredeti volt, hogy elsírtam magamat és mamával együtt sírtuk! (Mama, bárhol is vagy hálás leszek mindig neked!) Jah, a legfontosabbat kihagytam. Szóval 4.-ben láttam először a Hair című filmet, mégpedig ez is amolyan sorsszerűség volt. Apa egynap vett egy CD-t valamilyen boltban, a hair filmzenéje volt. Ugye mi még kicsit voltunk és nem ismerhettük a filmet, így apa felvázolta a történetet röviden. Akkor hallottam először a hippi szóról/stílusról. És itt jön a sorsszerűsége a dolognak. Két napra rá, ahogy apa megvette a CD-t leadta a tv is. Muszáj volt megnéztem. Teljesen magával ragadott az egésznek a hangulata. Állandóan a filmzenéit hallgattam és el kezdtem hasonló ruhákba is járkálni, nagyon tetszett a hippi divat és a mentalitás, bár akkor nagyon rossz hippi voltam, hiszen akkor még ettem húst. Valahogy a körülöttem lévők tudták, hogy odáig vagyok a hippi stílusért és szerencsémre nagyon sok hippi stílusú ruhát kaptam. Tehát a beatles és a hippi korszak valahogy összefonódott.
A musical korszakom hétévesen kezdődött igazán. Tulajdonképpen nem is musical volt az akkoriban, hanem színház utáni rajongás. Ugye Szóráth mama vitt először színházba 7 évesen a Dzsungel Könyve előadására, engem, nővérem és uncsinkat. Annyira magával ragadott az egész előadás, hogy tátott szájjal néztem végig. Mama nagyon aggódott, mert eléggé hiperaktív, izgága gyerek voltam, hogy hogyan fogom én végig ülni az előadást. Ő is megvolt lepődve. Nagyon szerettem színházba járni, és éltem-haltam mindenféle zenés darabért. Az is érdekes volt, hogy mikor hallottam Evita történetéről, nem sokkal később pontosan karácsonykor éjfélkor le is vetítették az Rtl klubbon. Erre is egy akkori osztálytársam hívta fel a figyelmemet. Azok a zenék.... és Madonna nagyon jól játszotta a főszereplőnő szerepét. Ekkor kattantam rá nagyon az Evita zenéjére és szerettem meg általa Madonnát is. 6.-ban volt olyan, hogy böngészgettem az interneten és találtam egy torrentet, ahol szinte az összes musical zenéje rajta volt magyarul. Két napig folyamatosan ment a gép, hogy leszedjem. Olyan musical zenékre is rá voltam kattanva, amit még nem is láttam. Ilyenek voltak a Jekyll és Hyde, Elisabeth, Valahol Európában, Sakk stb. És persze volt köztük olyan is, amit már láttam színházba vagy tv-ben, a Színes Szélesvásznú Álomkabát zenéit nagyon szerettem. 9.-es voltam szakmunkás osztályban, mikor mamám elvitt a West Side Story előadására a debreceni Csokoni színházba. Eredeti nyelven énekeltek és feliratozva volt, de persze előtte ha jól emlékszem a filmet is láttam. Aznap este anyukám szerint énekelten álmomba a híres America c. számot. Az volt az utolsó előadás, amit mamával láthattam. (Nővérem, és uncsim sosem voltak nagy színházba járók, ők inkább akkor is loki meccsre mentek)
Nemzeti rock korszak (2006): Amikor és 7.-es voltam, akkor nővérem 9.es volt. Akkoriban jött össze az első barátjával, aki hungarista volt. Általa nővérem is elkezdett hallgatni nemzeti rock zenéket és így én is. Megtetszettek, jó volt a ritmusuk a dallamuk, a szövegeik. A kárpátiára nagyon ráfüggtem akkoriban, a Magozott Cseresznyének a Ballagó Idők (Óh, Magyarország) c. számát nagyon sokat hallgattam. Sőt, Egészséges Fejbőrt is, persze a "fekafikázószenéket" sosem szerettem, mert a rasszizmus mindig távol állt tőlem. A Fejbőrnek is meg a keményebb hungarista bandáknak is csak a lájtosabb számait hallgattam. Bár a E.F-nek a Csiba te liba számát nagyon szerettem, a dallam fogott meg. Vádló Bitófáknak a Másként c. számát imádtam nagyon, a szövege amúgy nem éppen békés, mert a melegek ellen szól, szerintem csak azért tetszett amúgy mert a Kerozin - Halál a májra c. szám dallamára lett írva, de olyan sokszor hallottam, hogy mikor az eredetit hallgattam (Tudom, hogy a Singsing az eredetije, de itt a Kerozinra értem) automatikusan a hungarista verzió jutott az eszembe és azt is bevallom, hogy Hunnia - SkinHead vagyok c. számát is nagyon szerettem. Bár akkor még nem is annyira tudtam, hogy mit takar a fogalom, tuti hogy a dallama fogott meg. (Igazából nem mindig a szöveg, hanem a dallam miatt kezdtek el szeretni valamilyen zenét vagy bandát bár a divíziió88-at utáltam, érthető okok miatt). És a Dalriada-t is ekkor ismerhettem meg, de még Echo Of Dalriada néven.
8.osztály Amikor Rockernek tituláltam magamat, de előtte abban az évben Disco-t hallgattam (2007):
8.-ban szintén egy torrent alkalmával találtam egy 80-as 90-es évek retro disco válogatást. Le is töltöttem azonnal, a retro az mindig jó. Nővérem akkoriban kezdett el járni talán az Orange nevezetű szórakozó helyre, ahol retro számokat adtak, magyar és külföldit egyaránt. Jó hely volt. Nos, ebben a válogatásban olyan zenék voltak, amiket többnyire mindenki ismert. Mr President - Coco Jambo, Ace Of Base- Beautyfull Life, ATB - Hold you, Abba - Gimme Gimme Gimme, Alfaville - Forever Young, Aqua - Babrie Girl, Boney M - Rasputin stb. És voltak mellette azok, amiket akkor ismertem meg pl 2Unlimited - No Limit, hogy én mennyire imádtam ezt a számot! Szerencsére a Xe-none is feldolgozta, így hallgathatom továbbra is csak metálosabb verzióba. A Thembi-től a Love me forever c. számát is ennek a válogatásnak köszönhetem. Hogy miért tetszett meg az a szám? Aki hallotta már, akkor az tudhatja hogy egy feldolgozás a "Hevenu Shalom Aleichem". Az a dal, amit Zsidó esküvőkön szoktak énekelni. Milyen "véletlen", hogy az Army Of Lovers-nek is van egy hasonló száma Israelism néven. Amúgy a Shalom Aleichem ha jól emlékszem azt jelenti, hogy béke veletek. Nagyon szeretem a héber népzenét, vagy a héber nyelvezetű dalokat. Szintén itt ismertem meg Ofra Hazát is, aki szintén héber. A leghíresebb száma az Im Nin' alu 2003-as verziója, a rádióban is sokat adták. Ilyen és ehhez hasonló dalokat hallgattam a nagy váltásig. Elérkezett a félév. Nővéremnek volt egy rocker osztálytársa, illetve több is, de vele nagyon jóba lett és mutatott nővéremnek zenéket. Volt rajta Static X, Nightwish, Korn, System Of A Down. Nos, ezek nekem is nagyon megtetszettek. És volt két rocker osztálytársam, akik szintén mutattak rock számokat mint pl Tankcsapda, Depressziós, Avenged Sevenfold, Evanescance, Paparoach, Good Charlotte, Linkin Park stb. Mégis, a hivatalos rock korszakomat a Beatles, Korn és SOAD szentháromságnak köszönhetem. Néha-néha egy kis Slipknote is belefért, az első zenekaros pólóm pont hogy Slipknote-os volt. Ami még azóta is megvan és többségében nyáron szoktam benne aludni, mert az már akkor is nagy volt rám, amikor nekem adta egy volt osztálytársam. A 8.-os ballagáson nővérem hungarista barátjától kaptam egy Korn és egy Systemes pólót, nagyon örültem neki. Meg mamától is kaptam egy "rockeresebb" ruhát, ami még a mai napig megvan. Elég furcsán tekinthetek rám az emberek, mikor fehér pólóban, amin kékes virágok voltak kijelentettem, hogy rocker lettem. Vissza gondolva ez így elég hülyén hangzott/hangzik. Ezen a nyáron ismertem meg a Sonata Arctica együttest, meg a Starovarius-t és a Raphsody-t, talán kicsit lájtosabb a felsorolt háromtól, de a Paramore-t is. Emlékszem, mentünk a Balatonra és az mp3 lejátszóm állandóan a fülembe volt útközben és ezeket a zenéket hallgattam. A Paramore-tól több kedvenc számom is volt, de tőle leginkább csak a pörgősebb számokat szerettem pl: Misery Business, Fences, Born for This, a Sonata Arcitca-tól nagy kedvencek a Shy, a Fullmoon, Kindom For A Heart stb. Az Avenged Sevenfold - Size The Day számhoz szép 8.-os emlékeim vannak, az osztálytársaim is pont akkor fogadtak be. A Korn-tól a kevencem a World Up volt (tudom, hogy ez is egy feldolgozás). 9.-ben valamiért nagyon sok punk zenét is hallgattam ezek mellet. Pl a Hatóságilag Tilos - Kapuvári buzibár c. számát szerettem, sőt még a meleg barátaimnak is tetszett. Auróra, Junkies, NoFx, Ska-p. Óh, és hát ekkortájt ismertem meg a goth metált is. Igazából itt már el se tudtam képzelni, hogy hogyan tudtam eddig metál zene nélkül létezni.
Babybat korszak és a japán mánia (2007 - 2008): 9.-től. Sosem tagadtam, hogy a goth metál által ismerkedtem meg a goth szubkultúrával. Odáig voltam annak idején a goth metál zenekarokért, persze nem tudom miért a női bandákat jobban szerettem, szinte csak is őket hallgattam. Mikor jobban elkezdtem ismerkedni a különböző rock és metál műfajokkal, akkor találtam egy oldalt, ahol sok goth metál zenekar volt felsorolva. Az abszolút kedvencem a Within Temptation volt, amit amúgy már hallgattam 8.-ban is. Utána jött a többi, Xandria, Leaves Eye, Lacuna Coil. Szinte csak ezeket hallgattam, hogy mi fogott meg bennük akkoriban nem tudom. Manapság már nem igazán tudom őket meghallgatni, már nincs olyan hangulatom, hogy elővegyem. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom de mintha találtam volna náluk jobbakat, így lecseréltem őket. Persze nem mondom azt se, hogy ha valaki berakja menekülve rohanok el, mert nem igaz. Hiszen valamikor az életem részét képezték és mint fentebb írtam ezeknek a zenekaroknak köszönhetem, hogy rátaláltam a goth stílusra, vagy ő talált én rám. Nekem valahogy a goth és a visual kei kéz a kézben jártak. 10.-ben kezdtek érdekelni az animék világa. Kedvencek ugye Kaleido Star, bár azt korábban is ismertem és szerettem. A Pokoli Lány, Nana zenéjét nagyon szerettem. De egyszer csak hirtelen eszembe jutott, hogy úgy hallgatnék japán rock zenét. És akkor volt egy ismerősöm, aki jártas volt benne, küldött egy An Cafe és egy Dir En Grey számot. Azért remélem érzitek ennek a súlyát. :D An Cafe tök happy, pozitív a DEG meg pszichos, beteg és depresszív. De mindkettőt imádtam, egy nap ismertem meg őket és a szívem csücskei lettek. Később jöttek a többiek, Versailles(2010) (bár rá akkor kattantam nagyon, amikor ingyen bejutottam a koncertjükre, azelőtt nem voltam nagy rajongójuk.), D'espairs Ray(2011), Girugamesh. A Despa koncert kicsit csalódás volt, de azért jó volt. A DEG(2012) konci egy nagyon meghatározó eseményt lett az életembe. Meg később jöttek a különféle anime zenék. Bár a babybat korszakomban nem szerettem Emilie Autumn-t csak egy számot hallottam amúgy tőle mégpedig a Gothic Lolitát, túl bizarrnak tartottam. Pont ebben az évben volt szerintem, mikor először láttam a Rocksuli és a Kárhozottak Királynője c. filmeket. Az utóbbinak a hangulata, filmzenéje eszméletlen volt! Talán itt is kerültem kicsit mélyebb kapcsolatba.
Ismerkedés a goth alstílusokkal és zenéikkel (2008 - 2009): 10.-ben ha jól emlékszem már fel voltam regisztrálva MGC-re. Ott nagyon sok kedves emberkét ismertem meg, akik segítettek nekem. Bár még ekkor is hallgattam japán zenéket pl a kalafinát 10.-ben ismertem meg, de ekkor hallottam a számomra legelső Cure számot a Love Song-ot. És nem tetszett.... Ezt így leírni is borzalmas már. Emlékszem MGC-n fel volt sorolva a legtöbb alstílus és elolvasgattam őket, rákerestem azokra a zenékre, amik az adott stílusra jellemzőek voltak. Az első ilyen a hippi goth leírásnál volt mégpedig a Faith and the Muse és a Patience Worth c. száma. Annyira imádtam az egész hangulatát, főleg hogy egy temetős videóban hallottam. Utána az Inkubus Sukkubus a Withces számát nagyon szerettem, az már nagyon tradgothosnak hangzott akkoriban klippel együtt is. Talán a Viktoriánus leírásnál tettem még egy próbált Emilie Autumn-al. Az első szám, amit kidobott a kereső a Sharlott volt és ez szerelem volt első hallásra!!! Ez komoly! Itt kezdődött az E.A függőségem. A másik nagy kedvencem volt a Castlet Down, a What If és a By The Sword. Mindegyik számának más-más stílusa volt, azonnal megkellet ismertetnem a környezetemben élőkkel, hiszen a jó zenéket terjeszteni kell, nem igaz?:) Viszont akadtak olyan kivételek, hogy nem egy adott alstílus, hanem profilokban láttam némelyik előadó nevét és ezután kerestem rá a Youtube-on, hogy mifélék lehetnek. Így ismertem meg a Faun-t, a Sopor Aeternust és talán a Nox Arcanát is. /Bár a pozitív irányba történő változásom itt már javában elkezdődött/ Cabaret goth. No hát persze, hogy a Voltaire-t köszönhetem neki. Hála az Expression magazin zenei mellékleteinek is, hogy olyan gyöngyszemere találtam rá, mint a Melnitsa, The Blackmore's Night.
Folk, Pszichobilly, Industrial/darkwave/ebm/(2010 - 2012): A keltás zenéket mindig szerettem filmekben is, ugye nekem a Faun volt a legelső ilyen zenekarom.Utána jött a The Moon and the Nightspirit, nagyon örültem, hogy magyarban is létezik ilyen zene. Nagyon tetszett, hogy olyan természet közeliek a dalaik, a szövegeik. Imádom őket. Kár, hogy az Omniát jóval később ismertem meg. A folk világ ezért sem állt tőlem távol. A Suidakra, a Korpiklanii egyből belopta magát a szívembe. Azt azért meg kell említenem, hogy mindig nagyon szerettem az olyan zenéket stílustól függetlenül, amiben hegedű van. Így az ír kocsma zenék is nagyon hamar kedvencemmé váltak. Bár a Paddy and the Rats-ot ismertem meg hamarabb, de a Firkin sokkal jobban elnyerte a tetszésemet. A pszichobillyt igazából még a halloween partymon ismertem meg, de akkor csak úgy tudtam, hogy van ilyen stílus és később kezdtem el jobban foglalkozni vele. Ebből a stílusból a The Creepshow a kedvenc zenekarom. Az industrial zenéket nagyon későn ismertettem, egy indus goth barátom van, Marci aki itt tanult Debrecenben és ő általa ismertem meg ezt a fajta zenei stílust. Még a kezdetek kezdetén azért ismertem az E-nomine-t, a japán imádatom által az Aural Vampire-t, ami dark wave. Emilie Autumn koncertere várakozva hallottam egy Velvet Eden számot a Withc on Flame, na jó meg egy másikat is a Confession Of Mask-ot is és ez a két szám nagyon megfogott. Később nővérem jelenlegi párja által, aki szintén industriál zenéket hallgatott régebben, megismertem a Hocico-t, az Agonoize-t, és a Aeshetic Perfection-t, ami nagyon nagy favorit marad. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy ezekben az időszakokban kezdtem rákattani néhány metálcore zenére is az ex barátom által.
Gregorián fanatikusság (2012 - 2014): Sosem volt amúgy titok, hogy mindig oda voltam az Enigma és Era-féle zenékért. Ugye, mikor megismertem az E-nomine együttest, abban is leginkább a gregorian vonulata fogott meg. Már régebben is kerestem amúgy olyan zenéket stílustól függetlenül, amiben van gregorián. Az első ilyen metál szám a Sirenia - Other Side c. számában fedeztem fel, később jött a Krypteria, de ezek ilyen lecsengők voltak. Viszont az egyik barátnőm által ismertem meg a Powerwolf együttest. Mindig is közel állt hozzám a power metál, (ugye a Sonata Arctica nagyon nagy kedvenc a mai napig) mikor meghallottam azt a számot, talán a We Drink Your Blood volt a címe és hogy van benne gregorián elem, rögtön tudtam hogy függő leszek. Nem sokkal később, megismertem a Mortemia-t, amiben szintén van gregorián elem. Jah, amúgy amikor írtam fentebb, hogy a női goth metált már nem igazán tudom hallgatni azt úgy is értettem, hogy már a férfi bandákra vagyok jobban ráfüggve. Mortemia is valamilyen szinten goth metálnak minősíthető, de ez sem lenne egyértelmű mert Death metálos elem is van benne.
Tradgoth és a horrorpunk(2014 - ): És végre ez is eljött. A megvilágosodás. Tudom, hogy a Bonanza Banzai nem igazán játszott goth zenét, de bizonyos dalszövegeik beleillenének a kategóriában. Bár már régebben is szerettem, de jobban ekkor lettem igazán nagy fanatikusa. No, meg a The Cure-t is nem olyan régóta szeretem. Trishnek egy bizonyos bejegyzésében szerencsére nagyon sok magyar alter/darkwave/goth bandát ismertem meg. A Hold, az F.O System, a Thy Catafalque olyan hamar belopták magukat a szívembe. Annyira magaménak érzem azt a hangulatot, amit a zenéikkel árasztanak magukból, teljesen fanatikus lettem. A Horrorpunk műfajáról is nem olyan régen szereztem tudomást, egy kihívás alkalmával az egyik bloggertársnőm által. Mikor meghallottam egy-két számot abból a műfajból rákellet jönnöm, hogy én ezt mindig is szerettem, csak éppen sosem tudtam, hogy milyen kategória és néhány régi horror filmben már hallottam hasonlót. Itt jött újra be a képbe a Creepshow is. Jelenleg még ezeket a zenéket nyomatom többségében.
Az útkeresésem lehet meglátszik a fejlődésemen keresztül. Persze nem mondom, hogy nincsenek átfedések különböző zenék között. Hiszen amikor kimondottan egy zenei stílusra fókuszáltam mellette persze hallgattam mást is, mégis többségében azt az adott zenét, amiket felsoroltam. Ezért is mondom azt, hogy zenei téren nagyon vegyes vagyok.
