Saját vers: A hétköznapi hősiességről

Rohan a világ!
Siet az ember, siet az állat
Rohan az érzelem.
Siet az öröm, s marad a bánat.
Rohan a világ!
De állj meg! Hunyd le szemed.
Mi az az egyetlen gondolat,
Ami a szívedben, lelkedben,
 elmédben most megfogant?
Mondj egy jó szót! Légy hát bátor.
Vagy csodatévő, akár egy kántor.
Talán, egy hős vagy.
Akit álruhába bújtatott az élet.
Csalj egy mosolyt arcára,
 a melletted lévő személynek,
Talán egy angyal vagy,
Aki fentről jött a földre,
 hogy örömet hozzon, vigyen és adjon
minden bánatos szívnek.
Ki vagy hát te?
Csodák vannak, voltak mindig is lesznek.
A csoda ott lapul, egy adakozó szívben.
A csoda ott lapul, a szeretet rejtekében.
A csoda ott lapul, a békesség mezejében.
A csoda ott lapul, egy ölelés erejében.
-Minden rendben,
csak én ülök itt a szobában csendben.-
Egy barát szavai ezek,
Melyek néha a vak sötétben is
 erőt adó kezek.
A világ már nem rohan.
Nem siet az ember, sem az állat,
Marad az öröm és múlik a bánat.

- : Simon Inez, egyik verséből származó részlet, amit engedéllyel felhasználtam.