"Az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol egy kutat rejt.."

Nehéz most szóhoz jutnom. Nagyon nehéz. A kis herceg számomra mindig egy nagyon fontos műnek

Forrás

számított. 17 évesen olvastam először és ezt nem bánom. Egy kisiskolás még alig értheti meg, hogy mit is akar üzenni a pilóta, a róka, a rózsa és a kis herceg története. Minél többször olvasom, annál jobban találok benne új dolgokat. Így történt ez egy heteis, mikor újra a kezembe vettem a könyvet. Az egyik barátnőm mesélte, hogy látta a belőle készült animációs filmet. Féltem megnézni én is. Féltem, mert azért ha feldolgoznak valami nagyon jelentőset, nincs rá garancia, hogy elnyeri a tetszésünket. Ma szemben találtam magamat egy cikkel, ami pozitívkritikával illette a filmet, így megnéztem, és egy csodálatos világban találtam magamat. Hűek maradtak az eredeti történethez úgyis, hogy egy teljesen új és szokatlan történet köré építették. Megismerhettünk egy kislányt, akiből az anyukája felnőttet akart csinálni. Mindenki értelmezi valahogy elsőre, másodjára, harmadjára és így tovább. Minél többször olvassuk, egyre másabb értelmezést találunk neki. Én azt hiszem, most értettem meg igazán. És a világ tényleg rohan - ahogy az egyik nem rég írt versemben is említettem. -Olyannyira rohan, hogy tényleg alig vesszük észre, mik azok az örökérvényű igazságok, amiket a kis herceg tanított nekünk.

"Az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol egy kutat rejt." Aki még nem olvasta, annak pótolnia kell. Azt nem mondanám, hogy egyszer elég lenne elolvasni, mert nem. Többszöri olvasás során lehet csak igazán jól megérteni, és biztatnék mindenkit arra, hogy merje megnézni az animációs filmet. Csodálatos élményt / élvezetet nyújt, és jobban áttekinthető. Úgy vagyok vele általában, hogy a könyv mindenben jobb, mint a film. Itt nincs ilyen, erre tényleg azt kell mondanom, hogy a legeslegjobb feldolgozott alkotás, amit valaha is láttam. Az egész összhangban volt.
A kis herceg nagyszerű könyv, amiben egy kisfiú utazását láthatjuk és kalandjait követhetjük nyomon. Egy olyan csodálatos világot tár elénk, amik eddig csak a képzeletünkben létezhetett. Megtanít az élet igazságaira különböző események, furcsa lények, emberek által. A könyvnek hála még a halált is más értelmezésben találhatjuk.

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan." A fent említett idézet az egyik kedvencem, sokat tanított nekem. Most mégis úgy érzem, hogy kicsit máshogy értelmeztem, mint ahogy kéne. Hála a filmnek, talán most már ténylegesen megértettem, mit is akar ezzel üzenni. Minden felnőtt volt egyszer gyermek, minden gyermek egyszer felnőtt lesz. Sokszor tényleg az a baj, hogy a felnőttek elfelejtik azt, hogy milyen volt az élet még akkor, mikor ők is gyerekek voltak. Általában ezt nevelik belénk: Fel kell nőni. Igen, hiszen ez az élet rendje, de azt sosem szabad elfelejtenünk, hogy milyen volt gyermeknek lenni. Hiszen, ha valakit megszelídítünk, azzal együtt vállaljuk a sírást is. Tanácsom a filmhez: A magas Érzelmi Intelligenciájú embereknek egy 100 darabos papírzsepi csomag. Jó mozizást, és hagyd, engedd, hogy magával ragadjon az a gyermeki lét, ami egykor benned is jelen volt!