A Jobb Veled A Világ Alapítvány elindította a tavaly szeptemberben kezdődő 10 hónapos ingyenes boldogságprogramot. Idén újra indult és a november a társas kapcsolathónapja alkalmából országos szeretetlánc fleshmob-ot hirdettek vasárnap délutánra, amihez a mi debreceni boldogságklubunk is csatlakozott. Célja és lényege az volt, hogy ezzel az akcióval is felhívjuk a figyelmet a társaskapcsolatok boldogság fokozó erejére. Hasonló volt, mint tavaly az adventi ölelés nap. A kedves klubvezetőnk és klubtársaink nagyon készültek az eseményre, engedélyt kértek a szervezéshez, a rádióban is bemondták az eseményt, én is ott hirdettem, ahol csak tudtam.
Körbe vesz minket egy láthatatlan fonal, minden hol ott van. Ez nem más, mint maga a szeretet. Láthatatlan, mert érzésekkel tudjuk tovább adni. Láthatatlan, mert nem mindenki tudja, hogy hol is keresse azt. Amikor nem az határoz meg másokat, hogy fehérek-e vagy feketék, amikor nem az a döntő, hogy homoszexuális-e vagy heteroszexuális, amikor nem az számít, hogy goth-e vagy hiphop-os amikor minden más jelentéktelennek tűnik és csak a SZERETET van, a TISZTELET, a MEGBECSÜLÉS, az ÖNZETLENSÉG, a MOSOLY. Amikor odamered nyújtani a kezedet másoknak segítőszándékkal. Bagdi Bella szavaival élve: " Amikor lehajolsz segíteni, akkor emelkedsz a legmagasabbra." Én ezt gyakran megtapasztalom, nagyon sokszor segítenek nekem mások, akár egy kedves gesztussal vagy egy jó szóval, ne félj tovább adni. A legjobb dolgok ingyen vannak. Bármikor megajándékozhatsz valakit, akár egy öleléssel, vagy egy mosollyal.Csodák léteznek, csodák mindig is voltak és mindig is lesznek. Már az is csoda, hogy szakadó esőben, "megfagyva bár, de törve nem" ilyen sokan eljöttek és csatlakoztak, vagy éppen az akció miatt vissza jöttek a leszólított idegenek. Mert a szeretetnek az eső sem állhatja az útját...Bárcsak Atlasz lehetnék, most úgy körül ölelném a világot.
"Ha szeretet él a szívedben, boldog útra léptél. Hiszen érzés nélkül félig élsz. Minden ember testvér, míg világ a világ. Kell, hogy ITT a FÖLDÖN értsük meg egymás szavát" /Mackótestvérek/
Hálás vagyok minden egyes mosolyért, amit láthattam, minden egyes szeretet jegyében történő megmozdulásért, ahol részt vehettem.Most úgy érzem ez az akció újra előre lendített. Köszönöm! Köszönöm a résztvevőknek, a szervezőknek és mindenki másnak is, aki valamilyen szinten részesülni tudott benne, még ha csak érdeklődött az esemény iránt, de nem helybéli és nem tudott eljönni. Köszönöm!
Mert JOBB VELÜNK A VILÁG! VELED IS! ;)
( az M1-en volt élőközvetítés is, akit érdekel az ITT MEGTEKINHETI)
Most készítettem egy videót arról, hogy miért is kezdtem el ezt az egész frizurakészítést a világhálóra.
Voltam a hádában, igazából anyukámnak akartam volna valamilyen szép felsőt nézni karácsonyra, de ez nem jött össze. Magamnak viszont találtam egy nagyon szép csipke ruhát, amit muszáj volt megvennem!!
Lehet, hogy nem látszik jól, mert a fényviszonyok nem voltak túl megfelelőek.
Felpróbáltam ezt a ruhát az egyik fekete fűzőmmel is, szerintem nagyon jól nézett ki a kettő együtt is, bár itt sem látszik túl jól.
Itt, ahol lakom lesz egy kis bál szombaton. (sok mulatós zenével.... :S) Azért elmegyek, hogy végre valamilyen szinten kivegyem a részemet a közösségi életből (3 éve lakom itt /község,falu,tanya?) Anyum azt mondta vegyem fel így ezt a ruhát, fűzővel együtt. Hát mondom "parasztbálba" nagyon túl lennék öltözve... de így is feltűnő jelenség vagyok itt.
Egy kedves barátnőm régen azt mondta, hogy tulajdonképpen minden barátság egyben szerelem is, persze nem olyan értelemben, mint ahogy a szerelem amúgy értendő. Nem sok dolog választja el a kettőt egymástól. Vajon, ha valaki megtalálja a szerelmét, akkor a lelkitársát is?
Nehéz manapság olyan embert találni, aki tökéletesen megfelelne az elvárásainknak. Ebben a mai világban nem könnyű igazi kapcsolatot létesíteni úgy, hogy az ne a virtuális világban történjen. Ha személyesen kiszemeli az egyik a másikat, nem hogy oda menne hozzá és leszólítaná. Megkeresi facebook-on és ott ír rá. Bezzeg régen, amikor még internet se létezett... Na picit elkalandoztam. Vissza az eredeti témára.
Szóval interneten is megtalálhatjuk e a lelkitársunkat? Igen. Mi is pontosan a lelkitárs? Ki lehet a lelkitársunk?
Én valahogy úgy értelmezném ezt a szót magát, hogy egy olyan személy aki nagyon hasonlít ránk, hasonlóan gondolkodik és még hasonló dolgokat is szeretünk vagy hasonló dolgok foglalkoztatják. Egy olyan ember, akihez bármikor fordulhatunk és tud jó tanácsot osztani, aki megért még akkor is ha más nem, esetleg ha hibát követünk el és nem tudunk róla ő felnyitja a szemünket. Akivel nagyon jól érezzük magunkat és akik társaságában boldognak érezhetjük magunkat. Ez a leírás tökéletesen megtestesíti a barátság kapcsolatát is. A világháló által is megismerhetjük a lelkitársainkat, még ha ott van az a nyamvadt kis távolság is és nem is lesz belőle olyan értelemben szerelem. Bár a férfiaknál ez a szerelembarátság dolog kicsitfurcsának tűnhet. Nem csak egy lelkitársa lehet valakinek, de jobb esetben a szerelme is a lelkitársa lesz egyben. Lényegében egy szubkultúrába tartozó egyének is simán lehetnek egymással lelkitársak is, hiszen ugyan úgy látják a világot, még ha kicsit eltérően is de azok a dolgok érdeklik.
Közérdekű közlemény. Újra ovo laktó vegetáriánus vagyok. Hiányzott a bundáskenyér, meg a tejföl. ' évig voltam vegán. Voltak jó és rossz tapasztalataim is, lehet később majd újra belevágok, de most még nem voltam annyira elhivatott hozzá. Most sem fogom túlzásba vinni a tejtermékek és a tojás fogyasztást, de néha megengedem magamnak. Meg ettől függetlenül nyáron szeretnék majd több nyerset fogyasztani.
Sokszor néha úgy érezzük, hogy a hibáinkra nincs mentség és nem érdemelnek megbocsátást sem. Egyszer régen valaki nekem azt mondta, hogy sosem szabad sajnálkozni. Ami egyszer volt, megtörtént azon változtatni már nem lehet, így nem is érdemes vele foglalkozni, de ott van az a bizonyos mi lett volna, ha? kezdetű mondat. Talán sok mindenki feltette már magának ezt a kérdést. A szabad akaratra hivatkozva mindannyiunknak van választása, és ha esetleg valami nem úgy alakul, ahogyan mi azt elterveztük, lehet az sem véletlen.
Belegondolni, mi lett volna ha pl egy percel később vagy hamarabb érkezünk egy találkozóra, vagy éppen ha el se megyünk, ha nem mentünk el akkor, hogy mi történt volna ha még is ott vagyunk? Ha felidegesítettük magunkat mások hibáiból mi lett volna, ha nyugodt maradtam volna.... Ha másképp alakult volna az egész gyerekkorom.... Ha egy hajléktalannak oda adtam volna mindkét szendvicsemet.... mi lett volna, ha...mi lett volna, ha? Egy olyan kérdés, amin már teljesen kár rágódni, mert nem térhetsz vissza a múltba, hogy meg tudd mi lett volna, ha.
Hiszem, hogy alapvetően minden ember jónak születik, mint ahogy Csokonai is megemlíti ezt az Estve című versében, ugyan akkor hiszem azt is, hogy nem létezik véletlen. Túl sok szinkronicitás történt már az életemben ahhoz, hogy tudjam véletlenek nincsenek, még ha annak is tűnnek. Ha nem alakultak volna úgy a dolgok ahogy, talán teljesen más ember lennék. Gyakran vívódok magammal mostanság, valahogy úgy érzem, hogy nem érdemlem meg a szeretet. Olyan sok hibát vétettem már és a legszörnyűbb az egészben, hogy én kis koromtól kezdve csak jó ember akartam lenni. De a jó és a rossz is relatív.....
Vannak dolgok, amiken változtatni kell és a törekvésem mindig meg van, mert hibázom, néha gyakran is és unalmas mindig bocsánatot kérnem, mert előbb vagy utóbb besokallnak és már elegük lesz. Vívódom, mert azon vagyok, hogy a hibáimat jóvá tegyem, bár még nem jöttem rá, hogy hogyan...
Viszont, ez is azt jelenti, hogy nem a jelenben élek, ha ott élnék, nem azon töprengenék, hogy mi történt 3 hónappal ezelőtt. A legnehezebb a megbocsátásban az, amikor az aki elkövette a hibákat őrlődik, mert nem igazán tud megbocsátani önmagának. Szerintem ez a legnehezebb, hogy utálja magában azt az énjét, de ez is ő az ő része és hiába próbál rajta változtatni nem tud, nem tanulta még meg az önkontrollt. Ugyan akkor.... minden ember értékes és szeretetre méltó, a hibáikkal együtt. Ha nem lennének hibák, akkor sosem fejlődhetnénk mindenki tökéletes lenne, az sem lenne valami jó megoldás.
Így a Felhőatlasz című filmből kell idéznem: "Az életünk nem csupán a miénk,Az anyaméhtől a sírig kötődünk másokhoz- a múltban és a jelenben. És minden bűntettel vagy kedves gesztussal a jövőnkhöz járulunk hozzá." Hinni abban, hogy a rosszat a jóval tényleg kilehet ütni. Aki van vagy volt már hasonló helyzetben az akkor tudhatja, hogy most mit érzek én is. Még is, azt hiszem nem kell, hogy sokáig őrlődjünk. Mi is ugyan olyan szerethető lények vagyunk, mint bárki más. A hibáinkkal együtt, mert tudjuk, hogy ezek visznek majd előre. Oka volt, hogy akkor ott éppen az történt, ami. Ha már valaki tisztában van a hibáival, ha egyáltalán tudja mi az ő legnagyobb hibája az egy nagyon nagy erény. Hiszen a felismerés az út a változáshoz.
Kimondani a megbántottnak, hogy megbocsátok az sem egy egyszerű és könnyű feladat.... "Légy alázatos, még ha hozzád nem is alázatosak mások."- Egy kedves "gurum" szavaival élve. Mert lehet, hogy később majd valamikor te is meg kapod azt az alázatot. "Aki nem mer, az egyedül marad.."- Merni, bocsánatot kérni és megbocsátani. Mindkettőhöz hatalmas erő és bátorság kell. De bátraké a szerencse, hogy szokás mondani. Úgy érzem megint egy kicsit paradoxra sikeredett, de még is ne vívódjunk tovább a múlton. Engedjük el. Törekedjünk a jóvátételre és tudatosítva próbáljunk meg orvosolni a hibát a gépezetben. Akiben megmutatkozik a változás szele..... Most egy Alhana számot kell idéznem. " Lehetsz más és élhetsz másképp mert csak tiéd az életed...." Ennek így kellet lennie, hogy folyamatosan tanulj, fejlődj és előrébb juss. Így is értékes vagy és ami a legfontosabb, Jár neked a szeretet, ahogy mindenki másnak is. "Minden bűnöm megbocsátható"
