Hálalevél mamámnak.

Kedves Mama! Augusztus 23-ám volt négy éve,hogy elmentél és itt hagytál minket. Nem tudom,hogy hol lehetsz most. Talán fent vagy az égben az angyalokkal,talán itt vagy közöttünk valahol újjászületve,vagy talán egy   párhuzamos univerzumban tengeted mindennapjaid,de abban biztos vagyok,hogy bárhol is vagy eljut hozzád a levelem.Tudom,hogy nem voltam mindig jó unoka elég sokszor nem becsültelek meg eléggé,kisebb koromba és tudom,hogy az ember általában akkor jön rá ilyen dolgokra,mikor már nem tudunk bocsánatot kérni. De szerintem tudod,hogy mindig is szerettelek. Remélem érezted. Hajaj,nem is tudom hol kezdjem igazából.. Hálás vagyok neked,ugye tudod? Hogy miért? kezdjük a legelején,hogy jó anyuka voltál mind a három gyerekednek és nagyon jó nagymama! Hálás vagyok,hogy sokat adtál nekünk a szeretetedből. Hálás vagyok neked,mert 7 évesen elvittél az első színházi előadásra,amit elmondásod szerint kis izgágán tátott szájjal néztem végig,pedig féltél,hogy hogy fogom kibírni. :) Bár nővéremet és Ádámot nem varázsolta el a Dzsungel Könyve és a színház világa,mint engem,de még is Hálás vagyok,hogy ezt az élményt átadhattad nekünk,köszönöm!!! :))) Azóta is nagyon szeretem  a kultúra eme fajtáját. Összesen,ha jól emlékszem7 előadást láttunk együtt Dzsungel könyve,Micimackó,Ludas Matyi,Kakukk Marci, Pán Péter, József és  a színes szélesvásznú álom kabát, és amit legutoljára együtt láttunk a West Side Story és köszönjük,hogy színház előtt vagy után mindig elvittél minket mekizni vagy cukrászdába.. Hálás vagyok,mert sokat kirándultunk és levittél minket a Balatonra.  Sosem fogom elfelejteni,hogy mikor te voltál a gondnok egyszer egy csapatnyi gyerkőccel elindultunk Buble Gum koncertet hallgatni!! =))) Ez is furi volt,hogy pont akkor koncerteztek ott,mikor mi nyaraltunk. Hálás vagyok,és köszönöm,hogy megtanítottál levelet írni Nyíregyházán,ha már írás akkor azt is,hogy kicsiként kínlódtál vele,hogy megtanuljam le írni a nevemet. Hálás vagyok,hogy a nővéremet megtanítottad cipőt kötni kisebb korában.:))) Hálás vagyok,mert biztattad a nővéremet a modellkedésre,és ha még nem is tudtam eljárni,de beírattál Mazsorettre. Oh,mivel már említettem Nyíregyházát,mikor a strandon voltunk és a stégre beúsztunk Renykével és megszédültem,te beúsztál,hogy kihúzz onnan,köszönöm,hogy megmentettél.!! =))) Hálás vagyok azért is,mert nagyon finom szeretetteli ételekkel láttál el minket, a teád trükkjére rájöttem magamtól,hogy mitől volt mindig olyan finom. :) és a zserbód,meg a kakaóscsigád.... azóta se ettem olyan finomakat!! Azok az ízek nagyon hiányoznak. Sosem felejtem el,mikor nagyon jót beszélgettünk költőkről és verseikről és arra biztattál.hogy írjak én is verseket. Hálás vagyok,mert a fájdalmaid ellenére sokat mosolyogtál és nagyon erős voltál. Hálás vagyok,mert még az utolsó heteidben is megpróbáltál megvigasztalni a legelső szakításom miatt. Nagyon szépen köszönöm.És bár nagyon sajnálom,hogy nem lehettem ott veled távozásod pillanatában és nem foghattam a kezed,de hálás vagyok,mert találtál rá módot,hogy elbúcsúzhass tőlem,és tudtomra adtad,hogy mindig itt leszel és vigyázol ránk. Köszönöm a csodás álmokat,ahol újra melletted lehetek,Hálás vagyok értük. :))
Szeretlek!

Hálát adni a pillanatokért az egyik legcsodálatosabb pozitív energia.