Change

Mikor feltörték a facebook és a google+ profilomat picit nagy csalódás ért. Mivel ez által töröltem a blogomat is és hiába kezdtem újra az írást, még is picit vagy nagyon kitudja, úgy érzem, hogy egy részem meghalt, eltűnt, már semmi sem olyan, mint régen volt. Mint ha ez által az írás  is kiesett volna belőlem. Köszönöm annak a 7 embernek, akik újra feliratkoztak a blogomra. Köszönöm, mert legalább általatok picit úgy  érzem, hogy folytatnom kell. Gondolkodom már egy ideje azon is, hogy törlöm magam facebookról. Van bennem egy olyan érzés, hogy az ismerőseim fele észre se venné, ha eltűnnék. Csak az a bár barát, talán akikkel sűrűn beszélgettem ott. Feleslegesnek érzem azt, hogy fent legyek és az a baj, hogy nem csak a facebookról van szó. Sajnos elég sok oldalon fent vagyok, mert buta voltam, hogy regisztráltam ilyen helyekre. És a legrosszabb, hogy van ahonnan még törölni sem tudom magamat. Hibáztam, sajnos elég sok hibát követtem és követek el. Az egész életemet, ha tehetném újra kezdeném. Bár tudom, hogy MINDEN azért történt úgy, ahogy. Így kellet lennie, nem lennék olyan ember, mint amilyen most vagyok, ha nem történt volna minden úgy ahogy, de..... milyen ember is vagyok valójában? Erre még én magam sem tudom a választ. Sokan furának tartanak, talán okkal. Már úgy érzem felesleges facebookon is  közzé tennem a blog írásaimat, szörnyűnek érzem magam, amiért így érzek dolgokat, miközben ez a negatívság nem kéne, hogy jellemző legyen rám, mert alapvetően be happy szokott lenni, néha... Vannak, akik szinte csak a pozitív oldalaimat látták. Mert így kell tenni, az élet szép, hát kezdjünk el élni, hogy majd legyen mit mesélni... Márti dala, pedig nem is szeretem az Anna and the Barbiest. Paradox paradox hátán. Megbántam e, hogy töröltem a blogomat? Igen... talán. De másrészről talán még sem. Nem tudom. Van benne jó is, csak úgy érzetem, hogy jól írtam. De hiányoznak a bejegyzések, és már vissza se tudom hozni őket.. Hm lehet Istinek igaza van és tényleg összefüggéstelen mondatokat szoktam írni...
Most jelenleg ebben a hónapban, még van netem, de mivel fogyóban van a tanfolyam által kapott  pénzem, így nem sokáig lesz már internetünk, kivéve ha valamilyen csoda folytán, találnék egy otthon végezhető internetes munkát.Bár ne érzeném magam mostanság ennyire selejtnek.... Ki vagyok? Hol vagyok? Milyen vagyok? Merre tartok?
Kérek egy jelet!!!!!!!!!!

Ellentmondokmagamnak. Fel kéne végre nőnöm. Változnom kéne, 22 évesen ideje lenne már. Bárcsak ne kéne felnőni, és örök gyerek maradhatnék. Pán Péterhez akarok menni, Sohaországba, ahol végre gyerek maradhatnék. Munka, munka hátán.... Hiszen még ki élni se tudtam magam igazán, nekem nem volt olyan tinédzser korom, mint másoknak, én a bulikban sem ittam, sosem voltam taccsrészeg, nem csináltam részegen őrültségeket, mint mások..... Vagy nem is kell? Hálás vagyok, annak a néhány embernek, akikkel eljárhattam koncertekre, bulizni, akiknek volt és vannak talán még a mai napig is türelmük hozzám. Bár a legjobb barátnőmnek sem volt mindig.....